2011. január 30., vasárnap

Köszönöööm^^

Sziasztok! Már megint nem résszel jövök, hanem köszönettel. Ugyanis két nap alatt( a 965 látogatóból)1132 lett! Ami azt jelenti, hogy túlléptük az ezer látogatót. Köszönöm nektek, ez sokat jelent nekem <3 Remélem, hogy ugyanúgy, töretlenül tovább olvassátok majd a blogomat. És ha belegondolok, ezt az ezer látogatót két embernek köszönhetem: Iraknak, aki az elejétől fogva ellát tanácsokkal, és AliceCarrornak, aki segített blogspot-ra költözni. Ezen kívül nagyon hálás vagyok Viktóriának(Imádom mert mindig oooooolyan hosszú kommikat ír)az összes cserémnek, annienak(Aki szinte az első részektől fogva folyton olvas, és vivus95-nek.(Meg persze mindenkinek, aki egyszer is erre tévedt.)Na, most hogy túlestünk ezen a hálálkodós részen, megyek írni a következő részt


Dorka

2011. január 28., péntek

I love your blog -Nincs még egy olyan jó blog mint a tiéd!-blogger díj

Helló:) Éppen az új részt írtam, amikor jelentést kaptam arról, hogy a firkálmányom díjat kapott^^ Nagyon köszönöm KiraGlambert-nek, örök hálám. 




Ezt a díjat legalább öt embernek kell továbbadni, és öt dolgot kell magadról mondanod :) Íme.


1. Imádom a gumi cukrot^^
2. Mindenem a hülyeség, szinte mindenen képes vagyok nevetni:D
3. Szeretem színesre lakkozni a körmöm, és a cipőmet fényképezni
4. Gyermeklélek vagyok ;)(De nem olvasok meséket xD)
5. Vámpír és Adam mániás vagyok(Meglepő)


 Sokat gondolkoztam azon, hogy kinek adjam tovább a díjat. Két jelölt volt, de ők már kaptak, szóval kerestem egy harmadikat.

http://www.fallenangelsaga.blogspot.com/ - Nagyon "rugalmas" blog, megérdemli a díjat. Rendszeres olvasó vagyok, szóval muszáj odaítélnem neki, különben kínozna a bűntudat. Az egész történet színes, és Adam is benne van :P

Ha minden jól megy, hétfőre tuti hogy felrakom az új részt. Sajnos nincsen sok időm(tanulás -.-")de amint szabadidőm van, rögtön folytatom az írást^^ Amúgy, ha itt tartunk, jól esne egy kicsikét több komment, mert így úgy érzem, hiába fordítok több órahosszát az írásra, 3 kommentett kapok(amiknek persze nagyon örülök), ami ilyen szempontból nagyon kevés. Kérlek, ha olvassátok a részeket, dobjatok meg egy kommival, nektek csak pár sor, nekem viszont sokat jelent.

Béka veletek, emberek: Dorka.












2011. január 24., hétfő

28.Rész-Terhes Társaság

Íme az új rész, guys :) Feltűnik két régi ismerős, és egyre több szerepet játszanak a gondok. Tegnap éjfélig fennmaradtam hogy megírjam, ma pedig átnéztem, hogy készen áll-e arra, hogy kitegyem. Mindjárt 30.-nál tartunk ^^ Köszönöm a "Segítséget" Iraknak, amiért képes volt esténként elviselni ihlet hiányomat és kis előzeteseimet. Írjatok kommit (: Ja, és még valami. Szinte hihetetlen, hogy pár hete költöztem ide, és máris túlléptük a napi 119 olvasót, és a költözés óta már majdnem 850-en olvastátok a blogot. Köszönöm nektek, ez sokat jelent nekem :)





28.Rész

Terhes Társaság

-Még mindig nem tudom, hogyan vettél rá erre.-sóhajtottam, és tűrtem hogy a fodrász tépi a hajamat. 
-Én sem.-nevetett Adam.-Ez csak egy kis hajvágás.
-Neked talán az. Én nem járok hetente fodrászhoz.-horkantam fel. Egyrészt mert a fodrász húzta a hajamat, másrészt pedig felháborodásból. 
-Én sem.-szabadkozott Adam, mire a fodrász és én meglepett szemekkel néztünk rá. Adam zavartan motyogott valamit, majd intett a fodrásznak hogy folytassa a hajam vágását.
-Biztosak benne, hogy vállig érőre vágjam?-tekintett végig hosszú hajamon.
-Igen.-válaszolt helyettem Adam.
-Vállig érő?-tiltakoztam.-Soha!
-Akkor tépett.-morogta Adam.-Miért nem jó a vállig érő?-fordult hozzám, mikor a fodrász folytatni kezdte a munkáját.
-Mert iszonyúan hülyén nézz ki, ha az a kis hajam  begöndörödik.-válaszoltam neki. Ha ő a nagy "mindentadokmagamra" típusú férfi, tudnia kéne.
-Vagy úgy.-húzta fel a szemöldökét.-Szerintem mindegy hogy hogy van a hajad, így is úgy is gyönyörű vagy.-bókolt, mire én egészen elpirultam.
-Hová megyünk ha kész a hajam?-kíváncsiskodtam.
-Manikűröshöz.-mosolyodott el ördögien, majd a kezeimre nézett.
Nagyot sóhajtottam, majd igyekeztem elrejteni a körmeimet a fodrász elől, ugyanis ő is idenézett. Ez amolyan "Csináljunk belőlem sztárt!" körút volt. hiába tiltakoztam, ennek el kell jönnie. De azt nem engedtem, hogy az egészet Adam fizesse.
-Készen vagyunk.-lépett hátra egyet a nő.-Remélem hogy tetszik.
Csukott szemmel a tükörhöz sétáltam. Nagy levegőt vettem, és kinyitottam a szemem. Azt hittem el fogok ájulni.
-A hajam!-visítottam.-Le kell ülnöm!-rohantam vissza a székhez.
Alig pár centi volt levágva a végéből. Tépett volt, de elől hosszabb a kelleténél. A vége ki volt szőkítve, és az egész nyíl egyenes volt.(Kép fennt:D)
-Nem tetszik?-ijedt meg a fodrász.
-Már hogy ne tetszene? Látja, hogy fülig ér a szám, nem?!-emelem fel a hangom.-Ki mondta hogy fesse be?-tettem fel az költői kérdést, mire a fodrász Adamre nézett.
-Öhm...Szerintem jó lett.-nyögte ki, mire én figyelmeztetőleg elhúztam a mutatóujjam a nyakam előtt, mire Adam erőltetetten a fodrászra mosolygott.
Kutatni kezdtem a táskámban. Alig pár dollárom volt, aligha elég egy szendvics elkészítéséhez való alapanyagokra. Adamre néztem, mire ő vette az adást.
-Mennyivel tartozunk?-fordult a fodrászhoz.
                                
                                                   (...)

Kisétáltunk a kocsihoz. Próbáltam néma maradni, de aki ismer, tudja hogy ez lehetetlen.
-Ne haragudj.-ültem be a kocsiba.-Ne haragudj hogy neked kellett kifizetni a semmit.-legyintettem meg a hajamat a "semmit" szó végén.
-Miért haragudnék?-indította be a kocsit.-Neked kéne rám haragudnod.
-Ki mondta hogy nem haragszok?-mosolyodtam el, majd lehervadt arcomról a mosoly.
-Szóval most azt játsszuk hogy minden kérdésemre kérdéssel válaszolsz?-tudakolta.
-Te csinálod azt,nem?-mosolyogtam ördögien. Én fogok nyerni.
-Öhm...Muszáj ilyet játszani?-húzta el a száját.Jó kis pókerarc. El fog vérezni. Tuti hogy én nyerek.
-Muszáj hisztizned?-döntöttem oldalra a fejem.
-Indulhatunk végre?-villantotta rám hibátlan fogsorát.
Gondolkozz! Gyerünk. Meg kell nyerned.
-Ha nyerek mit kapok?-csettintettem egyet, mikor eszembe jutott ez a mondat.
-Mit szeretnél?-vágta rá gondolkozás nélkül. Profi.
-Hát nem tudod?-csodálkoztam.
-Tippelhetek?-kapta el tekintete az enyémet.
-Ha szeretnél, miért ne?-rántottam meg a vállam.
-El fogunk késni.-esett ki Adam a játékból.
-Nyertem!-kezdtem el ugrálni a kocsiban.
-Egy kissé gyerekes vagy.-jegyezte meg, majd kifordult a parkolóból.
-Szóval, nyertem.-És tudom, mit akarok.-egyenesedtem ki.
-Mit?-ráncolta össze Adam a homlokát.-Nem hangzik valami jól.-gyanakodott.
-Főzz nekem magyar kaját.-mosolyodtam el, Adam pedig próbálta leplezni ijedtét.
Két másodpercig nem szóltunk semmit, majd mindketten nevetésben törtünk ki.
-Egyre hülyébb leszek.-állapítottam meg gyorsan.
-Bármi mást kérhettél volna. Miért pont ezt?-túrt bele a hajába.
-Mert emlékeztet a származásomra, szeretem a magyar ételt, és mert cuki vagy izzadtan és köténykében.-hadartam el a mondatot.
-Ugyan miért lennék leizzadva?-védte a "becsületét".
-Majd megtudod.-kuncogtam magamban.-Inkább induljunk, mindnél hamarabb túl akarok esni a körmeim gyilkosságán.-néztem végig tövig lerágott körmeimre. Talán a stressz teszi, de ha izgulok, idegesen vagyok, mindig rágni kezdem a körmömet. Az utóbbi időben folyton ezt csináltam.
                                                         (...)

-Egész jó.-vizsgálgatom immár ápolt, feketére lakkozott körmeimen.
-Hasonlítasz rám.-mosolyodott el.
-És most hová megyünk?-dörzsöltem  fáradtan a szememet.
-Vásárolni.-csillant fel Adam szeme.

Valami gyerekes lelkességet láttam a szemében. Olyan természetes számára a vásárlás, és gondolom örül, hogy bevezethet a shoppingolás minden rejtelmébe. Juhú.


Talán Los Angeles legforgalmasabb utcájában sétálhattunk. Az utcákon ezer, s ezer ember járt-kelt, csak kapkodtam a fejem ide-oda. A hangzavar igen nagy volt. Páran sietni próbáltak, de szinte képtelenség volt átverekedni magunkat az eszméletlen tömegen. Oldalra néztem, hogy egy pillanatra elfelejtsem a mérgelődő embereket. Ott pár tini lány bámulta a kirakatott, és a drága árcédulákat. Alighogy visszafordítottam a fejem, egy magas, barna kabátos férfi alaposan meglökött.


-Elnézést.-kiabálta oda, majd tovább viharzott. A kabátja vége felröppent, talán a szél miatt.
-Nincs elnézve.-morogtam magamban, mire Adam látszólag jót mulatott rajtam.
-Mi az?-húztam összébb magam, hogy lehetőleg senki sem lökjön meg újból.
-Mindegy.-állt meg egy hatalmas kirakat előtt.-Gyere.-engedett előre.

Félve felléptem  az ajtóhoz. Húzni vagy Tolni? Gyakori kérdés, pláne, hogy minden angolul van kiírva. Végül a tolást választottam. Egy sürgő-forgó ruhaboltban találtam magam. Rengeteg ember szaladgál ide-oda, a márkás, drága, csili-vili cuccok között. A pult mögött egy göndör szőke hajú nő állt, hangosan csámcsogva rágta a rágógumit, és lázasan SMS-t írt.

-Üdvözöllek a Forgotten Saints-ben.-tárta szét a karját Adam.
-Stop.-állítottam le Adamet a beszédben, mert bizonyára folytatta volna.-Erről olvastam egy interjúban.-arckifejezésemen látszott mennyire erőlködtem, hogy eszembe jusson a teljes cikk.-A...a...a szabadidős elfoglaltságoknál.-néztem körül.-Megnéztem a neten a bolt weboldalát. Nem a legolcsóbb hely.-sóhajtottam.-Nem akarom hogy az összes pénzedet rám költsd. Van nekem is bankkártyám, azt hiszem.-tettem hozzá gyorsan, mire elnevette magát.
-Fura nő vagy te.-tett úgy, mintha meg sem hallotta volna az előző mondatomat.
A nő felnézett, majd elmosolyodott, és Adam felé intett.
-Óó, Adam!-"repült" ki a pult mögül, majd két hatalmas puszit nyomott Adam arcára.
-Hello Emily.-köszönt neki oda gyorsan. Gondolom a puszik miatt volt ennyire rideg Emilyvel.
-Hogy tetszett az a felső amit a múltkor vettél? Egész éjjel azon aggódtam, hogy bírja-e a mosást. Nem mondtad hogy olyan programmal mosol, aztán felhívsz.ch.-sziszegett.-Nem értem miért veszel folyton egy mérettel...-folytatta a fecsegést.
Adam zavartan megvakarta a fejét, majd leállította Emilyt a beszédben.
-Elég lesz.-köhécselt.-Csak vásárolni jöttem. A hölggyel.-tolt finoman előre.
Bevallom, Emily elég udvariatlan volt, de ez egyszer nem bánom. Az összes gondolatom az anyámon járt, nem a drága ruhákon.
-Szóval a női osztály.-bólintott.-Jobbra, a második emelet.-csalódottan elővette mobilját, és ismét nyomkodni kezdte.
-Előre szólok, a beleegyezésem nélkül semmit se veszel meg.-fenyítettem meg.-Ha nem ígérted volna meg, hogy a vásárlás után meglepit kapok, nem jöttem volna el. És tudod, hogy soha nem fogom felvenni ezeket a ruhákat.-néztem végig alaposan a kirakatban lévő ruhákon.
-Bízz bennem, tudod hogy milyen jó a divatérzékem.-mosolyodott el.-Ráadásul, tudom mi áll jól rajtad.
-Persze, annyira jó a divatérzéked, hogy bevásárolsz magadnak a női osztályon.-cukkoltam.

Fél óra sem telt bele, Adam minden ruhát felhalmozott, szinte percenként jártam a próbafülkében. Legtöbbször fejet csóválva bámultam az árcímkét, mire Adam elhitette velem, hogy arra a darabra szükségem van. A nap végére büszkén állíthatom, hogy Adam mint anyagilag, mint energia terén nullán állt.

-Te jó ég.-dörzsölte a szemét.-Azt hiszem mindjárt elalszom.-hunyta be a szemét a kocsiban.-Végigjártuk L.A. összes cipőboltját, mire találtunk egy olyan tűsarkút amiben tudsz járni.-panaszkodott.-Szerintem direkt csinálod. Minden lány élvezi ha bevásárolni viszik, nem?-méregette a hátul lévő hatalmas szatyrokat.
-Senki nem mondta hogy nem élvezem. De ezek nagyon drágák. Nem vagyok hozzászokva a luxushoz.-kötöttem be magam.-Haza akarok menni aludni.
-Miért, talán Erick szalonnával és tejjel etetett?-indította be a kocsit.
Viccnek szánta, de engem nagyon szíven ütött. Nem tudtam mit mondani. Jó pofizni nem tudtam, de visszaszólni sem. Félek hogy megbántom.
-És az alvás még messze.-emlékeztetett a "meglepetésre".
Nagyot sóhajtottam, és arcomat a kezembe temettem, míg Adam kiparkolt a kocsival. Őszintén semmi kedvem sincsen a meglepetéshez.
-Nem lehetne elhalasztani, vagy valami? Fáradt vagyok az anyám pedig kórházban. Élni sincsen kedvem, jelenleg.-böktem ki.
Nem nézett rám, a szélvédőt bámulta, majd hirtelen lefékezett. A lámpa pirosra váltott. Hirtelen eluralta arcát a csalódottság. Nagyot nyelt, majd halkan annyit mondott:
-Ez nem visszamondós dolog.-hallottam a hangján a sértettséget.-Nézd, ha ez neked teher, akkor előbb is szólhattál volna, mielőtt idejössz. Maradhattál volna a családoddal is, de nem tetted.Önszántadból  jöttél, szóval ne panaszkodj.-még mindig nem nézett rám.
Kettőnk közül én most nagyobbat csalódtam.
-Én elmondom neked a véleményem, és te ezért..te ezért..-kerestem a szavakat.
-Elmondom az enyémet.-gyorsított be.
-Sokat változtál.-állapítottam meg.
-Te pedig semmit.-fordult jobbra. Úgy bánt az autóval, mintha sérthetetlen lenne. A kanyarnál pedig folyton gyorsított.
-Utálok kocsiban veszekedni.-dőltem hátra és kibámultam az ablakon, csak azért hogy ne lássa az arcomat. A sírás kerülgetett.
-Miért? Mert ott nem tudsz elmenekülni a problémáid elől?-vádolt meg. Ismét piros lámpa előtt álltunk meg.
Nem szóltam semmit.
-Mégis mi bajod van? Az előbb még vidám voltál. Csak annyit mondtam hogy nincs kedvem semmihez. Azt hittem meg fogsz érteni.-suttogtam az utolsó mondatot.
-Én megértelek. De nem adsz elég esélyt magunknak. Folyton a rosszat keresed mindenben. Nálad nem ismert az önbizalom szó. Így még kárt teszel magadban.-végre rám nézett.-Én csak aggódok.
-Elég furán "aggódsz".-fújtam ki a levegőt. Szomorúság helyett most a dühroham kerülgetett. Fogtam magam, és egy hirtelen mozdulattal kiszálltam a kocsiból.
-Mi a fenét csinálsz?-kiabált Adam.
-Zöld a lámpa.-intettem a fejemmel a lámpa felé.-Választhatsz. Vagy tovább mész, és éled tovább a világodat,-vettem nagy levegőt-nélkülem, vagy pedig félreállsz, és segítesz nekem abban hogy együtt tudjunk átmenni a következőnél.-igazítottam meg lecsúszó válltáskámat.
Sóhajtott, és bemutatott a háta mögött káromkodó autósoknak. Beindította a motort. Elképedtem. Már indultam volna könnyes szemekkel az ellenkező irányba, mikor valaki megfogta a karomat és visszahúzott.
-Ne haragudj.-sütötte le a szemét.-Csak azt akarom hogy jól érezd magad.
-Nem haragszom. igazad van, és az igazság fáj.-remegtem meg. Nem tudom miért. Talán azért mert Adam elengedte a karomat, vagy azért mert egy hideg fuvallat járta át a testemet. A hideg szurkálni kezdte a combomat, majd egészen bejutott a lila bugyros felsőm alá.
-Ugye nem hitted hogy tovább megyek?-mosolyodott el.
Fura műmosolya lehervadt, majd szemével oldala nézett.
-Fotósok.-súgta oda nekem.-Integess és nyugisan ülj be a kocsiba.-sziszegte fogai között.
Úgy tettem ahogy Adam mondta. Lazán feléjük intettem, és beültem a kocsiba.
-Valójában azt hittem.-válaszoltam az előző kérdésére az autóban.-Még sohasem mondtál ilyeneket.-babráltam az ujjaimmal.
-Mert sohasem féltettelek ennyire.-mosolyodott el.
A mosolya most szeretettet, és békét sugárzott. Jobban megnyugodtam mint három szem nyugtatótól.
                                                                           (...)
Adam lázasan a konyhában sertepertélt, míg én a hálószobában készülődtem. Adam azt mondta, hogy ne nagyon öltözzek túl, mindezek ellenére pont ennek az ellenkezőét csináltam.
Lassan, kecsesen lesétáltam a lépcsőn. Oké, lehet hogy lassú a magassarkú miatt voltam, ezért a harmadik lépcsőfoknál levettem őket. Finom illat csapta meg az orromat, majd a gyomrom kordult egyet. 
-Hm...Töltött káposzta.-állapítottam meg az illatokból olvasva. Adam letörölte homlokáról az izzadságcseppeket, és rám nézett.
-Wow...-nézett végig rajtam.
-Nagyon túlöltöztem?-pördültem meg saját tengelyem körül.
-Ellenkezőleg. Ez...-megállt, mintha gondolkozna-gyönyörű.-fejezte be a mondatot magyarul.-Jól áll neked a kék.-mondta hogy szüntelen bámult.
-A vacsora!-figyelmeztettem Adamet, mire gyorsan lejjebb vette a gázt a káposzta alatt.
-Rossz hírem van.-lépett arrébb a gáztól és levette a kötényét.-Holnap próba a srácokkal a stúdióban.
-Ez...tényleg rossz hír. Melinda ott lesz?-öleltem át Adamet.
Félek. Félek Melindától. Ő olyan erős nő. Ha Adam nem ragaszkodna hozzám ennyire, félkézzel elcsavarná a fejét.
-A próbán kizárt.-húzta oldalra a száját.-De a stúdióban igen.-nyugtatott meg, majd elengedett.-Már is féltékeny vagy?-húzta mosolyra a száját.
-Őszintén szólva tudom hogy nem tennéd ezt velem. De ha összeveszünk, vagy megunsz...
Nem hagyta hogy befejezzem a mondatot, hüvelykujját az ajkamra tapasztotta, jelezve hogy fogjam be a szám.
-Nem foglak megunni. A levegőt nem lehet megunni.-csókolt meg lassan, szenvedélyesen. Kezét a vállamra helyezte, majd lassan, puha vörös ajkait elválasztotta az én ajkaimtól.
-Szeretlek.-néztem bele gyönyörű kék szemébe.
Levegőt vett, hogy válaszoljon, de a csengő elnyomta a hangját. Az arca felvillanyozódott majd levette a gázról az ételt, majd belenézett a konyhaszekrény üvegébe.
-Rendbe kéne hoznom magam.-vizsgálgatta arcbőrét.
-Csak nem II.Erzsébet látogatott el hozzánk?-gúnyolódtam.
-Erről jut eszembe, jó lenne ajtót nyitni.-mosolyodott el, majd intett, hogy menjek vele.
A kilincsre helyezte a kezét. Várt pár másodpercet. Játszott az idegeimmel. Ördögi mosollyal rám nézett, mire én feltéptem az ajtót. Hát ez elég jó meglepetés volt. Mindenkire számítottam, csak rájuk nem. 
-Henriett!-visítottam boldogan, és egyenesen Henriett nyakába ugrottam. Mellette Josh állt, az a férfi aki miatt Henriett itthon maradt. Ő halvány mosolyt csalt arcára, majd Adamhez fordult.
-Bejöhetünk?
Adam bólintott, én pedig abbahagytam Henriett ölelgetését.
-Még pár másodperc és megfulladunk.-mosolygott Henriett, és besétált a házba.
Megfulladunk? Ó te jó ég. Gyorsan Henriett hasára néztem. Nagyobb a kelleténél. Sokkal nagyobb. A fehér felsője alatt tisztán kirajzolódott Henriett óriása köldöke. Kikerekedett szemekkel néztem magam elé.
-Mi még nem ismerjük egymást.-nyújtott nekem kezet Josh.-Henriett már sokat beszélt rólad.
Lassan viszonoztam a kéznyújtást, amikor észrevettem valamit. Josh ujján karikagyűrű díszelgett. Hátra léptem egyet. Képtelen voltam elhinni. Josh mosolyogva megfogta Henriett kezét.
-Kérek egy gyors helyzetjelentést.-fordultam hozzájuk összezavarodva. Adam arcán se láttam mást.
-Ne haragudjatok, hogy nem mondtam...De minden olyan gyorsan történt.-kezdett bele Henriett, és meghatottan a hasát simogatta.
-Ülj le!-tolt oda Adam egy széket Henriettnek, aki leült, és folytatta.
-Szóval én...teherbe estem.
Asszem észrevettük.
-Még két hónapja sem jártunk...-nézett a szeme sarkából Joshra.-Aztán jött a hír hogy visszamentél Magyarországba. Két hónapos voltam. Gondoltam, van elég bajod, ezért nem is említtettem. Aztán Josh megkérte a kezemet. Megvolt az esküvő stb. És itt volnánk.
Adammel egymásra néztünk. Igazából irigyeltem őket. Tökéletesen boldogak voltak. 
- Hányadik hónapban vagy?-fogtam meg Adam kezét.
-A nyolcadikban.-simította végig kezét hatalmas hasán.
-Te jó ég.-nézett végig Adam Henriett hasán.-Megfoghatom?-tette fel a hülye kérdését. Próbáltam visszafojtani a nevetést, de nem tudtam.
-Mit akarsz megfogni?-tréfálkozott Josh.
-A...Henriett hasát, azt hiszem.-válaszoltam Adam helyett, aki egészen kipirult.
-Persze.-húzta ki magát Henriett, annyira, amennyire ezzel a hatalmas hassal lehetett.
Közelebb léptünk Adammel. Először ő, aztán én tettem Henriett hasára a kezem. Elképesztő volt, egy új élet rugdalózik odabent.
-Fiú vagy lány?-kíváncsiskodott Adam, ragyogó szemekkel.
-Még nem tudjuk-válaszolt Josh halkan.-Ti gondolkoztatok már egy kicsin?
Nagy levegőt vettünk, szinte egyszerre. Én gyorsan rávágtam hogy "Az még igen korai lenne".
-Mindnél hamarabb.-válaszolt higgadtan, szinte az én kijelentésemmel egy időben.
Gyorsan egymásra néztünk, majd Adam felhúzott szemöldökkel jelezte, hogy ezt majd megbeszéljük később.Henriett összeszorította a fogát, és felhorkant.
-Mi az?-lépett oda ijedten Josh, hogy szinte minket Adammel elkergetett, mint a madarakat szokás.
-Nyugi.-nyugtatott meg minket Henriett elhaló hangon.-Csak...Csak.-szorította ökölbe a kezét, majd elhallgatott.
-Csak?!-kérdeztem vissza félve.
-Elfojt a magzatvíz.-vett mély levegőt Henriett.
Ijedtem néztünk mindannyian Henriettre. A gyomrom összefacsarodott. Teljesen leblokkoltam. Mit kell ilyenkor csinálni?
-Hívd a mentőket!-parancsolt rám Adam.
Én a legközelebbi telefonhoz rohantam, és gyorsan, ügyetlenkedve betárcsáztam a számot. Felvették, én mindent közöltem, csak ép a cím ment ki a fejemből. Aztán végül is kiböktem.
-Öt perc múlva itt lesznek!-kiabáltam át hozzájuk.
-Addigra már késő.-nyögte ki Henriett.
-Nem szülhetsz itt!-ráztam meg a fejem.
-Akkor beviszlek a legközelebbi kórházba.-rohant Adam a kocsikulcsért.
-Az összes babaholmi otthon van.-tájékoztatott Josh.
-Tudsz vezetni?-nyúltam a konyhaasztalon lévő hajcsathoz gyorsan, és még gyorsabban felcsatoltam hosszú hajam.
-Igen, kint parkol a kocsi.-bökött ujjával az ablak felé.-De hogy jön ez ide?
-Mi bevisszük Henit a kórházba, te pedig hazaugrassz a cuccokért. A kórházban tali.-vettem le a fogasról az én, Adam és Henriett kabátját.
-Nekem mindegy hogy mit csináltok, csak gyorsan!-szólt közbe a fájdalomtól verejtékes Henriett



                                                          (...)
-Meddig lesz még odabent? Én minket miért nem engednek be?-rugdosta Adam a kórház szürke falát.
-Egy szülés sokági tart, drágám. És nem vagyunk rokonok. Szóval nem engednek be.-temettem arcomat a tenyerembe. Szörnyen aggódtunk mind ketten. Bármilyen komplikáció felléphet.
-Amúgy nem is mondtad, hogy tetszett a meglepetés.-próbálta elterelni a figyelmemet.
-Hogy hoztad őket ide? Még én sem tudom a címüket, nem hogy te.-tördeltem ujjaimat.
-Elmentem abba a bárba ahol akkor iszogattam. Ő javasolta, hogy menjek ki a reptérre.-emlékezet vissza, majd orrát a falhoz érintette.
Meglepődve felnéztem, mire Adam intett, hogy ez a mozzanat nem érdekes. 
-Szóval elmentem oda, és szerencsére Josh éppen akkor munkában volt. Beszéltem vele, és rögtön felismert.-csúsztatta ki zsebéből az Iphonját. Megnézte az időt, majd türelmetlenül újra zsebébe csúsztatta.
-Mindketten pincérkednek?-fésültem ki egy hajtincset az arcomból, és idegesen a fülem mögé simítottam.-És...Hol laknak?-ültem le egy fehér, instabil székre.
-Valami zsúfolt lakótelepen, azt hiszem. Nem megfelelő környék egy kisbabának.-rázta meg aggódóan a fejét.
De hát miért nem mondott erről semmit Henriett? És én...miért nem kérdeztem meg hol dolgozik? 
Hirtelen minden olyan más lett. Folyton panaszkodom. És itt van Henriett, akinek tényleg panaszkodnia kéne, de nem teszi. Már megvan az első fizetésem helye. Hirtelen kinyílt a szoba ajtaja, és az orvos lépett ki rajta. Fehér köpenye szinte a földet súrolta, fehér körszakállán végig simította  a kezét, majd minket méregetett.
-Önök Mrs.Banett ismerősei?
-Igen.-pattantam fel a várószékből.-Jól vannak?
Az orvos bólintott, és a kezéből lévő papírokra tekintett.
-A kicsi probléma mentesen született, hála annak hogy behozták. Ha megvárják a mentőt, az otthon és a mentőben szülés kockázatos lett volna. De így minden rendben ment.-mosolygott ránk kedvesen.
-Be mehetünk?-tudakolta BB.
-Igen, de ne sokáig maradjanak, ha lehet. Most pihenésre van szüksége a kisfiúnak, és az anyukának is.-indult el a hosszú folyosón.
                    
(...)


-Milyen gyönyörű.-vizsgálgatta Adam az újszülött kisbabát. Kicsi, szőke haja volt, és zabálnivaló barna gombszeme.-Megfoghatom?
Elmosolyodtam, majd próbáltam úgy átadni Adamnek a kicsit, hogy ne ébresszen fel. A kicsi elég megtört volt, barna bőre viszont igen puha volt.
-Egy aprócska csoda.-simogattam meg az arcát.-Mi lesz a neve?-fordultam Henrietthez. Ugyanolyan megviselt, és a fáradságtól kába volt, mint a kicsi.
-Benjamin.-válaszolt Henriett, majd lehunyta a szemét.-És..szóval. Mivel nincsenek testvéreim...Lennétek ti a keresztszülei?
-Persze.-bólintott rá Adam, majd Henriett mellé tette Bent.
Josh leült Henriett mellé. Ügyesen titkolta, de néhány könnycseppet sikerült elejtenie a folyosón. Megfogta felesége kezét, a másik kezével pedig az Bent simogatta.
-Jobb ha megyünk.-súgtam oda Adamnek, aki átkarolt, és kivezetett a folyosóra.
-Ne mond, hogy ezek után nem akarsz kisbabát.-fogta meg a kezemet.
-De akarok.-mentegetőztem.
-Csak nem tőlem.-fejezte be a mondatomat, mire én meglöktem.
-Néha olyan...
-Szexi vagyok?-fejezte be a mondatomat újból, mire elnevettük magunkat.
-Nem ezt akartam mondani, de ez is igaz.-mosolyogtam.
-Oké, ha gyereket nem akarsz, akkor hozzám jössz, majd egyszer?-fésülte ki szeméből fekete haját.
Ez a kérdés igazán meglepett. Bár, legbelül tudtam, hogy nem lánykérésnek szánta.
-Igen Adam Lambert, biztos lehet benne, hogy egyszer legalább két Lambertöt fog megalkotni.-adtam be a derekamat.
-Rendben van, most kiengeszteltél. Szeretlek.-suttogta, majd megcsókolt.

Szeretem. Nagyon. Ha kéne, akkor átesnek a szülésen, és az esküvői cécókon is. De azt csak miatta csinálnám(Jelenleg)és nem kettőnkért. Tudom, hogy eljön az a pillanat, amikor mindezt meg fogom tenni. De egyelőre kiélvezem a nem házas, és keresztanya napokat. 


                                                                    (...)

-Esküszöm, ha még egy olyan dolog történik, ami miatt nem tudok aludni, végigalszom a holnapi napot.-karoltam bele Adambe. Az égen már csillagok voltak, ami nyáron elég szokatlan. Lehet, hogy csak az én szemem káprázik. Megvontam a vállamat. Kár ezen gondolkoznom. A szél előre fújta immár göndör hajamat(én megmondtam). Friss virág illatot éreztem. Először azt hittem, a sampon miatt van, de tévednem kellett.
-Szólok a szomszédnak, hogy ne a mi ajtónk előtt tárolja a marihuána ültetvényét.-fogta meg Adam az ajtónk elé lehelyezett virágcsokrot.-Vajon ki küldhette?-tette fel a költői kérdést.-Utánzós.-mormolta úgy, hogy ne halljam.
-Szerintem a tied.-toltam el a csokrot, amikor Adam oda akarta adni.-Fogd fel bocsánat kérésként.-tréfálkoztam.
-"A világ legelragadóbb hölgyének."-olvasta fel hangosan a virágok közül kihalászott címkét.-Milyen kedves. Csak egy szót tévesztett el, bár a kinézetemet illetően bármikor bárki le lányozhatna, nem?-nyitotta fel a ház előtt található nagy fekete szemetes tetejét.
-Sokkal jobban tetszene, ha az ő szemetesébe tennék bele.-gondolkoztam hangosan.
-Ő kiderítette a mi címünket, én majd az övét.-dobta bele a virágokat.-Menjünk be. Hideg van.
Bólintottam, és követtem Adamet. Nem tudom mit képzelt. Megdob néma gazzal, és majd megbocsájtok?! Legalább nevet írhatott volna. Áh, nem érdekel. Sokkal szebb virágokat kapok Adamtől. Beléptünk a nappaliba, és már megértettem az "Utánzós" fogalmat.
-Azt hiszem nekem is lesz egy "marihuána ültetvényem" itt a nappaliban.-méregettem a megszámolhatatlan szebbnél szebb virágokat.-Főzöl nekem, vendégül látod a legjobb barátnőmet, majdnem levezetsz egy szülést, munkát és házat adsz nekem, bulit szervezel, és most ez. Alig három nap leforgása alatt. És én mit adjak neked?
-Van pár ötletem.-kacsintott rám, és szemével keresgélni kezdte a gyűrött, megviselt kék ruhám cipzárját.

2011. január 15., szombat

27.Rész

27.Rész-Közös Célok


Magassarkúban topogok végig a járdán, Adam oldalán, miközben az újságot kémlelem.
-Azért szólhattál volna, hogy ne vágjak ilyen képet. Hogy nézz ez ki?-bökök magamra az újság címlapján. Meleg délután van, és épp a stúdióba igyekszünk, hogy John felvegyen.

-Szerintem cuki vagy.-karolt belém.-Most is itt vannak.-fordította jobbra a szemét.
-Remek.-álltam meg egy pillanatra, mert kiborultam az egyensúlyomból. A magassarkú csodás esésekre képes.
-Miért nem mondtad hogy nem tudsz járni tűsarkúban?-súgta oda, majd a fotósokra mosolygott.
-Mondtam.-álltam meg.-Miközben sminkelted magad.-bújtattam ki a lábam a szörnyű cipőből.
-Mi a fenét csinálsz?-mosolygott Adam.
-Utánozlak.-vágtam rá, majd mezítláb indultam utána.
Majd legközelebb kilakkozzuk a körmödet is.-nevetett Adam.-Remélem tudod,hogy oda nem mehetsz be így.
-Persze.-helyeseltem.-Majd ott felveszem.
Adam röhögve elfordult.
-Héj,őszintén még sosem szórakoztál valami hülyeségen az utcán?-raktam át a másik kezembe a cipőket.
-Őszintén?-kérdezett vissza.-Elég régen.
-Itt az ideje.-álltam meg.-Vedd le a cipőd.-mosolyogtam, mire Adam szó nélkül engedelmeskedett.-Bezzeg az ágyban-forgattam a szememet, majd elnevettem magam.
-Remek.-hajlította be a lábujjait.
-Menjünk.-indultam el.-Amúgy honnan veszed ilyen biztosra, hogy John felvesz?-aggodalmasan beletúrtam a hajamba.
-Van egy két trükk a tarsolyomban.-mosolyodott el rejtélyesen.
________________________________________
Igazán vicces az újságcikk. Állítólag több helyen láttak minket együtt, és Adamnél lakom. Az utóbbi igaz, de nem egy lerobbant hajléktalan vagyok.
-Szóval, John nincs más választásod.-mosolyog Adam Johnra, aki falfehér a döbbenettől.-A szerződés szerint én válogatom meg az alkalmazottak bérét, és mindent ami velük kapcsolatos. Ráadásul-fürkészte a szerződést.-Ha nem vagyok veled megelégedve, akkor lecseréllek. És csak a munkámba szólhatsz bele, a magán életembe nem.-dőlt hátra elégedetten.
-Én,én a tulajdon pénzemet rád költöttem. Az American Idol után csak rám számíthattál. Most pedig...?!-vörösödött el a feje.-Legyen, beleegyezzek. De csak pár szabály meghúzása után.-dobta le a kezében lévő mappát az asztalra, majd szigorúan ránk nézett.
-Nem hangzik valami jól.-suttogtam Adamnek félve, mert elkaptam John mérges tekintetét.
-Margareth!-ordibált az ajtó felé, úgy hogy tekintetét rajtunk hagyta. Hamarosan lassan kinyílt az ajtó, és egy tömzsi, kövér nő lépett be. Fekete haja szigorú kontyban lógott le fejéről, a vállán egy hatalmas fekete táska billegett. Az arca egészen rendben volt, leszámítva pár pattanást. Okosan próbálta elrejteni, alapozóval, de hogy őszinte legyek, nem sokat segített. Ugyanis hófehér arcán itt ott bronz színű foltok voltak. Ráadásul  az öltözéke...
-Igen?-motyogta halkan, szinte maga elé.
-Vedd kezelésbe..khm.Őt-bökött felém a fejével.
-Miről lenne szó?-nézett fel a nő, Margareth csillogó szemekkel.
-Egy kicsike átalakítás.-kacsintott a nőre, mire ő intett, hogy kövessük.
_____________________________________
Margareth katonásan lépkedve verekedte át magát a tömegen, egyet sem törődve azzal, hogy követjük-e, vagy sem. Fura egy nő, ahogy mindenki más LA.-ben. Fogalmam sincs mit akarnak velem csinálni. Ezért lassan kullogtam Adam oldalán. Átmentünk a folyosón, majd a nő megállt, és körülnézett.
-Ki ez a nő?-súgtam oda Adamnek, amikor újra elindultunk.
-John személyi titkára.-súgta, mintha természetes lenne.-Látszólag.-motyogta, majd elfordult. Talán azért, hogy ne lássam az arcát.
Megálltunk egy rozoga ajtó előtt, amin ezer és ezer irka-firka díszelgett. Próbáltam elolvasni egyet, de a nő már kinyitotta az ajtót. Egy sötét, koszos raktárszobába vezetett utunk.
-Öhm,tulajdonképpen ki is maga? És hol vagyunk?-néztem körül, majd felemeltem kezeimet, majd hagytam őket leesni. A szinte üres szobában visszhangzott a kezeim becsapódása a térdemre.
Nem szólt semmit, belenyúlt a táskájába, és kivett belőle egy kulcs-csomót. Kettőt előre lépett. Csak most vettem észre, hogy ismét egy ajtóval álltam szembe. Kinyitotta az ajtót, majd eltette a kulcsokat. Az ajtó mögött egy világos, tágas szoba foglalt helyet. Minden ott volt, amire egy nőnek szüksége van. De semmi, ami egy titkárnőnek kell.
-Üdvözöllek itt nálunk Dóra. Melinda vagyok.-bontotta ki fekete hosszú haját, majd letette a csatokat a fésülködő asztalára.
-Melinda?-kérdeztem vissza.-De az előbb...-értetlenkedtem, de Adam arcvonásaiból kivettem, hogy inkább hagyjam abba a a kérdezgetést.
Igen, az előbb Margareth voltam.-dobta le táskáját egy kanapéra, majd benyúlt a felsője alá, és kivett egy igen fura dolgot.
Párna?Párna?-kiabáltam gondolatban.Mi a fene folyik itt?
-És most ki is?-háborodtam fel, bár ezt hangvételemből ki lehetett venni. Margareth, vagyis Melinda leült a tükör elé, és smink-lemosóval próbálta eltüntetni a nevetséges alapozó nyomokat.
-Melinda, John barátnője.-hadarta el.-Tudod hogy megy ez.
-Nem, őszintén szólva nem tudja.-szólt közbe Adam.
-Egyszerű.-tette el a sminkeket, majd kinyitott egy szekrényt. Tele volt szebbnél szebb ruhákkal.-Én vagyok az amolyan stylist, tanácsadó, divattervező stb. Bár, erről a dologról csak kevesen tudnak. Nem mindenki pártolná, ha egy újabb embert is ki kéne fizetniük. Ráadásul rajtam kívül vannak még erre szakosodott munkások. Ezért van Margareth.-mosolygott, majd kivett széles kivágású ruhát.
Johnak lehet barátnője, Adamnek pedig nem. Ez nem igazság.-durrogtam magamban.
-Hol itt probléma?-rántottam meg a vállam.
-Mivel én vagyok a legjobb a szakmában, ezért John felvett. De azzal nem számolt, hogy belém szeret. 32 évesen végre elhatározom magam.Vagyis akkor úgy gondoltam.-villantotta ránk tökéletes fogsorát.
Harminckettő?Te jó ég! Ez a nő aligha 25-nek nézz ki! Már értem John-t.De még mindig nem értem hol itt a baj.
-Megbocsájtotok két percre?-emelte fel a ruhát, majd nem várta meg hogy válaszoljunk, eltűnt egy másik szobában.
-Hol itt a probléma?-ismételtem meg magamat.
-John házas.-forgatta szemét.
-Mi van?-visítottam.-Szemét.-sziszegtem.-És még ő nem engedi nekünk...-mérgelődtem.
-Nyugodj meg.-mosolygott.-Nem nagy szám.
-Nem nagy szám?-kérdeztem vissza.-Te is ezt tennéd velem?-fordítottam el az arcom.
-Jézusom! Dehogyis.-válaszolt határozottan.
-Néha úgy érzem...-kezdtem bele mondandómba, de Melinda félbeszakított.
-Na szóval, kezdhetjük az átalakítást, ugye?-dörzsölte össze két tenyerét.
Csodásan nézett ki. Vékony, és magas volt, a haja pedig kifogástalanul úgy állt a helyén, ahogy ő akarja. Kék felsője tökéletesen passzolt rá, és a körmei pedig hatalmasak voltak, pirosra kilakkozva. Oké, ez előbb is feltűnt. Zavartan végignéztem magamon, majd a körmeimen. A látvány igen kiábrándító. Össze sem lehetne minket hasonlítani. A szememet Adam felé fordítottam, és azt csinálta amit vártam.Igen feltűnően Melindát bámulta.
-Remek.-húzta ki Melinda a tükör előtt lévő széket.
Leültem, és vártam a csodát, jelen esetben azt, hogy mit értenek "átalakítás" alatt.
-Nos, Dóri, be kell hogy valljam, te nem vagy olyan sztáros alkat.-rázta a fejét, majd alaposan méregetni kezdett.
-Nem is akarok az lenni.-duzzogtam.
-És tágak a pórusaid. Nem így kéne hordanod a hajadat.-csóválta a fejét.-Nem így kéne öltözködnöd, nem így kéne beszélned...-blablabla.
Próbáltam elengedni a fülem mögött a sértegetéseket. Egy ideig lenyeltem az összes kritikát, ami mondott, de én sem vagyok képes mindent eltűrni.
-Tulajdonképpen lehetetlenbe ütköztem.-vihogott.-Képtelenség kihozni belőle valamit.-beszélt Adamnek, és úgy tett, mintha én nem hallanám.
Nem bírtam tovább. Felpattantam a székből, és kifakadt belőlem.
-Elnézést, Miss Tökély hogy beleavatkoztam a munkájába.-kiabáltam vele.-De nem tűröm el hogy holmi örömlányok sértegessenek. Mert attól, hogy nem tudom milyen szépnek, és tökéletesnek lenni,és nem tudom normálisan hordani a hajam, és marhára nem érdekel mi a havi szín trend, még ugyan olyan teljes értékű ember vagyok, mint bárki más. Sajnálom,de engem nem érdekel ez az egész. Egyetlen egy dolgot szeretnék, de azt is nehezen kapom meg. Feladom.-halkultam le.-Én nem akarom ezt. Ez nem én vagyok.-zártam le mondandómat gyorsan, majd a bejárat felé kezdtem rohanni.
-Dóri, ne csináld ezt!-rohant utánam Adam.-Hová mész?
-Nem tudom.-folytattam a rohanást.-El innen.-igyekeztem tömeg közé menni, hogy ne kövessen. Csak egy kis egyedül létre van szükségem.-Megszaporáztam a lépteimet, és Adam hamarosan eltűnt a tömegben. Csalódottan hátranéztem.
Valóban, egyedül akartam lenni. De ez nálunk, nőknél azt jelenti, hogy csak arra várunk, hogy ő idejöjjön, megöleljen, és a fülünkbe súgja hogy: Szeretlek. Bár annyi is elég lenne, hogy érezzem az illatát, és hogy testem minden része érezze hogy itt van. De nincs itt.-fordítottam előre a fejemet.Hirtelen kiborultam az egyensúlyomból(magassarkú),és a földre estem. Elsodortan valakit, azt hiszem.A padló hideg volt, és megütöttem a térdemet is. Papírok ezrei repültek a levegőben. Valószínű az elsodort emberke kezében lehetett. Bocsánatkérések sűrű forgatába kezdtem volna bele, de szemügyre vettem a férfit. Erick volt az, barna hajjal.

-Te jó ég!-csúsztam arrébb a földön.-Te befestetted a hajadat?-kapott el a nevetés.
-Szia neked is.-mormogta, és igyekezet összeszedni a papírokat.
-Majd segítek.-sóhajtottam, és próbáltam felállni a földről, és igen nehezen, de sikerült.
-Már összeszedtem.-túrt bele a hajába.
-Akkor megyek is.-indultam el gyorsan, de ismét elestem. "Szerencsére" Erick megfogott, így nem zuhantam újra a földre.
-Olyan szerencsétlen vagyok.-sziszegtem, és előre léptem egyet(óvatosan)
-Nem, csak letört a cipőd sarka.-mosolygott.-Azt hiszem tudok rajta segíteni.-törte le a másik cipőm sarkát.
-Óó, kösz, ez sokkal jobb.-flegmáskodtam.-Én...megyek.-indultam volna el(lassabb tempóval),de megfogta a karom, és visszahúzott.
-Összevesztetek?-kíváncsiskodott.
-Semmi közöd hozzá.-húztam el a karomat.-Ide figyelj. Elhagytál, nem is egyszer. Nem fogok megint visszamenni hozzád. Hülye lennék Bár, most is az vagyok, mert egyáltalán szóba állok veled. Nem érdekel hogy miért jöttél vissza., de remélem mindnél hamarabb visszamész. Semmi közöd hozzám,többé semmi. Mostantól csak egy valamit akarok. Csak egy célom van.-szögeztem le neki.
-Nem nehéz kitalálni hogy mi.-húzta el a száját.-De egyedül én tudom hogy mi van otthon a családoddal. És tudom, hogy legközelebb könyörögni fogsz nekem. És nem foglak pofára ejteni. Többé nem.-ígérgette.
Legszívesebben lekevertem volna neki. De az azt jelentette volna, hogy még mindig szeretem, mert mérges vagyok rá. De már nem szeretem. Ezért némán álltam vele szemben. Nehezen tudtam ellenállni annak, hogy megkérdezzem mi van otthon.
-Ha kíváncsi vagyok rá, akkor felhívom anyát.-vontam meg a vállamat.
-Tényleg? Akkor ezek szerint nem érdekelnek a szüleid. Még nem hívtad őket.-emlékeztetett.
-Honnan veszed?-színészkedtem.-Igen is felhívtam őket.
-Hát persze. Akkor biztosan tudsz arról, hogy anyukád kórházban van.
Egy pillanatra megijedtem, és könnyek szöktek a szemebe. De aztán leesett a tantusz. Blöff.
-Blöffölsz.-állapítottam meg gyorsan.
Elnevette magát.
-Bonyolult egy nő vagy te.-nyújtotta át a telefonját.-Bizonyosodj meg róla.
Habozva, de remegő kezekkel a telefonért nyúltam. Lassan betárcsáztam anya számát.
-Nem.-vette ki a kezemből a telefont.-Az egyes gyors hívót hívd.-nyomta be nekem az egyes gombot.
Kicsöngött. Egy vékonyka női hang szólt bele a telefonba. Nem anya hangja, de nagyon ismerős.
-Kórház.-szólt bele a telefonba a nő.
-Öhm...Jó napot.-köszöntem halkan.-Kérem nézzen utána, egy bizonyos Gaby Carter bennt fekszik-e.-kértem meg a nőt, mire pár másodperc csönd következett.
-Igen.-válaszolt a nő.-Maga talán a rokona?
Nem feleltem. Magam elé bambultam, és próbáltam felfogni a történteket. A nő még beleszólt párszor, de én lassan elemeltem a telefont a fülemtől, és vissza adtam Ericknek.
-Nem.-ráztam meg a fejemet.-Nem igaz.
-Hiszen most mondta a nő.-forgatta szemét.
-Mi..mi baja van?-szaladt le egy kövér könnycsepp az arcomon. 
-Nem tudom hogyan mondjam finoman. Meglátta a levelet. És...ugye tudod, hogy anyukádnak baj volt... az elméjével?
Több sem kellett. Gondolom jön az a rész, hogy sokkot kapott a levél olvasása közben. Tudom hogy meggondolatlanság volt elmenni és otthagyni anyát. Miattam van. Nem válaszoltam, rohanni kezdtem a kijárat felé. Adam állt ott, egyedül. Lehet hogy engem várt. Nem gondolkoztam, nem néztem szét, rögtön a karjaiba ugrottam. Látta hogy sírok, ezért karját körülfonta hátamon.
-Kicsim.-suttogta.-Mi a baj?
-Anya...-böktem ki a sírástól fuldokolva.
-Mi van vele?-nézett körbe Adam.-Gyere, majd otthon megbeszéljük.-engedett el.
-Kórházban van. Miattam.-töröltem le egy könnycseppet az arcomról.
-Ne aggódj.-csitítgatott.-Ki mondta ezt?-húzta fel a szemöldökét.
-Erick-válaszoltam.
Adam arca elborult.
-Inkább beszéljük meg...Otthon.-ismételtem meg őt.
Elmosolyodott az "Otthon" szó hallatán, majd újra eluralta arcát a keserűség.




(...)

-Egész jó alakítás volt.-vihogott ördögien a nő. Erick bűnbánóan a padlót nézte.
-Nem akarom becsapni.-szabadkozott a fiú.
-Nem is csapod be. Csak rávezeted a megoldásra, úgy, hogy nem mondasz igazat. Különben sose lenne a tiéd.-mosolygott.
-Neked nincsen veszteni valód, Melinda.-túrt bele a hajába.-De nekem van.
-Azt hiszed, hogy én semmi sem kockáztatok Adamért? Oda az állásom. De nekem ő kell. Gazdag, és jóképű.-húzta lentebb felsőjét.
-Még csak nem is szereted.-rázta meg a fejét.
-Nem. De híres és elismert akarok lenni. Először kitúrom az állásából, aztán elveszem tőle Adamet. És mivel egyre jobban vissza akar majd menni az anyja "betegsége" miatt, egyenes majd a karjaidba omlik.
-Én nem akarok fájdalmat okozni neki. És nem akarom becsapni.-tiltakozott.
-Hát nem érted, te szerencsétlen?!-szorította őt a falhoz.-Neked Dóra kell, nekem pedig Adam. Ez az egyetlen módja, hogy szétválasszuk őket. És igen nehéz lesz. A célunk közös.-vihogott újból, majd kezet nyújtott Ericknek.-Az első lépés megvan. Én könnyűszerrel elcsábítom Adamet. A többi a te dolgod. Küldj neki virágot.-javasolta.
Erick gondolkozott egy kicsit, majd elfogadta Melinda kéznyújtását. Mindent megfog tenni Dóráért, még ha veszélyes és ördögi is. De Melindában továbbra sem bízik.
-Csak a közös célért.-szögezte le Erick, majd elhúzta kezét és az irodája felé indult.
-A közös célért.-ismételte meg a nő, mikor már Erick messze járt.Közelebb lépett egy faliújsághoz, és Adam képét vizsgálgatta.
-Fél éve próbállak megnyerni, és te mindig elutasítottál. De most, hogy ezzel a "lány"-nyal van, elfelejtetted, milyen egy igazi nő. Szerencsére találtam egy bolondot aki segít nekem.-beszélt a fényképhez.-Egy napon az én fényképen is kint lesz. Mint Adam Lambert háttérénekese, és felesége.-fordította el a fejét, majd meglátta a folyosó másik végén lévő John-t.-Miután szakítottam ezzel a bugrissal.-forgatta szemét.
-Melinda!-sétált közelebb John.-Mehetünk, kicsim?
-Igen, hát persze.-helyeselt Melinda negédesen.-Lenne pár javaslatom Adamékkel kapcsolatosan.-mosolygott rejtélyesen.




2011. január 9., vasárnap

26.Rész

26.Rész-Bonyolult világ

Sötét van. Félek. Egyedül vagyok, de távol, egy árny rajzolódik ki. Hunyorítok, hogy jobban lássam, de felesleges, mert a következő pillanatban minden kivilágosodik. Körbenéztem, de egészen belefájdult a fejem a tejfehér távolba. Ismét az árnyra nézek, aki most már fényesen ragyog. Behunyom a szemem, mert túl sok a fény. Mire kinyitom, az árny már tisztán kivehető. Olyan ismerős, és mégis idegenek az arcvonásai. Adam az. Elindulok felé, de amilyen közel kerülök hozzá, ő annál távolabb van.
-Nem bírom ezt tovább. Két életem van…- visszhangzott Adam
-Neem!-visítottam.-Nem teheted ezt még egyszer!- kezdtem el futni felé.
-Sajnálom.-suttogta, majd köddé vált. Éreztem, ahogy a könnyeim elárasztják az arcomat.
-Nem-ráztam meg a fejem.-Nem történhet meg még egyszer.-roskadtam össze. A fehér föld puha volt, ezért gondolkodás nélkül lefeküdtem. A könnyeim kezdtek elfogyni, majd elaludtam.

Egy sötét szobában ébredtem, azt hiszem egyedül. Gyorsan körbenéztem, és észrevettem a mellettem alvó Adamet. 
-Álom volt.-nyugtattam magamat, sikertelenül. Egy hirtelen mozdulattal ledobtam magamról a takarót, és felültem.Szemügyre vettem, hogy Adam felébredt-e rám, de ő aludt mint a bunda. Gyorsan kiosontam a szobából, egyenesen a konyhába. Leültem egy székre, majd dörzsölni kezdtem a szemem. Úgy döntöttem, felhívom anyut, hogy ne aggódjon. Felmentem a lépcsőn, majd megálltam az ajtó előtt. Halkan akartam benyitni, hogy ne ébresszem fel Adamet. Kezemet a kilincsre tettem,  de a következő pillanatban Adam szólalt meg mögöttem.
-Minden rendben van?-lépett hozzám közelebb, én pedig összerázkódtam.
-Igen,csak megijesztettél.-bólintottam. 
-Erre specializálódtam.-mosolygott.-Mióta vannak rémálmaid?
Gyorsan megfordultam.
-Rémálmok?-kérdeztem vissza.-Honnan veszed?
-Hát-mosolygott-elég nehezen tudtam elaludni tőled.-vallotta be.
-Ne haragudj.-néztem le a földre-Nem akartalak felébreszteni, csak...
-Hiányoznak a szüleid.-fejezte be a mondatomat.-Tudok valamit, aminek segítségével hamar elfelejtenéd őket; legalább egy kis időre.-ölelt át.
-Tudnék rá egy két példát mondani.-sóhajtottam.
-Az ebédlőasztal csak ránk vár.-mosolygott pimaszul, majd felemelt, és a konyha felé vette az irányt.
-Muszáj folyton ezt csinálnod? Esküszöm, egyszer lehányom az ingedet. Tulajdonképpen hány óra?
-Hat óra körül.-rántotta meg a vállát. Már a konyhában voltunk, Adam pedig mint pár órával ezelőtt felültetett          
az asztalra, és rám mászott. 
-Nagyon remélem most semmi se szakít minket félbe.-sóhajtott Adam, majd megcsókolt.
______________________________________________
Már majdnem végeztünk, amikor valami kellemetlen hang szakított minket félbe.
-A fenébe.-mérgelődtem.-Mi a fene ez?
-A csengő,Dorka.-próbált Adam higgadt maradni.
-Amúgy sem túl kényelmes ez az asztal.-rántottam meg a vállam.
-Na,ha ennyire panaszkodós kedvedben vagy, akkor mehetsz ajtót nyitni.-mászott le rólam Adam.
-Gonosz vagy.-kezdtem el felöltözni.
-Felesleges felöltöznöd.-legyintett Adam.-Biztos valami hajléktalan, és azt akarja hogy vegyél tőle valamit.-rántotta meg a vállát.-És tudod, folytatni szeretném.-mosolygott pimaszul.
Imádom a mosolyát. Szebb, mint akármelyik tavaszi erdő lombfakadás közben. És őszintén szólva, egy évben nem csak egyszer fordul elő. Irigylem őt. Mindenen képes mosolyogni. És mindenre rá tud venni, 
pusztán a mosolyával. Ráadásul, csak ő tud úgy mosolyogni, hogy közben szexi is.
Úgy döntöttem, fehérneműben és köntösben nyitok ajtót. Elég nagy meggondolatlanság volt. Mezítláb az ajtóhoz siettem, és kinyitottam. A személyhez, aki az ajtóban állt egyszerre fűzött gyűlölet, és szeretet. A meglepődöttségtől levegőt is elfelejtettem venni.
-Wow...-nézett végig rajtam a férfi.-Mint a régi szép időkben.
Szégyenkezve elrejtettem a fehérneműt a köntösöm alá, majd nagyot nyeltem.
-Hogy a fenébe kerülsz te ide?-nyögtem ki fal fehér arccal. A férfi láthatólag jól szórakozott rajtam.
-Hát nem örülsz a régi pasidnak, Dórikám?-lökött arrébb, és besétált a házba.
-Nem!Kifelé, azonnal. Ez nem a te házad,hogy csak úgy besétálj.-próbáltam kiabálni, hogy Adam meghallja, és idejöjjön. De eddig semmi.
-De a te házad sem.-nézett körbe.-Szóval te meggazdagodsz, a jó öreg Erick-ed pedig elszegényedik.-fintorgott. Ő volt az, Erick. Furcsa módon, angolul beszélt.
-Óó, hát nem jövedelmezz a hajózási cég, vagy csak nem adnak elég piát ahhoz, hogy jól érezd magad?-kiabáltam. Ha ezt Adam nem hallotta akkor semmit sem.
Gúnyosan elnevette magát.
-Nos, nem erről van szó.-állt meg végre.-A lényeg az hogy mikor elmentél, kissé összetörtem.-vakarta meg zavartan a fejét.-Nem tudtam dolgozni,és ezért Amerikába jöttem,utánad. Adminisztrációs munkát kaptam egy lemezcégnél, ahol az a b*zi is van. Így megszereztem a címet, és...-elakadt a szava,amikor meglátta Adamet. Adam ugyanúgy meglepődött, és összeráncolta a homlokát.
-Kifelé.-mutatott az ajtó felé.-Mégis mit képzelsz, ki vagy te hogy besétálsz ide?-vörösödött el Adam feje a méregtől. Erick végignézett rajta, és aztán rajtam is.
-Ó,gondolom megzavartan valamit.-kuncogott.-Szóval a meleg méhecske próbálta beporozni a virágot, mi?-nevette el magát, én pedig Adamhez siettem.
-Ne csinálj hülyeséget.-súgtam a fülébe.
-Mondtam valamit.-szólt Adam határozottan,mit sem törődve velem.-Kifelé, vagy a mentő fog elvinni.-intett Adam fejével a kijárat felé.
-Még látjuk egymást.-intett nagyképűen felénk, és becsapta maga mögött az ajtót.
-Te jó ég.-temettem arcom a tenyerembe.
-Mit képzel magáról? Idejön és sérteget. A saját házamban!-mérgelődött Adam, kezét ökölbe szorítva.
-Sérteget? Téged?-kaptam fel a vizet.-Menten agyvérzést kapok.-elevenítettem fel magyaros beszéd módomat. Ha ideges vagyok, folyton ez van.
-Mi bajod van?-flegmáskodott.-Nem bírom ha sértegetnek-rántotta meg a vállát.
-Ez nem rólad szól, hát nem érted?-emeltem fel a hangom.
-Hanem kiről? Rólad? Mostanában mindig minden rólad szól!-kiabált.
-Mivel fél évig le se szartál!-kiabáltam neki vissza, mire minden indulat eltűnt az arcáról.
-Sajnálom.-lépett hozzám közelebb, és megsimogatta az arcom. Éreztem, ahogy elvörösödik az arcom, és könnyek gyöngyöznek a szememben.
-Sajnálhatod.-"téptem" le az arcomról a kezét, és felrohantam a hálószobába, és magamra zártam az ajtót.
Lehet, hogy mindenen felkapom a vizet. Lehet hogy szörnyű ember vagyok, de nem érdekel. Haza akarok menni. Most azonnal. Hiányzik Pest, a szmog, a Való Világ, a Jézuska, a szörnyű foci, és SP.
Oké,az előző mondatomban nem vagyok olyan biztos. De haza akarok menni. Azt hiszem.
-Dóri! Nem úgy értettem! Ne haragudj.-dőlt Adam az ajtóhoz, majd megpróbált bejönni.
Felemeltem a fejem, és észrevettem hogy Adam "kissé" feldíszítette a hálót.
Az ágy tele volt szórva rózsaszirmokkal. A föld pedig gyertyákkal. Körbenéztem már harmadjára, és előtört belőlem a sírás. Mindent megtenne értem, csak épp én hisztizek folyton. Őt szeretem a világon a legjobban, mégis elutasítom.
-Gyere.-nyitottam ki szipogva az ajtót. Semmire sem vágytam, csak egy kis alvásra. Adam lassan besétált,és bűnbánóan rám nézett.
-Ne haragudj. Elborult az agyam. Tudod milyen vagyok, ha a féltékenység a hatalmába kerít.-nyelt egy nagyot.
-Nem értem, hogy miért vagy féltékeny. Az ember csak akkor féltékeny, ha nem bízik a másikban.-fésültem a fülem mögé göndör fürtjeim.
-Nem azért vagyok féltékeny, mert nem bízok benned. Egyszerűen csak félek, hogy más többet tud neked adni, mint én. Például a családodat, vagy egy másikat.-ült le az ágy szélére.
-Hogy érted, hogy egy másikat?-vakartam meg tanácstalanul a fejemet, és leültem mellé.
-A sztárság miatt nem tudunk összeházasodni,vagy gyermeket várni.-babrált a kezével.
-Adam,nyugi.-fogtam meg a kezét, és az ölébe helyeztem.-Te olyan dolgot adsz nekem,(pusztán azzal hogy létezel)amit senki más nem tud. Ne aggódj.-nyugtattam őt meg.
Megsimogatta az arcomat, majd közel húzott magához,annyira hogy a homlokunk összeért.
-Azt javaslom folytassuk amit elkezdtünk.-suttogta, én pedig gondolkodás nélkül beleegyeztem.

Nem hiszem, hogy hibát követtem el, azzal hogy ideköltöztem. De azt tudom, hogy valahányszor veszekedni fogunk, még jobban haza akarok majd menni. Éppen ezért jó ötlet, hogy háttérénekes legyek, mert Adamen kívül más is köt majd ide. De lámpalázam van, és Adammel dolgozni elég...furcsa lesz. Ráadásul itt van Erick is. Miért kell mindenek ilyet bonyolultnak lennie?

2011. január 6., csütörtök

1-25.

1-25. fejezet

Épp hogy le nem késtem a buszt...Reggelente pont a mi házunk előtt áll meg.Én pedig mindig kapkodva ébredek.Különösen ezen a héten,mert már csak pár nap volt arra hogy kiderüljön kiből válhat hivatásos táncosnő.Lehet hogy egy kicsit korai még 19 évesen,de akkor nem ezen járt az eszem.Szóval ott tartottam,hogy felszálltam a buszra.Tömve voltak,mint minden reggel.Beraktam az MP3-omat a fülembe,és zenét hallgattam.Azt a zenét amit már kívülről tudtam.Biztosan kitaláljátok hogy ki énekli:)Adam Lambert-For your Entertainment.A busz végéből egy szőke hajú lány jött oda hozzám,Mira,az osztálytársam.

-Szia!-Köszönt oda,majd a földre nézett,és egy borítékot tartok a kezében.Én vettem az adást.A borítékban egy felvételi papír volt,amit a Tanár küldött mindenkinek a suliban,hogy csatlakozhat-e az Amerikai úthoz,mert ezek szerint egy külföldi emberke "megrendelt"minket.Nekem egy repülő jegy volt benne,ezért ma reggel tök nyugodtan leültem a buszon.Kivettem az MP3-ast,majd Mirára néztem.

-Mi van a borítékban?-ő szomorúan rám nézett-Nem kaptál jegyet?

-De!!-majd elmosolyodott,én pedig rögtön felháborodottan mondtam a magamét,hogy már megint becsapott.

-Basszus kicsit rám ijesztettél!Nélküled nem lenne teljes a csoport!-majd a mellettem lévő helyre mutattam-Leülsz?

-Aha.-mondta,és leült-Belegondoltál abba hogy 2 nap múlva már egy világsztárnak fogunk dolgozni?

-Igen,és félek is tőle.Mi van hogyha egy hárpia lesz,aki elvárja hogy éjt nap-alátéve dolgozzunk,és a végén pedig az egészet újra csináltatná...

-Szerintem neked több érzéked van az énekhez mint a tánchoz..-mondta finoman hogy ne bántson meg vele.

-De ha egyszer anyám ebbe a suliba íratott be...Pedig nincs is kedvem az egészhez.Kicsit jó lenne kitörni a megszokott dolgokból,és csapni egy jó nagy bulit..-majd megint beraktam a fülembe az MP3-ast.

-Jó lenne,de ha elcsípek egy bulit,te folyton másra hivatkozol..Gondolj csak a tavalyi suli-bulira..

-Héj!Akkor nem engedett el anyu...Mint a tavalyin se...-majd lenéztem. Elgondolkoztam milyen reménytelen vagyok...De a busz már megérkezett.

Leszálltunk...Az órák unalmasak voltak.Végre elérkezett a táncóra. Néma csönd volt.A tanár tekintette végig siklott az osztályon,majd beszélni kezdett.

-Szóval...Egy külföldi sztár számít rátok.Hogy kikre?12 lányra,vagyis rátok.Mindenkire.

A teremben óriási sikítozás,ugrálás volt.Csak én ültem ott,nyugodtan.

-Rád is vonatkozik,Dóra...-majd lekezelően nézett rám.

-Igen,de pontosan kiről van szó?-mondtam,lassan a visszalépést fontolgatva. Ha ez valami meglepetés féleség lesz,nekem semmi kedvem elmenni.

-Valami..Idem Lambart...

-Adam Lambert??-kérdeztem vissza,az ájulás határán.

-Hm..Olyasmi....

Én felálltam és mintha a tanár egyértelműen igent mondott volna,együtt örültem neki.Szerintem Adam irtó jó pasi.Egy ideig szerelmes is voltam belé,még ki nem derült hogy meleg.

-Holnap kérem behozni a pénzt,az utazáshoz!Tudjátok,30 ezer a szállásotok,amit Adam nagylelkűen ki is fizet.De mivel én vettem meg nektek a jegyeket,mindenkitől elvárok egy kis normálisságot ebben a hónapban,még Adam Lambert a közelünkben lesz.Holnap hajnalban indulunk,hozzatok elég ruhát!-majd csöngettek.Mindenki kirohant,köztük én is.

Miután összepakoltam,csak egy valami volt a fejemben.Sietve beírtam a Google keresőjébe hogy "Adam Lambert".Rámentem a képekre.Gyorsan kinyomtattam egy képet róla.Magam se értettem miért,de beleraktam a bőröndömbe.Majd lezuhanyoztam,és átöltöztem pizsamába.Leültem a zongorához,és pár óráig próbáltam feleleveníteni a régi időket,amikor még zongoráztam.De nem sikerült,ezért lefeküdtem aludni.

Tegnap este az órámat hajnali 4-re állítottam,így lehetetlen volt elkésnem,mert a gép 6 órakor indult,és fél nyolckor már régen Amerika határain belül leszek.Gyorsan rendbe tettem magamat.És hajat is mostam.Gyorsan beszárítottam,csak úgy nagyjából.Aztán persze göndörre száradt be,így próbáltam kifésülni a hullámokat,de nem sikerült,úgyhogy kénytelen voltam összekötni.Nagyjából úgy fél hatkor indulhattam el,vagyis épp hogy el nem késtem,-már megint.Összetalálkoztam Henriettel,aki nevetve fogadott,és kissé el volt pirulva.

-Képzeld ki írt nekem a twitteren!!

-Kitalálom..hm..mondjuk..Adam Lambert??-kérdeztem unottan miközben a csomagjaimat pakoltam fel a egy kis kocsi féleségre,ami egyenesen a "csomagtartóba"szállította őket.

-Mindenkinek írt!Tök rendes,mi?

-Nekem biztos nem..Percenként néztem,szinte egész este,miután Mira felhívott.

-Biztosan...öm..kifelejtett!

-Ja...Biztos.

A járatunk megérkezett,ezért mindenki felszállt.Az út dögunalom volt.A lányok chipset ettek,én pedig csendben ültem a "sarokban".Másfél óra után végre leszállt a gép.Az eső cseperegni kezdett,így annyi volt annak hogy kirándulunk a Szabadság-szoborhoz....Elsőként én mentem le.Mivel nem hoztam esernyőt,ezért egy nagyon ronda szalmakalapot tettem a fejemre.A tanár betessékelt 4-essével a taxiba,ami egyenesen a hotel szobánkba vitt minket.Elég drága hotel volt,kedves volt Adamtől hogy kifizette.Mira lépett be először a folyosóra,ahol maga ADAM LAMBERT várt minket.Furcsa volt smink nélkül,de így is pompás látványt nyújtott.A lányok rohanni kezdtek Adam felé,de ekkor a tanár intett neki,,hogy legyenek normálisak,ha lehet.Adam előtt beálltunk egy sorba,majd angolul köszöntött minket.

-Sziasztok,Adam vagyok!

Majd egyesével mindenkivel kezet fogott.Vagyis majdnem mindenkivel.Mikor hozzám ért,(én voltam az utolsó)megállt előttem,a szemembe nézett,és hátra lépett kettőt.Köpni,nyelni nem tudtam.Ő elkezdett dumálni,én pedig azt néztem hogy nincs-e kint a fenekem,vagy ilyesmi,hogy szinte elmegy mellettem..

-Szóval,lányok.Örülök hogy itt vagytok!Úgy döntöttem hogy most egy kezdő csapatott választok,és meglátjuk mi lesz.-majd rém nézett,és elég fura képet vágott,szinte reménykedett abban hogy cseléd vagyok-Maga pedig hozzon a lányoknak szoba kulcsokat,kérem!

Akkor aztán betelt a pohár.Olyan hangosan akartam megszólalni,hogy az már egy erős ordibálásnak is elment volna,de helyette csak kicsit felemeltem a hangomat.

-Mi a probléma Adam?Attól mert nincs tetkóm és kicsi a mellem,és nincs rajtam miniszoknya még nem lehetek táncosnő?-azt vártam hogy behúzza a farkát és elszaladjon mint egy kiskutya,de nem így történt.Előre lépett,pontosan velem szembe,és elég gúnyos képet vágott.

-Hát ha táncosnőnek nevezed magad,akkor mutasd meg hogy mit tudsz...Ma 3-kor próba!

Majd hátat fordított és elment.Az arcom vörös lett a dühtől,majd felcipeltem a cuccomat a szobába.

_________________________________________________________________

Elérkezett a 3 óra.Adam már bent volt a teremben,mikor mi megérkeztünk.A tekintettemmel szinte villámokat tudtam volna szórni.Ő intett felém,majd megszólalt.

-Hogy hívnak?

-Dóra.

-Remek,Dora.

Elég viccesen mondta ki a nevemet.De szerencsére nem kapott el a röhögőgörcs tőle.Mjad folytatta:

-Dora jöjjön ide mellém.-mondta miközben felhajtotta az inge ujját.

-Nekem nem fog parancsolgatni egy meleg férfi...-a lányok nevetésben törtek ki.

Adam oda lépett hozzám,és a kezét nyújtotta.Kénytelen voltam megfogni a kezét.A bőre olyan puha volt,és selymes,hogy a hideg futkosott végig a bőrömön.Közel húzott magához,de nem elég közel,így nem ártott az imázsának...

-Mit fogunk táncolni?-kérdeztem el-elcsukló hangon.A szívem a torkomban dobogott.Nem is tudtam miért.Azért mert egy híresség közelében lehetek,vagy azért mert ha most elrontok valamit akkor annyi a karrieremnek,vagy mert Adam kezdett megtetszeni.

-Tangót.

-Abban nem vagyok jó!-mondtam,hátha megúszom.

-Akkor egy Angol Keringőt?

-Inkább Tangót!-vágtam rá gyorsan.

A vállára tettem a kezemet.Ő pedig a derekamra.Valószínűleg láthatta rajtam hogy izgulok,ezért oda súgta hogy"nyugi".A zene elkezdődött,én pedig szinte elájultam.De úgy könnyebb volt,ha Adam szemébe néztem.Nyugodtságot árasztott.Ezzel a tekintettel évekig elettem volna,de sajnos a zene csak 3 percig tartott,ezért hamar el kellett búcsúznom tőle.

Megjegyezte hogy ügyes vagyok,majd mindenki nyugodni tért.

Nagyjából hajnali 3 lehetett.Én pedig nem tudtam aludni.Le mentem a hotel konyha részébe,gondoltam egy kis éjszakai nasi majd jót tesz a gyomromnak.De amint kinyitottam a hűtőt,az erkélyről halk zongorázást hallottam.Nem bírtam magammal,és elindultam az erkély felé.A dallam egyre hangosabb,és mélyebb lett.Mikor odaértem,már egészen hangos volt.Egy árny fordult felém,én pedig majdnem hátast dobtam,de aztán egy ismerős hangot hallottam.Adam volt az,és ismét a Nyugi szót suttogta.Tiszta Deja vu...

-Bocs hogy rád török,csak...zenét hallottam és gondoltam lejövök..-nyögtem ki végül,kábultan.

-Semmi gond.Nem én ijedezek folyton.-majd nevetni kezdett,én pedig felhúztam a szemöldököm,és már magabiztosan megszólaltam:

-Mi vitt rá hogy hajnali 3-kor a szabad ég alatt zongorázz?-majd felnéztem az égre.

-Csak kitisztítom a fejemet.Ettől nyugszok meg a leginkább.

-Értem.Valamikor én is zongoráztam,csak abba kellett hagynom..

-Miért?-szakított félbe,miközben kottát cserélt.

-Az mellékes.-majd elmosolyodtam.

-Min mosolyogsz?-kérdezte miközben felállt,és a szemembe nézett.

-Hát egy héttel korábban nm gondoltam volna hogy a csillagos ég alatt egy világsztárral cseverészek majd...-elfeledkeztem magamról,és a mondat végét magyarul mondtam ki.Ő értetlenül nézet,én pedig ismét mosolyogtam.

-Azért ennyire vicces nem lehettem..-mondta miközben ő is mosolygott.

Én pedig a zongora felé igyekeztem,és leültem.Adam megértően bólintott.Én próbáltam a kotta szerint zongorázni,de csak külön álló hangok jöttek ki.Adamre néztem.Ő pedig odasétált hozzám.Leült mellém én pedig arrébb húzódtam,hogy elférjen.Lassan elzongorázott valamit,aztán én is megpróbáltam.De nem sikerült.Aztán újra.Adamre néztem,és kijelentettem, most már angolul hogy:

-Három a magyar igazság:)

-Hm?-szólt ismét értetlenül.

-Ez csak egy..magyar szokásunk..

-A második sikertelen zongorázás után mondjátok?

-Nem egészen.-majd megint mosolyogtam.-Ezt akkor mondjuk,ha valami nem sikerül másodjára,és azzal nyugtatjuk magunkat,hogy harmadjára sikerülni fog.

Én neki kezdtem zongorázni.És sikerült.Adam az arcomat nézte,én pedig a zongorát.Mikor végeztem,ő elismerően bólintott.

___________________________________________________________________

Innen Adam szemszögéből:

Éreztem az illatát.Nem tudtam uralkodni magamon,a keze után nyúltam.Oké.Elég béna húzás volt,és arrébb is húzta a kezét,majd próbálta másra terelni a témát.

-Szóval...Szeretném...vagyis..azt akarom..vagyis szeretném megkérdezni hogy..

-Meleg vagyok-e?-kérdeztem félbeszakítva.

-Honnan tudtad?-kérdezte,majd remegni kezdett.

-Fázol?-kérdeztem tőle,miközben igyekeztem levenni a kabátomat.

-Kicsit.-majd elvette a kabátot,és felvette.Elég viccesen festett benne.

A szemembe nézett.Igazából nem tudtam mit csináljak.Egy ilyen lányt szívem szerint már letepertem volna,de..olyan törékenynek látszott,és mióta sztár vagyok,folyamatosan csak hazudnom kell magamról.Ő ismét terelni kezdett,és visszatért előző kérdéséhez..

-Szóval?

-Hát könnyű volt kitalálni hogy mit akarsz kérdezni.Aki ezt kérdezi az mind így kezdi a mondatot.És nem...

Ő levette a kabátot,majd elővett valamit a kezéből.Egy gyűrött papír lapot,amin én voltam.Elnevette magát.Én is nevettem.

-Aláírnád ezt?-majd lerakta a zongorára.

-Naná:)

És együtt nevettünk a végtelenbe nyúló éjszakában...

A hetek múltak,én pedig minden nappal közelebb kerültem Adamhez.De ezt csak én akartam,ugyanis az én kedves osztálytársam,akit ki nem állhatok elintézte hogy a tánc közben mindig közel legyen hozzá.Ami nem is baj,mert...Mire számítottam?Egy egyszerű magyar lány úgyse jöhet össze egy...inkább nem írom tovább,mert a végén még Adam szentélyt csinálnék a blogból.Minden nap próba után amikor kipihentem magamat a zongorához siettem.És Adam mindennap ott várt.Kivéve ezen a napon.

Ott ültem a zongoránál,és sírtam.Hogy miért?Azt én sem tudtam.Talán mert rájöttem hogy csak áltatom magamat.Felálltam,és elsiettem,a szobámba.

____________________________________________________________________

Adam szemszögéből:

Tudtam hogy egy kicsikét elkéstem a találkozónkról,de muszáj volt lemennem a virágárushoz.Reméltem hogy Dóri nem veszi tolakodásnak,de ez nálunk így szokás.Gondolom náluk is.Emellett vettem egy Angol-Magyar szótárat,hátha szükségem lesz még rá.A hotelben a lányok tánctanára várt.

-Hello Idam!-szólt csodálkozva,mert meglátta nálam a csokor virágot.Azt hitte neki hoztam,és tárt karokkal várt,de én elmentem elette.

-Adam!-javítottam ki,majd elsiettem.

Gyorsan kimentem az erkélyre,de az üres volt.Leraktam a virágokat a zongorára,és vártam,vártam,de senki sem jött.Ekkor a managerem,John állított be,és elkezdte a mondani valóját.

-Adam!Hol a fenében voltál?Téged kerestelek.Szóval az új zenéddel hogy állsz?Sehogy?OKé!Én már megírtam!Ja és jó lenne hogyha befejeznéd a smink nélkül mászkálást,mert tudod milyenek a pletyka újságok.

A kezét a vállamra tette,és próbált kiráncigálni a folyosóra.

-Öm..most nem érek..

-Dehogyis nem érsz te rá!Rám mindig rám érsz!Nem emlékszel hogy mennyit segítettem neked akkor amikor..Vagy amikor..Á mindegy!Amúgy is az idő pénz!

-De hát én is fizetlek..

-Tényleg?Nem baj!

Már a folyosón voltunk.És a Rózsák ott maradtak.És itt kezdődtek a félreértések.Pontosan 12 szál rózsa volt benne..De ez már Murphy törvény..Szóval.Éppen arra sétált egy igazán nyomulós lány,a nevét nem tudom pontosan,valami Fanni,de ebben nem voltam biztos.Szóval ő meglátta a Rózsákat,és a címkén az én nevem volt.Ő megfogta a csokrot,és kitalált egy igen jó kis sztorit hogyan kapta tőlem a virágokat.

__________________________________________________________________

Dóra szemszögéből:

Miután rendbe tettem magamat,elhatároztam hogy nem fésülöm ki a hajamból a hullámokat,mert jelképezi az életemet:Egyszer fent,egyszer lent.Sajnos mostanában a "Lent" volt érvényes.Halottam a lányok vihogását,és kimentem.A lányok élén Fanni állt,és vígan mesélte hogy adta át neki Adam a virágokat.

-Képzeljétek!Odajött hozzám,letérdelt és átadta a virágot,és azt mondta hogy nagyon szép vagyok!Ugye milyen szupcsi,Dóri?

Megint előjött a némaságom.Csak bólintottam és beszaladtam a táskámért,és elrohantam miközben Fanni szétosztotta a virágokat a lányok között,csak egy marad,amit ledobott a pultra.Igazából nem tudtam hová menjek,és kezdett sötétedni.3 utca rohanás után megálltam és körül néztem.Semmi ismerős.Elfutottam a sarokhoz,és egy puccos butikot láttam bezárni.Elsiettem mellette,reméltem hogy valaki útba tud igazítani.De pechjemre egy sötét sikátor felé rohantam.Ott 6 zajos férfi előlépett,és elkezdtek közeledni felém.

-Helló kislány!Eltévedtél?-szólt az egyik.

-Vagy a cukros bácsit keresed?-fejezte be egy másik.

Közelebb jöttek,és fogdossni akartak,de én elrohantam előlük.Fogalmam sincs hogy hova...

___________________________________________________________________

Adam szemszögéből:

Vissza siettem a hotelba,amikor nevetést hallattam.És egy ismerős arcot,akin látszott hogy eltévedt.Átmentem a túl oldalra,és a lány után siettem.Nem voltam egyedül,egy 6 fős baráti társaság is követte őt.Végül megismertem.Utána kiabáltam,bizonyára megismerte a hangomat és megállt.Én gyorsan odafutottam hozzá.

-Adam!-mondta miközben szorosan megölelt.A banda viszont már pár lépésnyire volt tőlünk.

Megfordultam,és megszólaltam.

-Le lehet róla zakkanni!Vili?

Ekkor az egyik megszólalt.Rózsaszín haja volt,valami Punkos fickó lehetett.

-Na mi van,apuci megvéd?

Én megfordultam,és elengedtem Dórit.Megismertek,és elszaladtak.Gondolták nem jó húzás kikezdeni egy világsztárral.

Mire megfordultam,ő már messze járt.Utána mentem.

-Héj,most mi bajod van?-szóltam,miután a nyomában loholtam.

-Semmi.Kérdezd meg Fannit!

-Kit?Várj!Te féltékeny vagy!

-Nem!Semmi okom rá!-mondta miközben begyorsított.

-Várj már!Megmentettelek!Meg kellene köszönöd!

-Kösz.És amúgy is,te nem vámpír vagy hogy megérezd hol vagyok...

Értettem mire gondolt.De a fejemben nem volt időm összerakni a képkockákat,szóval ezt rátok bízom.

-Direkt mész körbe-körbe vagy eltévedtél?-kiáltottam neki,miközben már harmadjára láttam azt a puccos boltot.

-Nem csak..Valaki ellopta az utcát!

Beletelt 10 perc még megtalálta a helyes utcát.Beviharzott a hotelbe,és bezárkózott.Ott álltam az ajtajánál 20 percet,de nme akart kijönni.Ezért inkább követtem a tanácsát,és elindultam kikérdezni Fannit.

A szitu világos volt.Fanni hazudott.

-Hello Fanni!-köszöntem oda neki,mintha misem történt volna,ő pedig vissza köszönt.

-Szijja!

-Nem tudom tudsz-e olvasni,de azt a csokrot nem neked szántam.

A barátnői hangos nevetésben törtek ki,majd hitetlenkedve elmentek.Fanni kiakadt.És kezében egy szál rózsával elrohant.

Gondolkozni kezdtem hogy jussak be Dóri szobájába.Megláttam a pulton a rózsát.Felkaptam,és 5 másodperc elteltével már az ajtajánál termettem.

-Dóri,engedj be!

-Nem érek rá!-suttogta.

-Hoztam neked valamit!

Az ajtó kinyitódott.Én felemeltem a rózsát,és mosolyogva ennyit mondtam:

-Ennyi maradt belőle..

Ő elvette a virágot,de megszúrta az úját egy tüske.

-Au...Gyere be!-mondta miközben kereset egy ragtapaszt.

Én leültem az ágyra.

-Nincs ragtapasz...De mindegy.-majd leült mellém.Én neki kezdtem a mondandomnak,de ő le PSSZ-eget.

-Nem érdekes.Ha bűnös lennél akkor nem mertél volna elém állítani egy virággal.

-Fáj még az ujjad?-kérdeztem mert más nem jutott eszembe.

-Kicsit.

Én megfogtam a kezét.És kezet csókoltam neki.Most nem húzta el a kezét.Ez jót jelent.

-De bűnös vagyok.

Ő értetlenül nézett.

-Miért?

-Mert hamarabb kellett volna megtennem ezt!

Majd megcsókoltam.Éreztem hogy remeg,de minden árva virág remeg akkor amikor letépni próbálják.Olyan édes volt a csókja hogy nem bírtam magammal.Olyan volt mint az eksztázis..Már ki is találtam az új dalom szövegét.

Enyhe,fátyolos napsugár sütött be az ablakon.Dorka még aludt.Ezt a becenevet az éjjel adtam neki,miközben aludt.Ő aludt a világon legédesebben.Várjunk csak!Dorka mellettem?Auu,a fenébe.Totál kiesett a tegnap.Ez az én formám.Kikeltem melőle,csendben,és felöltöztem.Nem tudtam hagyjak-e levelet,vagy nem,mert..lehet hogy ő nem is gondolta ezt komolyan.Végül megtettem azt,ami miatt évekig haragudtam magamra.Kisétáltam,nyugodtan.Aztán jött az a kínos hallgatás amikor kijöttem Dorka szobájából.Végül is úgy döntöttem nincs magyarázni valóm.Szó nélkül elmentem,méghozzá oda,ahol lakom.

___________________________________________________________________

Lassan kinyitódott a szemem.Szinte sugároztam magamból a boldogságot.Olyan érzésem volt,mintha pillangók repkednének a gyomromban...Megfordultam és..Adam nem volt sehol.Felpattantam,és körülnéztem.A ruhái nem voltak a szobában.A takarót magamra tekerve álltam fel,felkaptam egy farmert és egy zöld tunikát.Körülnéztem hagyott e levelet,mert a filmekben így szokás,de csalódnom kellett.Sehol semmi.Csak a kabátját láttam felakasztva,amit még a zongoránál adott kölcsön.Megnéztem a telefonomat,szintén semmi.Nem gondolkoztam,csak megfogtam a táskámat,és összefogtam a hajamat két copfba.Így két évet nyugodtan letagadhattam volna,csak akkor kislány lennék..Kezdett a korkülönbség is igazán aggasztani,de nem volt kedvem aggódni.Végképp elvette a kedvem a "láthatatlan Adam-em".Szóval éppen rohantam ki,amikor a recepciós utánam szólt,hogy ki kéne jelenkeznem:

-Kisasszony,ha elakarja hagyni a hotelt akkor ki kell hogy jelentkezzen!

-Öm..Igen,persze.-gyorsan aláírtam egy papírt.

-Remek.Köszönöm,most már mehet.

-Igen,de kérhetem azt hogy aláírhassam a bejelentkezés is,mert nem hiszem hogy mire visszajövök kedvem lesz írogatni.-Inkább osztok néhány pofont.-gondoltam.

Gyorsan azt is aláírtam,a recepciós gondolom hülye tyúknak nézett.Aztán elgondolkoztam hogy hova is indultam.

-Maga nem tudja hol lakik Adam?-kérdeztem miközben elővettem pár dollárt a taxira.

-Adam úrfi?Ő innen három sarokra lakik egy halvány zöld színű házban.Elég nagy,szóval megfogja ismerni.

-Köszönöm-majd elindultam fogni egy taxit.

Nem volt egyszerű,de az 5.próbálkozásra végre fogtam egyet.Az ég sarkában kezdtek gyülekezni a zord fekete felhők.Mikor megérkeztem átadtam a pénzt,és kiszálltam.Elég könnyű volt megtalálni a házat,de elég fura volt.A kerítés fehér színű volt,de a festék már kezdett lekopni.Az udvaron katonás rend.De sehol egy kutya,macska,vagy akármi.A virágokból is kezdett kifogyni a kert.Néhány páfrány,és rózsa ágazott szerte-szét,mindenféle matematika nélkül.Becsengettem.Egy kövér asszony jött ki,40 év körül.Fura francia achentussal beszélt,nem éppen a legbarátságosabb fajtából származott.

-Jóh Nhapot!Adam Úrhfiho' jött?Ha igen,akkhor mehnjen el,merht Adam úrfhi azt kérhte hogy szenki se zavarjah most.

-Még egy Dóra nevű lány sem?kérdeztem meglepetten,és értetlenkedve mert nem nagyon értettem mit mondd.

-Nehm.-majd nekidőlt a kerítéshez.

-Dorka?

-Nehm.Ha csakh nem az újh takarítónőh,akkor mehet innen.-öszeráncolta a szemöldökét.

-De az lennék,csak vicceltem-majd próbáltam mosolyogni,hátha megszán.Ismét összeráncolta a szemöldökét,majd elnevette magát.

-Miérht nem ezzel kezdteh?Jöjjön beljebb!

Besétáltam.Fehér kanapé,vázák stb.A nappaliban voltam.A szoba túlsó végén egy barna kis szekrény,tetején egy üres képkerettel.Alul pedig két üres fotóalbum foglalt helyet.Kevés időm maradt a gondokozásra,mert az a nőci megszólalt.

-A nevem Tanjah.És maga?

-Dó..Dorothy..

-Remekh!Padlót kéneh mossni,mossni kellene,és törölgetni.Meg porszívózzni..Tudja maga!Kezdjehn hozzáh!Ha kérdésseh van,akkor haladjon tovább!

Akkor tudtam,hosszú nap elé állok.

___________________________________________________________________


Egy órája szenvedtem a dal írással.Kellett valami szikra.A téma és a refrén megvan,de még elég messze van a teljes verzió.Felálltam,és körülnéztem.Megnéztem a díjaimat.Aztán a lemezeimet.Majd az éjjeliszekrényt,egy üres képkerettel(mert tele volt vele a ház).És rájöttem miből kell ihletett merítenem.A magányomból.De ez nem lassú szám lesz.Szóval,bulis magány nincs.Max. bulizok hogy ne legyek magányos.Vagy fordítva.Leültem,és írni kezdtem.A szikra erősödött,amikor John jött be,és ordibálni kezdett a telefonba.

-NEM ÉRDEKEL hogy késik az anyag!Keveset fizetek?Na ne már!Oké,a zenekar mától 20%-os emelést kap.Oké legyen akkor 50.Még ma lesz ész az új dal!IGEN,FOGJA MÁR FEL!Visszhall!

Felém fordult.

-Hogy áll az új dal?Ha ma nem vagy kész vele..A Zenekar sztrájkol!És lenne még egy kérdésem.Mondd csak,az a lány,az a Dóra,a táncos csaj.Szóval van valami köztetek?A pletyka útra kelt,és ártana az imázsodnad..Szóval?-szúrósan rámnézett.

Nem tudtam mit mondjak.Dorka nem volt itt,tehát hazudni akartam.

__________________________________________________________________

Éppen az előbb végeztem.Megfogtam Adam kabátját,és megkerestem a szobáját,hogy vissza adjam neki.Az ajtó félig nyitva volt,így mindent hallottam.Adam beszélt.

-Dóra egy átlagos lány.Hogy lenne valami is köztünk?Tökre hidegen hagy.Csak egy lány.Egy magyar lánnyal,(egyszóval senkivel)még egy szót sem váltanék ha nem lenne a táncosom.Érhető?-majd az ajtó felé indult.Meglepetésére én álltam ott.Mögötte az a John,vagy kicsoda.Én csak ennyit tudtam kinyögni.

-Csak a kabátodat hoztam vissza.

Levágtam a földre,és kirohantam.Csak azért hogy ne lássa hogy könnyezek.Mondjuk amúgy is ott hagytam volna.Ő lerohant utánam a nevemet kiabálva.Én a bejáratig meg se álltam.Az eső zuhogott,ő pedig megfogta a karom.

-Ne érj hozzám!Csak egy átlagos magyar lány vagyok...-idéztem őt.

-Én csak..-félbeszakítottam.

-Ne,ne beszélj.Igazad van.Mit hittem?9 év korkülönbség,te állítólag meleg vagy,és szupersztár.Ha együtt is lennénk nem lenne értelme.Ami megtörtént azon nem tudunk változtatni,de elfelejteni el tudjuk.És most ezt fogjuk csinálni.Nekem nem jelentett semmit.-majd más irányba néztem,hogy ne lássa az arcomat.

Elég jól tudtam hazudni.Általában ha hazudok akkor a hajamat babrálom,de mivel most csupa víz voltam,ezért nem látszott meg rajtam a hazugság.Ő elengedte a karomat.Én pedig folytattam:

-És ne gyere utánam,hagyj békén.Így lesz a legjobb mindkettőnknek.Holnap indul visszafelé a repülőgép.Én felszállok mintha misem történt volna,és te pedig itt maradsz,és írod tovább a dalaidat.

Mély lélegzetet vettem,és egy dalt idéztem neki,tudtam úgyse fogja megérteni.

-Nem vagy itt jó helyen,Nem vagy való nekem.Villámlik,mennydörög,ez tényleg...

Nem folytattam,mert abból az érzéseimet lepleztem volna le.Elindultam az utcasarok felé,és csak egy dologra tudtam gondolni,az pedig a felejtés volt.

Már hajnalban fennt voltam.Pakoltam és minden olyan emléket ami Adam-el kapcsolatos eldobtam magamtól.A Virágot,az aláírt képet,stb. A gép pontban 12:00-kor indult.Akkor pedig 6 óra volt.Elhatároztam hogy nem fogok sírva csücsülni a szobámban,hanem élvezem Amerikát.Hiszen lassan 2 hete vagyok itt,és még szinte semmit sem láttam.Pedig mennyi mindent beterveztem!Felvettem egy kék hosszú ruhát,és egy szintén kék gombos inget,hogyha hidegebb lenne. Fogtam a már oly sokat emlegetett táskámat és elindultam.Felszálltam egy buszra,és elővettem a telefonomat.írtam egy SMS-est anyának hogy estére a reptéren leszek.Fura volt,mert körülöttem mindenkinek érintőképernyős mobilja volt,ami nálunk igen csak ritkaság(azért nem annyira:))Végül a Griffith Parknál megálltunk.Mivel nem volt kedvem gyalogolni felszálltam egy másikra,ami egyenesen ahhoz a híres Hollywood felirathoz vitt.Sosem gondoltam volna hogy egyszer eljutok oda.Csináltam egy-két fotót,és ismét gyorsan buszra szálltam.Többet buszoztam mint nézelődtem,de ez Amerika! Éppen leültem amikor egy helyes fiú megállt a mellettem lévő üres szék mellett.

-Le ülhetek?

-Persze,jöjjön.

-Nyugodtan tegezzen.

Rám mosolygott. Elég fura volt Adam után más fiúra ránézni,tujátok milyen értelemben.

-Dóra vagyok!-a kezemet nyújtottam.

-Adam-majd kezet fogott velem.

-He?-kérdeztem rémeket látva.

-A nevem.Adam Richards.

-Öm..igen,persze.

Hát igen,ez az én formám.Láttam egy helyes pasit,de a neve mindig rá emlékeztetne.Felálltam,és illően elköszöntem tőle.

-Örülök hogy találkoztunk,mondanám hogy viszlát de..

-De hazudna vele.Igaz?

-Igen.Sajnálom de ez nem a legmegfelelőbb alkalom.

Leszálltam.Kedvem lett volna még elutazni New Yorkba,de valahogy nem lenne értelme egy szobor miatt.Besietem a szobámba és lefeküdtem pihenni.11:00-már csak egy óra és itt hagyom Amerikát.

________________________________________________________________

Nem tudom hány órája lehettem abban a bárban,de az idő nagyon gyorsan szaladt,főleg akkor ha az ember érzelmi ügyei nem alakulnak valami jól.Azt sem tudtam hanyadik pohár whiskynél tartottam cska ültem ott,mint egy szobor.Hirtelen ismerős arcot láttam,aki odajött hozzám.

-Adam?!

-Ha most nem kezdesz el ordibálni hogy adjak autógrammot akkor kapsz egykis borravalót..

-Nem,hát nem ismersz meg?Én vagyok az a táncosod,Henriett!

-Tényleg.Neked nem fél óra múlva indul a géped?

-Maradok.Josh-al!-és a pultnál lévő pincér fiúra mutatott.

Felpattantam,és már élénkebben kérdeztem tőle:

-Itt lehet maradni?

-Szülői belegyezéssel és lakással meg munkával igen.-felelt kicsit meglepetten.

-Vagyis ha van munkád és egy ház ahol lakhatsz akkor élhetsz itt?-kérdeztem igazgatottan,és a szívem majd kiesett a helyéből.

-Gyakorlatilag igen..

Kirohantam,fogtam egy taxit és a reptér felévettem az irányt.Talán van rá mód hogy itt maradjon.Márcsak 20 percem volt arra hogy utol érjem.20 perc arra hogy végre boldog lehessek.

___________________________________________________________________

Minden bőrönd és táska a repülőn volt.Márcsak 10 perc kellett és végre felszállunk.Mivel csak 2 bőröndöm volt ezért elég könnyen elfértek mellettem.Az eső szakadni kezdett.Valakit megláttam a ködben.És az a valaki Adam volt.Könny szaladt a szemembe.Magam sem értem miért,de leszaladtam a fedélzetről.A tanár utánam kiabált,de én meg sem álltam.Oda rohantam hozzá.A hajam csurom víz lett.Ott álltam vele szemben.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem aggódva.

-Ne..ne menj el.Ne hagyj itt..

Hirtelen a karjaiban találtam magamat.Van amikor a tettek többet jelentenek a szavaknál.

-Nem megyek el.

Az ég dörgött.Én összehúztam magamat,mert fáztam.Ő megcsókolt.A fázás elmúlt.

-Hajlandó lennél miattam feladni mindent?-kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett.

Visszacsókoltam.

-Igen,de szerintem két bőrönd egy életre kicsit kevés lesz,nem?

-Erről majd én gondoskodom:)

A Tanár lejött,és vörös fejjel odafutott hozzánk.

-Dóra most akkor jössz vagy nem?

Közben Fanniék féltékenykedtek a repülőn.Én pedig mosolyogva válaszoltam a tanárnak.

-Nem,itt maradok Adammel-ránéztem,és végül kimondtam.

-...Mert szeretem.

Ő rámnézett és kiegészített:

-És persze Adam is téged.

A nap többi részét a szállodában töltöttük.(NO COMMENT..:D)Én pedig járattam az agyamat hogy mit mondjak anyáéknak és hogy mit kezdjek az életemmel.Itt vagyok egy tök idegen országban,egy tök idegen földrészen,és mondhatni egy tök idegen fiúval.De nem csak ezek miatt kéne aggódnom.

1.Nincs munkám

2.Nincs hol laknom(Tudom,Adam úgyis felveti az ajánlatott,de én nem-et fogok mondani)

3.Mivel állítólag meleg,az utcára se mehetünk ki pl. kézen fogva,

4.Mivel "Sztár" reggel fél 5-kor elmegy,és este 10-ig haza se jön...

5.És a Managerre,John,egy kicsit...hogy is mondjam:Bunkó...

Szóval visszatérve a gondolat menetemre,elhatároztam hogy hazudni fogok.Mit mondjak neki?Az gazság kissé furán hangzana,nem?

Szia Anyu!Amerikában maradok de gőzöm sincs hogy hol fogom lakni és hogy miből fogok megélni,de majd Adam segít mert gyakorlatilag együtt vagyunk...Majd hívlak,puszi!

Majd kiötlöm mit mondok neki.Most pedig gyorsan felöltözök.A nap tűz,szóval valami könnyebb ruhát választottam:

A hajamat felcsatoltam.Elhúztam a függönyt.Los Angeles napfénye ragyogott rám.És Adam szeme.

-Te ilyen korán fentvagy?-az órára nézett.

-10 óra van:)-halványan mosolyogtam,de még ez is sok volt a gondok mellett.

-Mit csinálsz?-látta hogy az újságot nézzem,valamit keresek benne.

-Állást keresek és...

-És?-felhúzta a szemöldökét.

-És lakást.-a padlót néztem.

-Költözz hozzám-felállt,és felvett egy farmer nadrágot.

Én rá néztem.Jobban mondva meredtem.Mikor meglátott,megijedt,és odajött hozzám.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Igen.Csak nem hallok kristály tisztán.

Azt hitte viccelek,és nevetni kezdett.Én leültem az ágy szélére.Meglátta a komoly arcomat,és leült mellém.

-Neked...neked már minden le van itt fixálva...Én pedig mindent feladtam,hogy itt lehessek.Hogyan mondhatod így,tök nyugodtan hogy költözzek hozzád?Fogalmad sincs mi zajlódig le most bennem...Nem tudom mit csináljak,össze vagyok zavarodva...Érted,mit mondok?

-Öm..Talán.

Miket beszélek?!Nekem kéne lennem a világ legboldogabb nőének.Legszívesebben minden utcába egy plakátot ragasztanék azzal a felirattal hogy:"Szerelmes vagyok Adam-be!" De ezt akármennyire is szeretném,nem tehetem meg.A legtöbb amit most adhatok,az egy gyengéd,szerelmes ölelés.Ebben a pillanatban úgy mentem neki Adamnek,mint egy gyorsvonat a betonfalnak.És úgy szorítottam,mintha soha nem akarnám elengedni.

-Ezt meg mire véljem?-kérdezte nevetve.

-Esélyt arra hogy újra kezdd az előző mondatodat.

-Hát már kezdem érteni amit mondani akarsz..

-A másik előző mondatodat:)

-Akkor...Kisasszony,volna szíves hozzám költözni?

-Igen uram, azt hiszem muszáj lesz:)

-Muszáj?! Ezért bünti jár!-majd megcsókolt.hátradőltünk az ágyon,ekkor valaki kopogott.

Ijedten keltünk fel.

-Remek időzítés-gondoltam.

-Menjünk.A szálloda már ki van fizetve.-mosolygott,és összekészítette a cuccomat.

Én értetlenül néztem.Ő kinyitotta az ablakot.Már értettem.Felpattantam,és kimásztam. Olyan volt mint egy lányszöktetés.Szerencse hogy az ablak alatt volt egy fa,különben lebuknánk.Adam rámnézett.

-Van a bőröndökben valami törékeny?

-Minden olyan dolog a kisebben van.

A kis táskámat a kezembe nyomta,a nagy táskákat pedig ledobta a földre.

-Hé!-néztem rá mérgesen.

Épp belekezdtem volna a mondandómba,amikor vadul megcsókolt.Istenem!Majdnem leszédültem a fáról.Fura dolgot éreztem.De nem szerelmet.Az már megvolt.Inkább olyan szabadság érzettet,ami biztonságot ad.Egyáltalán létezik ilyen?!

-Ez csalás..A vitákban mindig te fogsz nyerni!-nevettem,és lejjebb másztam.

Másztam,majd nem találtam a másik ágat.De!Megvan.Lelépek és....Le esik a cipőm és majdnem le esek.Rémülten nézzek a mélybe.Hulla sápadt leszek.Utálom az ilyen helyzeteket. Most már óvatosabban mászok lejjebb.

-Minden rendben?-szól Adam és mellém lép.-Inkább én megyek előre ha esel el tudjalak kapni.-mosolygott.

-Ha-ha-ha...-előre engedtem.

Ő már lent volt,én pedig szerencsétlenkedtem.

-Ugorj le!-mondta.

-Majd ha megtanulsz magyarul.-nevettem.Eszem ágában sem volt leugrani.

-Na,gyere már!Elkaplak!-kérlelt.

-Rendben.De ha nem akkor..

-Egy nővel kevesebb a földön.Nagy ügy.-tette keresztbe a karját.

-Nem gondolod hogy elég morbid vicceid vannak?-nem hagytam hogy válaszoljon.Kissé felháborított amit mondott,ezért gondoltam bebizonyítom hogy bátor vagyok.Naná hogy elkapott.De letenni nem akart.Gondolom élvezte a pillanatot.Vagy nem tudom.De engem kissé idegesítettek a bámuló tekintettek az utcáról. Mi van ha lefotóznak?

-Adam...Bámuló tekintettek 12 óránál!-elővettem a kis táskámból a napszemüvegemet.-Vedd ezt fel!

Fintorogva vette fel a napszemüveget,de előtte persze le tett a földre.Beszálltunk a kocsijába,és egyenesen a házába vettük az irányt.

-Bocsánat,az nem piknikezésre való!-ébresztett fel minket egy hang,és visszatértünk a valóságba.A férfi aki e szavakat kiejtette elég furán beszélt angolul,akárcsak én az első napokban.Adammel egymásra néztünk.

-Majd én beszélek-súgtam neki oda,miközben kihúztam magamat.-Van nálad nyalóka?

Adam felhúzta a szemöldökét.

-Miért lenne?-ránézett arra a titokzatos férfire,majd bólintott-Ahha.Már értem.De a végén még féltékeny leszek.

Odamentem ahhoz az idegenhez.Szőke haja volt,nap barnított bőre,kék szeme.Egyszóval az egész pasi inkább nő.

-Mutatna igazolványt,hogy ön a piknik ellenes szövetség tagja?

-Persze-kotort bele a zsebébe.Egész ismerős volt,naná meg szemtelen. -Jajj,csak személyim van,de ha ez nem elég ott van egy hatalmas tábla hogy piknikezni tilos.-mosolygot. Ránéztem a személyiére.Izgatottan és dühösen kapkodtam levegő után.

-Te?!-tettem csípőre a kezem.-Hol hagytad a barátnődet?

Szinte izzott a levegő.Majdnem hánytam.Ilyen helyzetekben mindig hányni van kedvem.Adam odasietett hozzám,férfias illatot húzván maga után. Kezet nyújtott neki.

-Adam Lambert-mutatkozott be,miközben én fortyogtam a dühtől.

-Erick Smith,örvendek az unokahúgom nagy rajongója...

-Elég legyen a süket dumával-szakítom őket félbe.Adam a fiúm,te meg ne hívogass többet.-szögezzem le,és elhúzzom Adamet a helyszínről.

-Ez meg mi volt?Ismered?-nézett oda hozzá.

-Majd a kocsiban magyarázkodom.-mikor mindketten beülünk,várom hogy elinduljunk,de Adam mozdulatlan.

-Indulunk?-kérdezzem karba tett kézzel.

-Kapcsold be az övedet.Túl boldog vagyok hogy elveszítselek.-mondta búskomor hangon.Már megint olyan önző vagyok vele.Magyarázkodás nélkül is megértette ezt a szituációt.

-Tudod miről van szó,igaz?-kérdezzem tőle.

-Tudom.És nem várom el tőled hogy velem légy.

-Én sem tőled.Erik csak egy..ex.Fél éve otthagyott egy év után.Azt mondta kihalt ez az egész,már nincs meg a régi tűz.Azóta nem beszéltem vele,párszor felhív és könyörög.Azóta nem volt fiúm.Rettegek hogy újra megtörténik.

-Hogy dobnak?-mondta teljesen hangtalanul.

-Nem.Hogy kialszik a tűz egy kapcsolatból.

-Furcsa gondolat.De most ne ezen gondolkozz.Holnap reggel pontban nyolckor előkészítjük az új klipet.

-Új klip?-ugrok egy hatalmast.-Egy nagyszerű!-beindult a fantáziám.Biztos valamelyik ultra-klassz számhoz lesz klip,én pedig elsőként fogom végignézni Adamnél.Bocsánat,vagyis otthon.

-Most a rajongó,vagy a szerelmes beszél belőled?-mosolyog.

De jó nevetni látni.Szinte ő fél attól hogy nem felel meg nekem.Pedig fordítva kéne.É meg attól félek hogy ő fél.De ha belegondolunk nem is igazi félelem.Inkább fájdalom.

-Előbb voltam rajongó mint szerelmes.Amúgy szerinted nem furcsa hogy én előbb ismertelek meg,mint te engem?-próbálkoztam egy hülye viccel,hogy feldobjak a hangulatot.

-De,nagyon furcsa.Hogy tudsz ilyeneken aggódni?nézett rám.

-Inkább ezeken aggódok mint a sminkemen.Melyik zenédhez forgatsz klipet?

-If i had you.Szeretném ha eljönnél.

-Már mint..barátnő,vagy unokatesó?

-Mint barátnő.-A srácok és stáb tud róla hogy nem vagyok meleg.

Kicsit meghatódtam.Képes engem,engem a két lábon járó szerencsétlenséget bemutatni egy legendás stábnak,mint barátnő?És be enged egy klipforgatásra?A kulisszák mögé?Alig két hete ismer..Vajon megengedi hogy kisminkeljem?Kiváló alkalom lenne hogy megérintsem a bőrét. Kimondhatatlanul szeretem!

-Szeretlek.-odahajolnék hozzá hogy megcsókoljam,de most vezet.

-Én is.Nagyon.

___________________________________________________________________

Reggel van.7:30. Álmosan kikecmergek az ágyból.Fél óra alatt biztosan beérek a stúdióba.Bár ha Dórán múlik 9-kor kellünk fel.Egyesek szerint mindig mindent túl aggódok,de legalább odafigyelek a dolgokra.

-Dóra,ébresztő,suliba kell menni!-keltettem fel miközben belebújtam fekete ingembe.

-Nagyon vicces vagy-húzta fejére a takarót.-Még öt perc!-jelentette ki,majd oldalra fordult.-Hogy tudsz ilyen korán kelni?Nekem már a 9 óra is megerőltetés.

-Izgatott vagyok.Olyankor nem tudok aludni.-csatoltam fel az órámat.

-Blablabla...-kelt fel az ágyból.-Csak lefilmeznek miközben a saját zenédet tátogod,és elképesztő ruhákba bújsz.Nem értem miért olyan nagy dolog.

-Tegnap más volt a véleményed.-támaszkodtam neki a falnak.-Indulhatunk?-mosolyogtam.

-Persze,miután felöltözzem,fogatmosstam,sminkeltem,és megreggeliztél.-állt oda a szekrényhez,ugyanis tegnap átpakolt.Én mondtam neki,hogy talán úgy kényelmesebb lenne.Este gyorsan behajigálta a ruháit.De a személyes dolgait nem meri a helyére rakni.(Fogkefe,smink.stb.)-Fordulj el.Légyszíves.-jelentette ki határozottan.

-Együtt alszunk,együtt élünk és nem láthatlak amikor öltözöl?

-Ez egy ilyen helyzet.-majd megfordult,látta hogy elfordultam,és felvette piros színű hosszú felsőjét.Hozzá felvett egy egyszerű farmert.Remekül nézett ki,sosem aggódja túl a dolgokat.Na jó,sose mond hogy soha.

-Maradj úgy!Nem akarom kiszúrni a szemedet.-figyelmeztettem,miközben az ölemben csücsült,és próbálta kihúzni a szememet.Még a sajátját sem tudja!

-Nem lehetne elmenni smink nélkül?Majd ott kisminkelnek.-gondoltam,meg győzöm.

-Nem,nem lehetne.Tudom hogy a smink fontos neked,hiába nem vagy meleg.És a rajongóidnak is,szóval most én fogom megcsinálni.Kész is van!

Odasattyogtam a tükör elé.

-Nem is olyan rossz.Ügyes vagy,de máskor inkább magamnak csinálom.-mosolyodtam el.

-Ahogy akarod.-csüggedt le.-Ott lesz a zenekar a forgatáson?

-Persze.Elvégre ők is részt vesznek ebben a dologban.

Gondoltam,miért nem akar találkozni velük.Tommy miatt.Még Tommyval se rendeztem le ezt.Bár hányszor megmondtam neki,hogy nincsen köztünk semmi?A népszerűség miatt néha csókolózunk,és ennyi.Tuti balhé lesz.Tommy nem fogja őt bírni.Bár kit érdekel?Nem a haverom.Anyuék és Allisonék biztos bírják.Még nekik se mutattam be.Pf..

A kocsiban bekapcsoltam a rádiót.Gondoltam megmutatom BB-nek hogyan is mulatnak a fajtám beli lények.xD Hangosan ordibálni kezdtem a dalszöveget,és ugráltam a kocsiban,még ő csak dudorászott.Eszembe jutott a rengeteg kérdés,amit felakarok neki tenni.Alig ismerem,de állítom hogy az iránta érzett szeretettem elfeled tetti velem azokat az érveket,amibe anyám belefog kötni.Tényleg,még ma fel is kell hívnom.Ki kell találnom valami hazugságot.De ez most mellékes. Lehalkítottam a rádiót,és előálltam a kérdéseimmel.

-Adam,szeretnék kérdezni valami elég bolond dolgot.

-Kérdezd csak-mondta miközben bekanyarodott a bal oldali utcába.

-Szóval.Te világ életedben meleg voltál?-igyekeztem elharapni a szó végét,hogy elkerüljem az elpirulást.

Furán nézett rám,aztán gyorsan az útra.Sóhajtott egyet, és rákezdett.

-Tudtam hogy megfogod kérdezni.-levette a napszemüvegemet,mely azóta rajta volt.-Volt egy időszak amikor azt hittem hogy az vagyok.Mikor az Idolban szerepeltem éppen azt a korszakomat éltem.De amint megnyertem,volt dolgom lánnyal is.

Fintorogni kezdtem.Ezt a témát még nem hoztuk fel,de egyszer úgyis megszokom.

-Még egy kérdés.Még egy ciki kérdés.

-Aztán én jövök-mosolygot.

-Rendben.Mikor és kivel vesztetted el a...tudod mit.

-Fura.

-Mi?-felhúztam a szemöldököm.

-Én is pont ezt akartam kérdezni tőled.És pontosan akkor és azzal amit olvastál.De most te jösz!

-Muszáj?-vágtam játékos arcot,majd az ajkamba haraptam.

-Megígérted.-forgatta a szemgolyóját.

-Az én életem cseppet sem kalandos és érdekes.Mint a tied.17 évesen egy FIÚVAL.-nevettük el magunkat.Pedig nem volt elég nevetséges.

-Megjöttünk.-trillázta Adam.

Kiszállt,és kinyitotta nekem a kocsiajtót.Körülnézett,majd egy puszit lehelt felém.Kivette a csomagtartóból a bőröndjeimet,és intett hogy menjek.

___________________________________________________________________

Tanja jól fogadott minket,Dorkára sem emlékezet.Flúgos egy nőszemély.De ez leginkább abban mutatkozik meg,hogy AC/DC-t hallgat és porszívózás közben tangózik.Igen,az AC/DC-re.

-Ez itt a vendégszoba.-mondtam,az utolsó szobába belépve Dorkának.

-Ah-ha!-bólogatott.-És én hol fogok aludni?-kérdezte cserfességgel.

-Nem tudom,derítsük ki.-úgy szállítottam ki a szobából,ahogy egy menyasszonyt szokás átemelni a küszöb felett.Ha vele vagyok mindig elvesztem a fejemet.Pedig nem kéne.

-Várj!-mondtam két csók között.-Mára mást terveztem.-igyekeztem neki ellenállni.

-Mit?

-Meglepetés lesz-mosolyogtam.

-Nem szeretem a meglepetéseket.Realista vagyok.Nekem csak ez jutott.-a padlót nézte.

-Ezt kiverheted a fejedből.Ha nincsenek álmok,nincsenek vágyak.Ha pedig vágyak nincsenek akkor célok sincsenek.Célok nélkül pedig már rég kihaltunk volna.Szóval öltözz át kényelmesebb ruhába,és megyünk,rendben?

Pár perc múlva már a kocsiban ültünk.Dóra nem bírta ki,és folyton kérdezősködött. Ha nem a meglepetésről,akkor másról,de nem bírta ki kérdések nélkül.Én pedig nem bírtam ki egyenesen válaszol nélkül.Neki nem tudok hazudni.

-Szóval?

-Mi szóval?-ébredtem fel álomképemből.

-Hová megyünk?

-Már megmondtam hogy meglepetés lesz.

-Még a kiskutya szemeimnek se mondod el?-nézett rám kutyakölyök szemekkel.

Óvatosan hátranyomtam a fejét.

-A kiskutyaszemeid nem olyan jók.-De lehet lesz időd tovább fejleszteni.

-Adam..-komolyra fordította a szót-Nekem nem kell a pénzed.És nagy hatszáz köves nyakék sem kell.Nekem te kelessz, és ha egy földönfutó hajléktalan lennél,(persze ugyanezzel a szemmel)-furán nézztem rá,ő pedig folytatta-akkor is szeretnélek.És ha most valami puccos étterembe viszel,akkor én ki sem szállok a.....

Elállt a lélegzete.Az út 30 perces volt,és most San Francisco vagyunk.Tettünk egy kis kitérőt hogy mindnél többet tudjunk beszélgetni.Egészen pontosan a Golden Gate híd melletti dombon. A víz megvilágította a vizet,a város pedig ilyen tájt csendes.Előveszem az Iphone-mat.13:35. Pont jó.

-Szóval honnan nem akarsz kiszállni?-mosolygok.

-Ez...Gyönyörű....-kapkodott levegő után.

-Nem,az te vagy.-a fejemmel intettem a kis pokrócra,rajta mindennel,amit csak eltudna képzelni.

-Szabad?-kérdezte miközben közel sétált hozzá.

-Naná!

Lerúgta szandálját.

-Ez az első hivatalos randevúnk.-leültem mellé.

-Ennél jobb nem is lehetne.-bújt hozzám.-De nem félsz hogy meglátnak?

-Nem.-megpusziltam a homlokát.

Meglátta a tejszínhabot,és a tál epret.

-Tévedtem!Ennél jobb más csak az eper.-gyorsan kivett egyet és belemártotta a tejszínhabba.Mohón beleharapott.

-Kérsz?-mondta teli szájjal,és odanyújtotta az epret.

-Igen.

Elkezdett nevetni.

-Mi az?

-Semmi néha rám jön a röhögőgörcs.

-Persze-rágcsáltam az epret.

-Kisebb koromban mindig levágódtam a TV elé és nézztem a Bűbájos Boszorkákat,vagy a Monk a flúgos nyomozót. Akkor arról álmodoztam,hogy itt legyek,veled és együtt eszegessünk,és nevessünk.És most mindez megtörtént,onnan ahonnan nem vártam soha.-nézett rám.

-Akkor még nem is ismertél.-gondolkoztam el.

-De tudtam hogy eljössz,és már mindent előre elképzeltem.

-Vagy úgy-még mindig nem értettem-.És ebben mi a vicces?

-Hát...minden stimmelt,csak éppen nem nevettünk.Gondoltam bepótolom.-ekkor mindkettőnkből kitört a nevetés.


-Siess,mennünk kellene...-ismételte Adam újra.

-Rendben,megyek.-mondtam miközben felkaptam a táskámat.Ekkor Tanja elhúzzta a függönyöket.Hatalmas villanások,és kiabálás szűrődött be.Szerencsére pontosan nem láttak odakint,különben jöttek volna azok a kínos pletykák az újságok címlapján.

-Talán ne az ajtón menjünk ki.-húzta vissza a függönyt Adam.

-De akkor hol?-kérdeztem,majd ajkamba haraptam.Adam a szennyes tárolóra nézett.

-Soha nem megyek be oda!-tiltakoztam.

Öt másodperc múlva már az volt a legnagyobb gondom hogyan másszak be oda.Hatalmas fém szerkezet volt, kicsi műanyag kerekekkel alul. Köztudott hogy Adam nagyon szerény,de a ruhatáráról ezt nem lehetett elmondani. Végül sikerült bemásznom.

-Most pedig maradj csöndben.Ha Tanja tudja hogy bent vagyunk,akkor hülye képeket fog vágni,és furcsán kezd viselkedni,és majd nem bírja tartani a száját,szóval tuti lebukunk.Szóval maradj csöndben.-majd rám mászott.Elég hülye póz volt,mert én guggoltam, ő pedig keresztül mászott rajtam,hogy be tudja csukni a szennyes tároló nyílását.A sötétben nem láttam sokat,de valami kivehető volt.A sok "tüskés" cucc.

-Szólhattál volna hogy hová mászok be!-nyomtam a kezébe egypár kesztyűt,aminek a végén három műanyag tüske állt ki.

-Mit vártál?-nevetett.Lépéseket hallottunk.-Maradj csöndben.

-De...-ekkor befogta a számat.Karba tettem a kezemet,és mikor elvette a kezét, durcáskodva megkérdeztem:(suttogva)

-Befejezted?

-Be.De egyvalamit ígérj meg nekem.Ne kezeld a zenekart "sztárként".Nem hiányzik a fejükre még egy rajongó,akit én hozok a fejükre.-suttogta,mikor megindultunk.

-Még egy?-kérdeztem vissza.

-Emlékszel arra a 80 éves nénire?Egyáltalán tudsz róla?

-Tudok.Cuki volt tőled.

Arról a néniről van szó,akinek utolsó kívánsága egy találkozás volt Adammel.És a családja valahogy elintézte neki.De ebben mi a kiakasztó?

-A zenekarnak eleinte tetszett az ötlet,ameddig a John meg nem győzte őket az ellenkezőjéről.Aznap összevesztünk.De már megszokott csapat vagyunk,hidd el,mindannyian nagyon jó fejek.Csak John...Vele vigyázz.Nem nézi jó szemmel hogy együtt vagyunk.

Kirázott a hideg,az "együtt vagyunk"szótól.Bármi jöhet.Szerepet játszik benne a sztársága,és az hogy anyám bármikor hazarendelhet engem.Igaz tegnap beszéltünk,de nagyon hitetlen.De ebbe nem akarok belegondolni.Ekkor halottam a zajt,ahogy emberek sikítoznak.Azt hitték Adam jön ki,de mikor megláttak Tanját,és a hatalmas fém "izét" elhallgattak.Pedig ha tudnák hogy valójában Adam a jelenlétükben van....Tanja megállt,és hátravitte a tartót.Nem tudni miért,de folyton tesz egy kört a szennyessel,és a hátsó bejárathoz sétál,át az utcán.Mivel a hátsó kijárat bizonyos okokból kifolyólag belülről nem nyitható,nem tudtunk ott kimenni.Ezért bujtunk be a szennyes tartóba,akármilyen hülyén hangzik.Mikor a hátsóbejárathoz értünk,tökéletesen takart minket minden.A ház túlsó oldalán voltunk,szerencsére a ház mind a három oldalát körbeveszik a szomszédos házak.Tanja kinyitotta(kulccsal)a hátsó ajtót,majd beszaladt valamiért.Kitűnő alkalom volt hogy kimásszunk a büdös zoknik közül.Adam hamarabb kimászott,mint én.Hát persze,nem várta meg a bénázásomat,odanyújtotta a kezét,hogy fogjam meg.

-Kösz.-megfogtam a kezét,ő pedig szó szerint kiemelt abból a fém micsodából.

Adam autója fantasztikus volt!Igaz nem először láttam,de most hogy rá volt rakva a teteje,még jobbnak tűnt.Kisebb koromban a nénikém régi halvány zöld autócskájáról álmodoztam,és furcsa volt ezek után egy ilyen jó járgányt látni.Vezetni is csak egyszer vezetem,pedig a jogsim már 16 éves korom óta megvan.A gyomromban már régen pillangók repkedtek,amikor Adam kijelentette,hogy megérkezzünk.Egy hatalmas üvegablakos épület volt,a tetején hatalmas piros betűkkel felírva hogy"Studio".Valójában más volt a neve,de ezzel jobban lehetett csalogatni a betegesen rajongó tiniket.

-Adam...Nem tudok kiszállni!-jelentettem ki,mikor leparkoltunk.

-Erőltesd meg magadat!-viccelődött,majd kinyitotta nekem az ajtót.Remegő térdekkel felálltam.Mi van hogyha nem jövök be nekik?Jézus,a nevem angol változatát mondjam?Puff,Puff,puff.. Mély lélegzet...Elindulok a bejárat felé.Adam mellettem.Ő előre megy,és kinyitja az üvegajtót.Még jó,különben beégnék a tolás vagy húzás dologgal...Egy előcsarnokba lépünk,a falon pedig egy hatalmas TV. Látni lehet benne a díszletet,amin majd dolgozni fognak. Gondolom ez valami próba. A terem közepén Tommy utasított valakit hogy rakják arrébb a zsinórokat,mert könnyen el lehet bennük esni. Mikor meglátta Adamet,rögtön odament hozzá(nk).

-Hello!-üdvözölte Adam.Csináltak valami kézfogás félét,olyasmit mint én csináltam 8 éves koromban minden barátnőmmel.Mindig is tudtam hogy Adam még belül gyerek,de azért ennyire..:)

-Adam,várnak az öltözőben,az első jelenethez kéne felöltözni,és akkor gyorsan végig tudunk szaladni a másodikon is...Ő kicsoda?-nézett rám,majd Adamre.

-Ő a barátnőm-jelentette ki Adam szemrebbenés nélkül.Tommy falfehér lett,majd kezet nyújtott.

-Nos,akkor örvendek..-mondta teljesen hangtalanul.-Tommy Ratliff vagyok,de gondolom tudod.

Nem is volt olyan szörnyű.A falfehérséget leszámítva.Ő vajon felfogta hogy ami a színpadon történik csak "játék"?Most kéne mondani a nevemet,ugye?Angol változat,vagy magyar?A magyart úgysem tudja kimondani.

-Persze hogy tudom-vetettem rá,kicsit sem szerény tekintetemet.-Dora Smith.-néztem Adamra.

Ebben a pillanatban egy vörös hajú lány szaladt át a terem végéből hozzánk.

-Adam,biztos vagy benne hogy...-elállt a szava mikor odaért hozzánk.-Szia,téged még nem láttalak! Allison Ihareta vagyok-szólt hozzám.Éppen be akartam mutatkozni,amikor Tommy közbe szólt.

-Nos,ha már mindenki megismerkedett egymással,el kezdhetnénk vége a klipet?!-vetette fel a költői kérdést,majd megfordult és a folyosóhoz indult.

-Neki mi baja?-kérdeztem Allisontól.Allisontól?Jézusom!Allison Iharetával beszélek?Jókor esik le..

-Ha Adamról van szó mindig ilyen.Majd megszokod,és megkedveled.Aprópó,ki is vagy te pontosan?-mosolygot rám.A szemem sarkából Adamre nézztem,és rávetettem a "segíts rajtam" tekintetemet.Ő átkarolt.Kösz a segítséget,Adam!

-Dora Smith.Adam a..fiúm.-pár másodperc néma csönd.

-Gratulálok!Adam,tudtam hogy egyszer megállapodsz végre!És mióta vagytok együtt?-kérdezte Allison.Nem tudom miért,de elnyerte rokonszenvemet.Nagy levegőt vettem,és válaszoltam:

-Két...-de Adam félbeszakított

-Hónapja!-mosolygot Adam.

Ekkor három csengőszó hallatszott.Mindenki az öltözője felé kezdett rohanni.Tisztára mint a suliban.

-Hupsz,szerintem most mennem kell.Találkozzunk 10 perc múlva a díszletben!-köszönt el Allison.

___________________________________________________________________

-Wow,ez nagyon király-lépett be Dóra azt öltözőmbe.

-Igen az,de most ha nem baj át kéne öltöznöm.

-És mibe?Miről szól a klip?

-Majd meglátod!Ne légy ilyen kíváncsi.Ha szeretnéd miután felöltöztem és kisminkeltek megnézheted a tánc-koreográfiát.-vettem le a fogasról a bőr ruhámat.

-Várj!Nem csak "buliztok"?Oda nem illik a betanított tánc..Mindenki különbözőképen rázza magát.Ez a buli lényege,nem?

Hm..Nem is rossz következtetés...Sőt.Beszélni fogok a táncosokkal.

-Na jó, sipirc öltözni,mert a végén még miattam késel el.-ült le a kanapéra.

5 perc múlva már minden kész volt.A díszlet,a kellékek,a táncosok.Dóri Allisonnal beszélgetett.Jól kijöttek egymással,csak félek,Allison rossz hatással lesz rá.A nőkre mindig hatással van a férfi környezete.De én nem akarom hogy Dóri sztárbarátnő legyen.Ő legyen csak az,akit szeretek.

-Elárulnád nekem hogy mióta vagy ezzel a...Anorexiás,paprikajancsi fejű lánnyal,akit még pelenkáztak amikor te azon aggódtál hogyan sikerül a matek dogád a törtekből...-állt elém Tommy,majd vett egy levegőt és folytatta.-Ráadásul nem is Amerikai.Jézus,milyen ízlésed van neked!-tette Tommy csípőre a kezét.

-Szóval tetszik neked.-mosolyogtam,és Allisonékat nézztem.Tudtam,hogy Tommy úgyis ezt fogja csinálni,ezért magamban aláírtam egy szerződést,hogy higgadt leszek.

-Kérdeztem valamit!-majd karórájára nézett.

-Két hónapja.-nyögöm ki végre.Muszáj,muszáj hazudnom.Különben még több előítélet születne a kapcsolatunkról.

-Szólhattál volna!Haverok vagyunk,nem?

-Éppen ezért nem szóltam.-méj levegő.Nem leszek mérges!

-Éppen ezért mondom,hogy hülyeség volt ebbe belekezdeni.Az utcára se mehetek ki,ráadásul mindig közbejöhet valami.Neked velem kell lenned,vagy turnéra kell menned,őt meg bármikor visszaszólíthatják...oda ahol lakik.

-Hogy érted hogy veled kell lennem?

-John bármikor kitalálhatja,hogy csókolóznunk kell a színpadon,és nem mondhatsz neki NEM-et,mert annyi a karrierednek.-zavartan a padlót nézte.Tud valamit,amit nem mond el.

-Majd én eldöntöm mit csinálok akkor.És ha most nem haragszol,vár a kanapé,és az Iphone!-vörös fejjel elviharoztam,és magamban elpróbáltam amit majd csinálnom kell.Könnyű.Csak az a gond,hogy amit csinálok,nem én vagyok.Mintha egy báb lennék,amit kívülről mozgatnak,hogy népszerűbb legyek.Itt most nem a klipre célzok.

-EMBEREK!Mindenki a helyére!-kiabálta a rendező,erre nagy nyüzsgés közepette mindenki a saját helyére sétált.-És...Megy!-kiabálta,majd elindította a zenét.Körbenézzek.Dóri sehol.

-Állj!-kiáltja valaki a tömegből.Adam mi van veled?

-Semmi,vegyük újra.-ebben a pillanatban Dóri,és Allison beléptek a terembe.Egy mosollyal nyugtázták,hogy minden rendben van.

____________________________________________________________________


-És véége!-kiáltja az operatőr 8 óra kínszenvedés után.Sóhajtok egyet.

-Nagyszerű voltál!-ugrottam Adam nyakába.

-Tudom.-incselkedett,majd megcsókolt.

Mindenki hazafelé igyekezet.Adam éppen próbálta kiszedni a hajából a csatokat,amik a műhajakat erősítették,miközben az ajtóhoz igyekezett.

-Ne,ne menjünk el.-fogtam meg a kezét,majd óvatosan visszahúztam.

-Ahogy akarod,bár nem értem mi...-ekkor hangos lassú zene hallatszott.Fel néztünk,oda ahonnan a zenét adják,és Allisont láttuk mosolyogni.A fejemmel jeleztem neki,hogy menjen el.

-Hát persze,Allison.-mosolygot Adam.-Nos,ha már itt vagyunk ketten, és itt van ez a zene,felkérhetlek táncolni?

-Bármit,csak ne angol keringőt.-nevettem el magamat ,emlékezve az első "közös" táncunkra. Olyan közel kerültem hozzá,hogy minden lélegzetét hallottam.

-Egy valamit ígérj meg nekem.-suttogtam,mert ezt hozta a pillanat.

-Bármit a világon.

-Ígérd meg hogy velem maradsz.Nem bírnám ki,ha elhagynál.-A férfiak félnek az elkötelezettségtől.De valahogy tudtára kell adnom,hogy túlságosan is szeretem.

-Megígérem.Öröké együtt leszünk.-megpuszilta a homlokomat,én pedig megismételtem a szavait.

-Örökké együtt.

Minden óra,amit Adammel töltöttem csodás volt.Jobbat el nem tudtam volna képzelni.Úgy

tűnt,anyám is kezd megbékélni.Csak kezdet hiányozni a hely ahol születtem,a régi barátaim,és a magyar nyelv.Szinte elfelejtettem magyarul beszélni.De ezek mellett minden rendben ment.Ez volt életem legjobb,és leggondtalanabb korszaka.Az órákból napok lettek,a napokból hetek,a hetekből pedig hónapok.Összesen 4 hónapja voltunk együtt,amikor Adam gondterhelt arccal lépett ki a hálószobából,hogy elmondja mit kell tennünk.De ennyire ne ugorjunk előre.Képzeljük el,hogy 2009 közepe van,én pedig telefonálás közben próbálok vacsorát főzni.Az utolsó közös vacsoránkat.

-Mi újság otthon?-ordítom a telefonba,miközben igyekszem nem kiejteni a kezemből a serpenyőt.A vonal túlsó végén Zsófi.Ő közvetít nekem otthonról.Általánosban nagyon jobban voltunk,hármasban lógtunk Henriettel.Zsófi jogi iskolába ment,de ugyanúgy tartottuk a kapcsolatot.Nagyon Jóbban van a szüleimmel(jobban mondva anyámmal,de erre később kitérek)annak ellenére hogy néha elviselhetetlenek.

-Sok dolog történt mióta elmentél.-hallom rikítós hangját.Mindig mindenki ezzel csúfolta,de persze ebből már rég kinőttünk.-Az öcséd kollégiumba költözött,már a lányok miatt is.

-A lányok miatt?-ismétlem meg,majd megtörlöm a kezemet,és oldalra lépek egyet,a fortyogó húsleveshez.

-Anyud nem engedi hogy felhozza őket,nem bízik Tomiban.Nem akar nagymama lenni.17 évesen még igen korai lenne neki,nem?Megértem.

Bólintok,mintha látná,mit csinálok.Zsófinak be nem állt a szája,mint mindig.

-És az Unokahúgod,Natasha hozzátok költözött.

Erre a szóra elejtettem a serpenyőt.Igen lecsapott a zsír,de nem ez volt a legfőbb gondom.Natasha borzasztó.Mindenbe beleköt,beképzelt,és ami a legrosszabb,kiköpött olyan mint én.Szerencsére anyám sem bírja őt.Kisebb koromban mi messzi költöztünk tőlük, örülhettünk ha egy hónapban egyszer láttuk egymást.Vagyis,én nem örültem. Láttátok volna mit csinált,amikor kiderült hogy a nagynéném gyereket vár,vagyis kis tesója lesz.Persze,azóta megbékélt vele,Jázmin mára a kedvence.Talán túlságosan is.Elég furán nevelték...-Mindenért haragudtak rá,de mindent megengedtek neki.A hidrogén szőke hajáról ne is beszéljünk.Általában kék csíkot festett bele,ami befog mindent amihez hozzáér. Falra mászok tőle,hiába az unokatestvérem.

-Hallo?Ott vagy?Mi volt ez a csattanás?-visított a telefonba Zsófi.

-Itt vagyok,csak..csak semmi.-nyugtattam meg,miközben visszaraktam a tűzhelyre a serpenyőt.

-Na ott tartottam hogy Natasha hozzátok költözik.A sulija miatt van,mert ott ahonnan lakik nem tud bejárni..

-Eddig nem a művészeti suliba járt?-kíváncsiskodtam.

-Egészen a múlt hétig.-halottam ahogy elfojtja a nevetést.-Közölték vele hogy szörnyűen énekel,nem tud rajzolni,és nincsen ritmus érzéke.A verseitől pedig minden tanár sikítva rohan ki a tanáriból..,

Gondolhattam volna.Sosem volt olyan művész lélek.Mindig is féltékeny volt rám,mert én bejutottam egy igen Elite táncsuliba.Viszont én azért vagyok rá féltékeny,mert akármilyen suliba jár,ő be tudja fejezni.Én mindent otthagytam.Nem mintha bánnám hogy Adammel lehetek.

-Anyuval is minden rendben van?

-Igen,azt leszámítva hogy...-Egy ajtócsapódás hallatszott,ezért nem értettem ebből a mondatból szinte semmit.

-Megjött Adam.Most leteszem,rendben?-mondom negédes hangon,hogy ne kapja fel a vizet.-Holnap még hívlak!Szia.-köszöntem el.

-Rendben,Szió!

-Beszélnünk kell.-viharzott be Adam a konyhába,igen gondterhelt és mérges arccal.

-Szia neked is.-grimaszoltam.-Majd elmondod ebéd közben.

-Ne haragudj,de ez nem ebéd téma.Nagyon fontos.-Ahogy közelebb mentem hozzá,éreztem hogy nem akar hozzám érni.Tényleg komoly dolog lehet.-Ülj le.-kérte hangtalanul.

Leültem vele szemben.Pár másodperc néma csönd.Ha akkor tudtam volna,hogy pár másodperc múlva vége mindennek,legalább utoljára megcsókoltam volna.De nem tudtam.

-John azt akarja hogy többet mutatkozzak Tommyval.

-Nem gond.-rángattam meg a vállamat.

-Hogy a koncerteken csókolgassam.

-Nem gond.Ezzel nem tudsz lerázni.

-De ennek valahogy véget kell vetnünk.

-Minek?-kapkodtam levegő után.

-Nekem elegem van ebből.Két életem van,és a kettő nem passzol össze.Ráadásul John beszervezett egy nyaralást Tommyval.Pontosabban együtt kéne mennünk Spanyolországba.Nélküled.Tudom mennyire hiányzik a családod.Tudom hogy be akarod fejezni a sulit.Nem akarok több fájdalmat okozni.

-Hát sikerült.-motyogom magam elé,a sírás közepén.-Ezzel mit akarsz mondani?

-Hogy mindent elrendezünk úgy ahogy régen volt.Mielőtt megismertelek.-mondta,rezdülés nélkül.Ha a szomorúság mámorába bele lehetne halni,én már régen halott lennék.

-Szóval szakítani akarsz.Miért nem ezzel kezded?-válaszoltam ugyanolyan rezdüléstelemül mint ő.-Miért hitegettél 4 hónapon keresztül?Miért?Hogy aztán pofára ejts?-fordultam el tőle.-Jobb ha elmegyek.-indultam az ajtó felé.

-Hova akarsz menni?A következő gép 6 óra múlva indul.-majd kezembe nyomott egy repülőjegyet.Igyekeztem nem dühkitörést kapni. Kontrolláltam magamat,amennyire lehetett.Pofon vágjam?Rohanjak el?Vagy mindkettő?Ebben a pillanatban Adam egy hatalmas pofont kapott.Tőlem.Nem is volt rossz.Átrohantam Adam hálószobájába.Gyorsan elővettem a bőröndömet,és mindent beledobáltam.Most már sírtam.Öt perc múlva mindent összepakoltam.Immár három bőröndöt próbáltam letuszkolni a lépcsőn.

-Hadd segítsek!-kérte Adam.

-Segítettél eleget.Megmutattad hogy ne bízzam el magam.Isten veled.

Nem csinált semmit.Csak állt a lépcső tetején,miközben én már a kapunál jártam.Tudhattam volna hogy túl szép volt az egész.Az idő majd elfelejteti velem a szenvedést.Vagyis abban reménykedtem,közben pedig a miérteket kerestem.Folyton elhagy engem.Aztán pedig jön a kibékülés.Ami tök felesleges.Elhatároztam magamban,hogy nincs több sírás,szomorúság.Ő döntött így,neki kéne sírni.Erős leszek.Amennyire lehet.Tárcsázom anya számát.

-Anyu,én vagyok az.

-Megörültél?Hajnali három van!-suttogta a telefonba.Ja,már el is felejtettem az időeltolódást.De akkor Zsófi?!Áh,mindegy.

-Hazamegyek.Visszaköltözöm,és újra suliba járok.

-Mi van,Összevesztél Mr.Két életű majommal?

-Anyu,ne most.Fáradt vagyok.A repülőgép 3 órára ott lesz.Majd fogok egy taxit és 5-re otthon leszek.Szeretném ha beszélnél az igazgatóval hogy..Itt vagy még?

-Mindent megbeszélek vele csak most had aludjak.Szia.

Hát persze.Anyám meg a törődés.

Azt a maradék 6 órát egy kávéházban töltöm és bámulok magam elé,miközben lassú zenét hallgatok.A depresszió kezdete.Miért hagyott el?Nem vagyok neki elég jó?Bárcsak utoljára megérinthetném.Olyan dolgok játszódtak le bennem,amit leírni nem igazán tudok.Ez nem egy szappanopera,ez az életem.A sok gyötrődés hogy együtt legyünk,összevéve fele akkora sem,mint az a fájdalom amit most érzek.Az egyetlen pozitívum,hogy fiatal vagyok. Előttem az élet.Visszamegyek,kijárom a sulit. Más ember leszek. Normális ember. Talán csinálok egy tetkót.Na jó ez hülye ötlet.A Tetoválás mindig rá emlékeztetne.Aztán végül is döntöttem.Tanulok,normális leszek az emberek előtt.De belül tombolni fogok.Így kiadom a mérgemet és nem leszek pszichopata.Várok pár hónapot.Aztán pedig...Összejövök valaki mással.El fogom felejteni.Tudom,hogy elfogom,idők kérdése.A repülőn ülve azon gondolkoztam,hogy mit mondjak otthon.Mit kezdjek Natashával?Próbálok erősnek tűnni előtte,de tudom úgyis belém köt.A családom kész agyrém.Ő pedig elhagyott.Talán hülye ötlet volt úgy otthagyni.A telefonom rezgett.Valaki hívott.Reméltem hogy anyu,vagy Öcsi az.De nem ők voltak.Adam hívott.Az ujjam a zöld gombra vándorolt, miközben azt sugároztam magamban,hogy nyomjam ki.Teljesen önkéntelenül felvettem.

-Minden rendben van?-szólt bele a telefonba.

-Szia neked is.-ismétlem meg,ma már másodjára.-És igen.8 órája 38 perce,és 16 másodperce hagytál el.Ilyen hamar még nem hívott fel senki.És tudod mit?Ilyen hamar még nem tettem le a telefont.-majd kinyomtam.Ezek a szavak nagyon fájtak.Nem tudom hogy ő mit érez,de nem értem miért akart szakítani.Idáig úgy tűnt hogy szeret.Nekem ez nem fog menni.Mindenről ő jut eszembe.Várjunk csak?Felhívott,nem?Akkor mégiscsak számítok neki valamit.Vagy csak tudni akarta mikor lesz egy földrész távolságban velem.Már megint.Valami másra kell gondolnom.Ő meg játsza magát tovább melegnek,és bulizzon olyan undorítóan ahogy akar.Mint előttem.Már megint.

Sajnos be kell látnom,hogy ugyanolyan agyrém vagyok mint a családom.

-Kérem mindenki kapcsolja ki az övét,és szálljon le a gépről.Megérkeztünk,végállomás!-hallatszott a kapitány éles hangja.

Minden kezdődik előröl.

Farkas szemet néztem a hatalmas házzal.Újra ott fogok lakni.Minden kezdődik újra.Igyekeztem jó képet vágni ehhez a dologhoz,de igen nehéz volt.A reptérre érkezéskor persze hogy senki sem várt rám.Fogtam egy taxit,majd hogy kevesebbet kelljen fizetnem kirakott 6 utcányira a háztól.Sóhajtok egyet,és elindulok a kapu felé.A kilincs jéghideg volt.Még szerencse hogy anyám nem cseréltetett zárat.Ki nézem belőle,mert iszonyatosan fél az exeitől.Hm,néha azért megértem.Bár azt nem tudnám elképzelni hogy Adam rám ront éjszaka és késsel kerget...Hálom lépést teszek,majd csörgést hallok,és lépéseket.Fura illat csapta meg az orromat.Ilyen illata volt neki is.Lehet hogy..hogy egy titkos születésnapi partit akart nekem tartani itthon,ezért ez az egész.Sajnos nem ma van a szülinapom.Inkább meghalnék.Jó előre megtervezte,hogy és mikor hagyjon el.Különben a repülőjegyeket nem adta volna oda.Kár ezen emészteni magamat.Már nem látom viszont,maximum a Youtube-on.

-Ki van ott?-kérdezte egy alak a sötétben.Hát persze hogy az öcsém.

-Reszkessetek!Betörök...-mormogom magamban,amikor felkapcsolódik a lámpa.

-Hugi!-ugrik a nyakamba.Nem szereti ha a nevén szólítom,ezért mostantól csak Öcsi lesz.

-Nem vagyok a Hugid.-ölelem én is át.

-Hogy hogy itt vagy?Adam hol van?-csodálkozik,miközben elveszi tőlem a bőröndöket.Hát persze hogy anyám nem számolt be nekik.Lehet azt hiszi hogy csak álmodta a telefonhívásomat.

-Szakítottunk.És mostantól újra itt lakom.-jelentem ki halál nyugodtan,miközben mosolygok.

-És..nem vagy szomorú?

-Miért lennék?Igaz Natasha tuti az agyamra megy,de minden a régiben lesz és nem emészt majd a magány,és a honvágy.-mosolygok tovább.Öcsi furán nézett.

-Nem...Nem szeretted?-kinyitotta a bejárati ajtót.

Igyekeztem terelni a témát.

-Natasha itt van?Miért nem koleszben vagy?

-Itt van,de nem tud róla hogy Adammel vagy.Szóval ne is említsd neki hogy vele voltál,mert még a végén valami hülyeséget csinál.

Natasha örült Adam fan.A (régi)szobája tele volt poszterekkel,és síkítozni kezdet ha valahol megemlítették a nevét.Ennek ellenére gőze sincs róla mi Adam teljes neve.

Belépek az ajtón. Vanília illat szál a levegőben.Szinte látom magamat,ahogy 3 évesen futkározok(megjegyzem vidáman)az előszobában,anyám pedig apával beszél.De ez a boldogság sem tartott sokáig.Hirtelen köddé válik előttem az álomkép.Anya kirohan az előszobába,majd arca rémültté válik.

-Kicsim!Úgy sajnálom!-hirtelen megölelt.Nem értettem mit sajnál.Azt hogy nem jött ki értem a repülőtérre,vagy azt hogy szakítottunk.De a sajnálatától nem leszek vidámabb.Furcsa férfi illata volt.Egy újabb ex jelölt.Jupi.

-Nem gond.Túlélem.-motyogtam magam elé.Már éppen beljebb léptem,amikor anyám elém állt.

-Most hogy Natasha is itt van,elvárom tőled hogy normálisan viselkedj. Iratkozz be a suliba,és rengeteget tanulj.Tudod,szűkében vagyok a pénznek.-suttogta,majd a körmét kezdte rágni.-Az utazási Irodában bércsökkentések voltak,no meg kirúgások.

Anya már vagy 15 éve egy cégnél dolgozik.Igazgató helyettes,de mindig is rettegett a főnőkétől.A munka sok pénz hozott a házhoz,de igen keveset foglalkozott velünk.Szinte én neveltem Öcsit.Miután apa elhagyta őt,feladta az álmait,és a Nagyira hallgatott.Kereset valami biztos munkahelyet,hogy fel tudjon minket nevelni egyedül.Persze még ezer munkahelye van.-Egy kávéház,és egy kisbolt.Mindkettőnek ő a tulajdonosa,de hó-naponta csak egyszer megy be,rendezni a számlákat és elvinni a pénzt.A kávéház a saját kedvenc helyem.Én adtam neki nevet,valamikor 10 éves koromban.Kristály Páva,a városrész legmenőbb helye.Kék épület,hatalmas ablakok,bőr székek,és mindig vidám pincérlányok.Nyáron sokat dolgoztam ott,de annak már sok éve.Térjünk vissza a jelenbe:

-Kirúgtak?-kérdeztem meglepett arccal.

-Nem,de a fizetés jelentősen csökkent.És jó lenne ha összehúznánk magunkat.Igaz ott a kávéház,de...

-Oké,rendes leszek,de most üdvözölhetném az én régen látott unokahúgomat?-gúnyolódtam.Majd levettem a kabátot,és felakasztottam.

-Ki az?-ordította ki Natasha a szobájából.Elindultam a szobája felé.Mikor benyitottam elég fura látvány terült elém.

A szoba jobb sarkában egy hatalmas kétszemélyes ágy állt,rózsaszín selyem takaróval.A falak tele voltak poszterekkel,csak úgy világítottak a neon zöld(!)falakon.Az ablakokra rózsaszín függönyöket aggatott.Az ágy mellett egy fekete éjjeliszekrény,vele szemben egy barna ruhásszekrény. Mellette egy íróasztal tele könyvekkel és papírokkal.A Sarokban egy apró rózsaszín polc állt,tele fényképekkel,kis csecsebecsékkel.Az ajtóval szemben egy hatalmas Adam poszter.És én mindennap látni fogom.Kezdem feladni a dolgokat.Az éjjeliszekrénye mellett egy tükrös kis asztal (székkel)foglalt helyett.Mellette pedig egy mini kék kis asztal számítógéppel és magnóval. Natasha pedig az ágyon ugrált,a fülében pedig fülhallgató volt.A haját oda oda dobálta,miközben lég gitározott.

-Natasha!-kiáltottam neki oda,ő pedig tovább folytatta a...szerintem ez egy párzási tánc.Sosem volt szerencséje a fiúkkal.Mivel szép,az összes fiú csak a bombanőt látta benne,nem a szerelmet.Ezek mellett senki sem bírja mellette,olyan elviselhetetlen.Bár van egy fiú,aki megvesz érte,de ő elvan foglalva az Adames világával.

-Natasha!-ordítom megint.Majd harmadjára.És negyedjére.Fogom magamat,és odarohanok a magnóhoz,és kikapcsolom.Még ordibálja a dalszöveget,majd lassan megfordul.Engem persze szétvett a méreg.

-Dóriii!-ugrik a nyakamba.-Hogy hogy itt vagy?

-Összevesztem a fiúmmal.És mostantól itt lakok.

-Ilyen nyugodt vagy?Amikor én legutóbb...-Blablabla...

Én kisétálok az ajtón,majd megfogom a bőröndömet.A szobám világos.De üres,szinte víz hangzik.Szóval ezért voltak olyan ismerősek Natasha bútorai.Méj levegő.ERős leszek és nem fojtom meg.

-Vacsora!-kiabálja anyu a földszintről.Natashával lesietünk az ebédlőbe.Már ülnék le a szokásos helyemre,amikor Natasha kirántja alólam a széket.Én a földre esek,ő pedig nevet.

-Bocs,de itt én szoktam ülni.-vihogja.

-Nem baj.mosolygok rá,majd rezzenéstelenül leülök.Ő még magában motyog valamit és leül mellém.

-Natash,a kérlek,hozd ide a kenyeret!-kiáltja anya a konyhából.

-Persze,rögtön,de még ki kell kapcsolnom a számítógépet.Takarékoskodnom kell.

Anya bólogat,majd mosolyog.

-Példát vehetsz róla,pedig még 17 sincsen.

Öcsi ebben a pillanatban lép be a konyhába.

-Szerintem Dóri egy kicsikét furcsa.-jelenti ki suttogva anyának.

-Csak megtanulta értékelni az életét,és benőtt a feje lágya.Nincs több éjszakai buli,nincs több felesleges röhögés.

-Nem robbant még?-lepődött meg.

-Nem,de nem is fog.A régi szokásainak annyi.Adam jót tett neki,hiába hogy dobta.Ilyenek a b*zik.Én mondtam hogy ne kezdjen vele.Ő pedig totál bele volt esve,Adam pedig csak kihasználta.De ezt ő nem vette észre.

Natasha fél óráig "benn felejtette magát".Mikor végre kijött,anya rögtön megkérdezte.

-Ida hoztad a kenyeret Natasha?-húzta fel anya a szemöldökét.

-A fenébe!Elfelejtettem!Bocsánat!-vágta Natasha a "Jajj elfelejtettem" arcot.

-Dóri,kihoznád?-kérdezi anyu,lekezelően.

-Igen.-felállok,és kihozom.Öt perc múlva Natasha Adamről áradozott.Csak egyetlenegy szónál figyeltem fel.

-Képzeljétek,Adam azt nyilatkozta hogy ismert egy magyar embert aki tanított neki magyarul pár szót.-majd fintorogva piszkálni kezdte a villájával a húst.

A vér megfagyott az ereimben.Remegve kérdeztem meg Natashától jól hallok-e.A válasz elég kétségbe ejtő volt,no meg semmit mondó.

-Nem is tudtam hogy ismered,vagyis hogy szereted.-majd allatomosan mosolygot.-A riporter rá is kérdezett hogy pontosan ki volt,de Adam lerázta őt.Jut eszembe,mivel kint voltál Amerikába nem találkoztál vele véletlenül?-mondta,majd felcsillant a szeme.

-Nem.Szerinted összefutok vele az utcán?-éreztem,ahogy ég a torkom.

-Tényleg,mit csináltál odakint?Miért mentél ki?-kíváncsiskodott,miközben pedig tovább piszkálta az ételt.

Mit mondjak?Gyorsan kell valamit hazudnom.Gyerünk!Blöffölj!

-Öm...A lányokkal mentünk ki, tapasztalatot gyűjteni a táncterén.Így találkoztam vele.A többit már tudod.-majd nekifogtam a húshoz.

-Hogy is hívták?

-Hát..Bruce Willis.-hadarom el.Nagyon remélem hogy nem jön rá.Fojtott nevetés halltaszik anya felől.

-Nekem még nem volt fiúm B-betű alatt.Az ABC elméletem tutira jó.

Ó,igen az ABC elmélete.9 évesen találta ki,és 15 évesen alkalmazta először.Van egy füzete,ahová az ABC betűit irkálta.Mindig lehúzza azt a betűt amivel az akkori fiúja neve kezdődik.Így az a betű ami a végére marad,az lesz a NAGY Ő.Emlékszem rá,hogy én világosítottam fel,hogy annyi pasit szinte lehetetlen megfogni,és akkor felesleges járni velük,ha tudja hogy nem ő lesz az igazi.És akkor mi lesz ha a Q marad?És beleszeret egy olyan nevű fiúba akinek a kezdőbetűje már át van húzva?Ez bizonyítja Natasha kevés IQ-ját.

-Tudod,egy kicsit olyan mintha Adam neked írta volna az If i Had you-t.-jelentette ki,miközben félre tolta a tányért.

-Miről beszélsz?-kapkodtam levegő után.

-Nyugi már.-vicsorogta.-Ha megnézed a szövegét magyarul,kicsit olyan mintha Bruce írta volna,neked.

-Ugyan már!-szólt közbe anyám.-Dóra,inkább azt meséld el hogy mikor mész beiratkozni a suliba.Ne akard hogy ezen főjön a fejem,vagy elég gondom az Öcséddel.

Bla,Bla,Bla.Anya és Natasha szája szüntelenül járt.Én kapkodtam a fejemet ide-oda,majd mindketten üvölteni kezdtek.-velem.

Ekkor Öcsi is rákezdett a magáéba.Mindenki elárasztott a saját problémáival.Mintha nekem nem lenne elég.Hulla fáradt vagyok.Adam elhagyott.Teljesen jelentéktelenek érzem magamat.Aztán ott van a suli.Ha elvégzem,mégis mit dolgozzak?A tánc nem elég.Ezt mindig is tudtam,de csak most fogom fel.A fejem szörnyen hasogatni kezdett.

-ELÉG!-ordítom,majd mindenki elhallgatott.Én felálltam,és a dühtől tajtékozva rákezdtem.

-Elegem van!Hazajövök és máris kezdődik a bolondokháza.Anya,nem tudnál egy kicsikét velem foglalkozni?Folyton csak dolgozol,és elvárod hogy minden tökéletes legyen.Én nem vagyok az,sajnálom.-Nagy levegőt vettem,Anya pedig hulla sápadt lett.-Natasha,hidegen hagy az összes hülye elméleted.Nem vagy más,mint egy hisztigép.Én nem fogok bájologni neked. Utállak.A bútoraimat,és a ruháimat kérem vissza!Azt hiszed,hogy idejössz és kitúrhatsz a helyemről?Rosszul hited.-még egy levegő.Natasha is sápadt lett.-Öcsi,te nem tehetsz semmiről.-Berohantam a szobámba,és bezártam az ajtót.A könnyeim elárasztották az arcaim.Még halottam,ahogy Öcsi megjegyzi:

-Én mondtam hogy robbanni fog.

Körülbelül hajnali egy körül lehet,és én még nem aludtam el.Ha ez így fojtatódik akkor három nap múlva hulla leszek.Hiányzik.Az hogy hozzá szólok,hogy megérintem,hogy érzem az illatát.Minden.Próbálom terelni a gondolataimat,és arra gondolok milyen lesz újra látni az osztálytársaimat.Ház persze,nagyon jó lesz.Vagyis ezt próbálom elhitetni magammal.Mindenki meséli majd hogy milyen okos,helyes az új fiúja.És majd jönnek azok a kínos táncórák.És a kínos beszólások Adammel.Más lenne ha nem tudnának róla.De a repülőn mindent láttak.Megráztam a fejemet.Úgy csináltam mintha minden gondolat elszállt volna,és felkapcsoltam a villanyt.Elkezdtem kipakolni a bőröndjeimmel.Minden megvolt.A ruháim,a táskám,fogkefém.Egyedül egyvalami nem volt a helyén.Egy fekete pulóver. Meglepetten húztam elő a bőröndömből.Férfi illata volt.Biztos véletlen hoztam el.Pont erre van most szükségem.Fogtam a pulóvert és elindultam aludni.

____________________________________________________________________

Az ébresztő óra idegesítő hangja ébresztett fel.A pulóver még mindig a kezemben volt,valószínűleg így aludhattam el.Beletúrtam a kócos hajamba,és elkezdtem válogatni a ruhák között.Mindegyikről Adam jutott eszembe.Gyorsan benyúltam a szekrényembe,és kerestem valami olyan ruhát amit nem vittem el.Gyorsan felöltöztem,és folytattam a pakolást.Fogalmam sem volt hogy mit kezdjek magammal. Először is,megfésültem a hajamat.Már nem néztem ki úgy mint egy frissen dobott depis csaj.Nem is akartam úgy ki nézni.Lassan az ajtó felé vánszorogtam,amikor megcsörrent a telefon.Odasiettem hogy megnézem ki hív.Egyértelmű.Adam volt az.Rögtön kinyomtam.A telefonomat beraktam a farmerem zsebébe,és elindultam kifelé.

-Jó reggelt-próbálta anyu túlordítani Natasha magnóját.-Lenyugodtál?Van egy jó hírem.

-Nyugodt vagyok.-mondtam,és bementem a fürdőszobába,majd visszajöttem egy rakat sminkkel.-Mi a nagy hír?

-Beírattalak tegnap este.Beszéltem telefonon az igazgatóval.-Akár most is mehetnél suliba.

Igyekeztem eltakarni az arcomat a hajammal.Ez remek hír.Egyéb dolog amivel tönkre lehet tenni az életemet?

-Hát ez remek anyu.De új félév kezdődött.És nem tudom az óra rendet.

-Majd felhívod Zsófit.

Komolyan ránéztem.Majd pont ő fogja nekem megmondani ezeket?Igen szétszórt,és sokat beszél.Régebben én is ilyen voltam,de az az út sok mindenre megtanított.Mostantól mindent egybe kell rendeznem.Mindent szép sorjában.És jelenleg az iskola áll a listámon utoljára.

-Úgyis el fogok késni.Sosem értem még el a buszt.-próbálok kifogásokat keresni.

-Nos,ezen segíthetünk.-majd mosolyogva előhúzott egy kocsikulcsot a zsebéből.

-Te..Ez most komoly?-álltam fel boldogan,

-Igen,igen.De csak addig ameddig jók a jegyeid és normális vagy.A tegnapi egy kicsit..Fura volt.-legyezi anyám a kezét az arca előtt.-A nagynénéd másik kocsit vett,ezért megvettem tőle az autóját.Tudod,mennyire imádtad.

-Megvetted?Az egy vagyon volt!-az arcomról lefagyott a mosoly.

-Képletesen értettem.Mivel Natasha itt akik rá is költenem kell.Ő ki akarta fizetni,erre én azt mondtam inkább adja ide az autót.Tudtam hogy örülni fogsz neki.-majd megölelt.-Szeretném ha vigyáznál magadra.Sötétben egyelőre nem engedem hogy vezess.

-Rendben,rendben.-motyogom mintha oda is figyelnék.-Felhívom Zsófit,aztán előveszem a táskámat,és elindulok.

Elindultam befelé.Elővettem a táskámat,és mindent belepakoltam.Nem fogom felhívni.Ebben a pillanatban rezegni kezdet a telefon a zsebemben.

Allison hívott.Egy kis boldogság öntött el.Lehet hogy ő Adam nélkül is kedvel.Felvettem a telefont:

-Én vagyok,ne tedd le.-szólt bele Adam a telefonba.Tudhattam volna.Már tettem volna le,amikor Adam ismét megszólalt.

-Kérlek,beszéljünk.

-Mond mit akarsz.Ha mégegyszer szakítani akarsz,akkor emlékeztettlek,már megtetted.

Pár másodperc néma csönd.Miért hív fel?Nkem kéne őt zaklatnom,nem fordítva.

-Tisztázni akarom magamat.Nem használtalak ki.Én tényleg szeretelek.De..mostmár nem.

-Mit tettem?Tán én mentem el reggel 6 órakor és jöttem vissza este 12-kor?-kiabáltam a telefonba.Észre sem vettem.Hallotam ahogy valaki suttog a vonal másik végén.Pont azokat a szavakat amiket Adam mondott.

-Éppen erről beszéltem.Mivel már nem szeretleg ez volt a legjobb megoldás.Te se voltál boldog melettem.

-Honnan tudod?A legjobb megoldás?Ne haragudj de te nem tudod milyen az élet.Nappal elvagy magányosan a kis házadban,kiszolgálnak az emberek,vagys fotózkodsz és aláírást osztogatsz.Éjszaka pedig bulizol,énekelsz,flörtölsz a gitárosoddal miközben a tinilányok megvesznek érted.Ebben az a legrosszabb hogy te ezt élvezed is.-mondtam,mostmár higgadtam.Öt másodperc múlva recsegés.Letette.Ilyenek a férfiak.

Fogtam a táskámat és kimentem a szobából.

-Elmentem.Vagyis,ide adod a kocsi kulcsot?-kiabáltam anyának.

-Igen,Szia kicsim.Legyél otthon 4-re.Vendégek jönnek.-majd idedobta a kocsi kulcsot.

-Rendben.Szia!-fogtam a kulcsot és kihivaroztam.Beültem a kocsiba,és tolatni kezdtem.(Megjegyzem,igen nehezen)

10 perc múlva a suli előtt álltam.Mindneki körül ugrált.Hol kedves mondatok,hol rossz indulatú mondatok.

-Adamet hol hagytad?

-Megjött Mrs.Amerika...Bocsánat,Miss Amerika.

-Jó hogy újra itt vagy!

-Már kezdtünk hiányolni!

Én próbáltam mosolyogni,még a gonosz beszólásokra is,de képtelen voltam.Inkább csak komor arccal besétáltam az igazgatóiba.Az igazgató már ott várt.Pontosan úgy nézett ki mint régebben.Bozontos bajusz,régi hatalmas szemüveg,kopott barna öltöny.

-Dóra!Üdvözlöm újra az iskolában.Üljön le,van pár megbeszélni valónk.

Óvatosan leültem.Igaz az igazgató nem festett túl ijesztően,de én mégis féltem tőle.

-Szóval.Maga is tudja,hogy nem mindneki van oda a kis útjának és az Ádámmal való kapcsolatának.

Csak mosolyogtam az Ádám néven.Ha valaki említené neki hogy Adam miket csinál,rögtön szívrohamot kapna.

-Én már kértem a tanárok és a diákok diszkrétcióját,de ezt nem mindenki fogta fel.A dolgozatott és a tananyagot illetve a többiek a jövő héten vizsgáznak.Tudja,ez amolyan iskola féle tudás próba.Aki valamien tantárgyból megbukik az az alatta lévő osztályban tanulja majd azt újra.Fenn áll az a lehetőség hogy maga 3 hónap elteltével teszi le a vizsgát.De akkor a 3 hónap anyagát nem tanulja majd meg.Ha jól számolom,akkor augusztus végén fejezi majd be az évet,hivatalosan is.Szeptemberben pedig kezdheti az új osztályt.Vagyis a nyári szünete két hetes lenne.Van még egy lehetőség is.De az elég macerás,és sok energia kell hozzá.A délutáni táncórákból kimarad,helyette pedig az elmúlt 4 hónap anyagát tanulja,gőz erőben.Ezek melett be kéne jönnie minden szombaton és vasárnap délelőtt.Így összesen két hónap alatt megtanulja az anyagot.Leteszi a vizsgát,de közben készül a másikra is.Vagyis egyszerre tanulja az elmaradott anyagokat,és az újakat.-zárta le egyszerűbben a mondatot.Én jegyzetelni kezdtem.A második variáció jobban tetszett.A nyári szünetem az enyém.Inkább ráhajtok és feladom a táncot.Talán örökre.

-Ennyi lenne?-böktem ki végül.

-Igen kedvesem,ennyi.Mehet órára.A 24-es teremben Fizika órája lesz.Ha eldöntötte melyik variáció tetszik jobban,akkor hívjon fel.

___________________________________________________________________

Miután mindenkinek beszámoltam a történtekről jött az a kérdés hogy ki szakított.Én pedig próbáltma terelni a témát.A napom borzalmas volt.A tanárok szinte kínaiul beszéltek.Megkönnyebültem léptem ki az iskola kaput,Zsófival az oldalamon.

-Nem megyünk be a Pávába?-ordította a fülembe,mint mindig.

-Rég voltam ott.De ha nem haragszol most legjobban haza mennék.Sokat kell tanulnom.Talán majd holnap.

-Hát oké.Én azért benézek.Oda járnak a város legjobb pasijai.Nekem is elkéne egy.-ordíbálta tovább.

-Rendben.Szia.-mondtam,miközben kinyitottam a kocsi ajtaját.

A haza felé út egy kicsit nehézkesen ment,de végül rendben hazaértem.A szobámban nyugtáztam hogy Natasha nincs a szobájában.Elővettem a tankönyveket.A kémia okés volt,szerencsémre a tudományos tantárgyak közül mindig a kémia ment jobban.Fizikából a szabályokat olvastam el,de rögtön megálltam a második szónál.A fejem máshol kavargott,így összecsuktam a tankönyveket.Kedvem lett volna lemenni anyám kávéházába,de igen hideg volt odakinnt,és az igazat megvallva nem is akartam kocsiba ülni.Ezért inkább bekapcsoltam a számítógépemet.Minden tele volt Adammel.A zenéivel,az interjúivel,a képeivel.Igen híres lett az utóbbi időkben.És ez csak most esik le.Hirtelen megakadt valamin a szemem:

Adam Lambert Budapestre jön!

Hihetetlen,de igaz!A híres Adam Lambert a világturnéja során útba ejti Magyaroroszágot is.Az énekes vidáman jelentette be a twitterén.Pontosan fél év múlva Adam Budapesten adja elő leghíresebb számait,aminek tinik milliója örül.Vajon ehez köze van Adam mondatához?

"Egy magyar ismerősöm tanított nekem pár szót magyarul.Szerintem szép nyelv,de piszok nehéz."

Mikor megkérdezték tőle,pontosan ki tanította Adam csak ezt válaszolta:

"Csak egy barátom."

Jegyeket már lehet venni,de csak óvatosan,mostanában megszaporodtak az internetes becsapások.

Őszintén szólva kezdtem azt hinni Adam direkt csinálja ezt velem.Fél év..Addigra mindne meg fog változni.Nevetni fogok majd rajta.Még ha most nem is megy.

-Dóri,gyere egy kicsit!-kiabálta anyám a földszintről.

Lerohantam a lépcsőn.Valaki olyan állt ott,akit nem kívántam többt látni,viszont pokolian szükségesm volt most rá.Nem tudom,hogy létezik-e ilyen.Eric állt ott,a volt barátom.Mikor legutóbb láttam,kicsit összevesztünk(lásd:Múlt és Jövő).De az már a múlt.

-Szia.Rég láttalak.-nyújtotta oda a kezét.

-Én is téged.-léptem hátra ketőtt.Vészjóslóan néztem anyámra.Mindig azt akarta hogy vele jöjjek össze.Az apja milliomos.Egy ideig jártam is vele,de rá jöttem hogy már nem szerettem.Most mégis úgy érzem hogy muszáj vele beszélnem.De nem kettesben.

-Én akkor megyek is.Beszélgessetek csak.-sétált el anya,miközben én villámokat szórtam a tekintetemmel.

-Hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem tőle nyugodtan miközben a szemébe néztem.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.De már mindent tudok.Apám egy hajózási céget akar Lpítani,és én lennék a gazdasági igazgató.Mellesleg pedig Amerika tök gáz.-harapta el a mondat végét.

-Értem.-mondtam halkan,szinte suttgova.-Kérsz valamit inni?

-Nem,köszönöm.Csak beköszönni jöttem,már megyek is.-megfordult,hogy elinduljon az előszobába.

-Várj!Úgy értem maradj még egy kicsit.-nyögtem ki végül.Magam sem hittem hogy egyszer ezt mondom.Ő mosolyogva megfordult.

-Hát legyen.

Szinte az egész estét végig beszélgettük.Éjfélkor eljutottunk arra a pontra,amikor kínos csönd honolt ránk.Szinte hallotuk egymás lélegzetvételét.Eric egy kicsikét közelebb hajtotta a fejét.Meg akart csókolni.

-Ne.Ez nekem nem megy.-húztam el a fejemet.

-Nem tudod el felejteni,mi?-kérdezte gúnyosan,én pedig bólintottam.

-Én most megyek.Holnap délután is jövök,ha nem gond.Szia.-majd sarkon fordult.Én már nem szóltam neki vissza.Inkább csendben figyeltem a kandalló tüzét.A lángok oly hirtelen csaptak fel.Aztán pedig elaludtak.Ilyen volt ez a dolog Adammel is.Ekkor fogtam magamat,és bementem a szobámba,és egy pulóverrel jöttem ki.Adamével,ráadásul.Lassan,óvatosan bedobtam a tűzbe.Akkor éjjel megalkottam a felejtéshez szükséges szabályokat.

1.Kerülöm őt mindenhol.(Beleértve Natashát is)Ha meglátok egy képet róla elfordítom a fejemet.

2.Boldognak tetetem magamat,még ha nem is vagyok az.

3.Nem tanulok többet angolt,éás nem fogok tovább táncolni sem.

4.Ha valaki megkérdezi hogy ki szakított,rávágom hogy Én.

5.Senkit sem engedek közel magamhoz,ameddig rá nem jövök valóban ezt akarom-e.

Az este többi része csenben telt el.Csendben néztem ahogy a pulóver porrá válik.

Az osztálytársaim szíve hevesebben kedzett el dobogni,mikor valaki a nyári szünetet emlegette.Engem viszont hidegen hagyott.Már fél éve úgy éreztem mintha jég borítana engem.Képtelen voltam valakihez kedvesen szólni vagy valakit megszeretni.A barátaimat elhanyagoltam,a tanulás miatt,ezért jobbnak látták ha nem foglalkoznak velem.Így történt,hogy mára teljesen elhagyatottnak érzem magamat.Az utolsó vizsga letétele a többiek számára megkönnyebülés volt,számomra pedig tragédia.A tanulás feledtette velem Adamet,és anyám sem piszkált folyton.A fél év alatt sok mindent megtanultam az életről.És nehezebb mint gondoltam.Most,hogy beköszöntött a jó idő,anyám nyaralni vitte volna a családot.Valahogy muszáj lesz kimagyaráznom magamat,mert semmi kedvem sincs nyaralni.Szerencsére Natasha újból próbálkozik a művészettel.Egy táborba megy a nyáron,ahol a leg emeltebb szintű tanárok tanítják a gyerekeket.Sajnos nem ott alvós a dolog,ezért nekem ott kell majd maradnom vigyázni rá,még Öcsiék a Horvát-tengernél sütettik magukat.Ez a legjobb dolog velem ami történt ebben a félévben.Igaz,hogy Natasha Adam mániája a tetőfokára hágott,de én valahogy mégis örültem hogy kettesben leszünk 2 teljes hónapig.

-Dóra,bizonyára jól szórakozik.Gondolatban.De még mindig az órámon van,úgyhogy figyeljen ide!-figyelmeztetett a Történelem Tanárom.Egyedül ő az a tanár aki az év utolsó napján is új anyagokat tanít velünk.Persze ilyenkor senki sem figyel,év elején pedig jönnek az egyesek.Idegesen beletúrok kivasalt hajamba,és a táblára szegezem a tekintetemet.Ebben a pillanatban a telefonom rezegni kezdett.Kicsit összerázkódtam,és gyorsan megnéztem hogy ki küldöt SMS-t.

Megbeszélni valónk van.Eric a suli előtt vár,siessetek haza!

Anya

Sietnék én,ha vége lenne az órának-Gondolkoztam hangosan,túl hangosan.

-Dóra!Ha még egy szót szól,akkor búcsút mondhat az év végi jegyének!-szídott meg a tanár újból.

-Bocsánat.-szegeztem le a fejemet,mintha szégelném magamat,de csak a telefonomat néztem.

Apropó,Eric.Ő volt az egyetlen,akivel hajlandó voltam beszélni.Néha túl meszire ment,nagyon messzire.Igazából ő azt hiszi járunk,de én nem tudom mit csináljak.Sokat volt távol a cége miatt,amikor itthon volt,akkor meg folyamatosan telefonált.Megígérte,hogy kivesz egy kis szabatságot hogy velem tudjon lenni.Én nem értem hogy mit eszik rajtam.Adamnek nem voltam jó,pedig neki megengedtem hogy tapizzon,hogy csókolgasson stb.Rá pedig még a legkisebb érintésért is haragszok.Valószínűleg szerelmes belém.Én nem szeretem,csak vonzódom hozzá.Még mindig Adamet szeretem.De hozzá pedig a történtek óta nem vonzódom annyira.Nem akarom széttörni Eric szivét,ezért elviselem egy darabig.Aztán pedig elintézem hogy kiszeressem belőlem.

-Mehettek.Jó nyaralást mindenkinek!-kiáltotta túl a csengőt a Tanár.Én hulla lassan összepakoltam,és kivánszorogtam az ajtón.Már majdnem a lépcsőhöz értem,amikor hirtelen elvágódtam a lépcsőn.Jellemző,ez az én formám..-motyogtam magamban,miközben végighúztam az ujjam a márványköves padlón.

-Segítsek?-kérdezte egy fiú.Magas volt,és a barna haja kócosan terült el a fején.Egy szakadt farmernadrágot viselt,és egy zöld pólot,ahová elég ocsmányságok voltak írva.

-Nem,boldogulok egyedül is-néztem a polójára.-Szép darab.Pár másodpercig várt,aztán nevetni kezdet.

-Fogadásból viselem.Tudod,az este kicsit...Mindegy.-legyintett,és felém nyújtotta a kezét.Én észre sem vettem,és felálltam magamtól.

-Mindig ilyen savanyú vagy?-kérdezte gúnyosan.

-Mindig ilyen sokat kérdezel?-kérdeztem ugyanolyan hangsúllyal mint ő.

-Nem,de miután megoszottam veled az esti programomat,gondoltam felsegíthetlek a földről,de azthiszem tévedtem.-vakarta a fejét.A bozontos haja csak úgy mozgott.

-Ajánlom a fésű nevű tárgyat.-csúszott ki a számon.

-Héj!Ne fikázd a sérómat!-figyelmeztetett játékosan.

-Különben mi lesz?

-Különben még véletlenül meghívlak valamire a büfében.-húzta fel a szemöldökét.Hát persze,öt perce sem ismerem,és máris randizni akar.

-Kösz,nem.Most mennem kell.-sietem le a lépcsőn,de ő jött utánam.

-Legalább a nevedet mond el!-kérlelte.

-Akkor békén hagysz?Sietnem kell.

Egy percre megállt,és megfordult.Gondolom a báratait várta.Jó alkalom volt hogy eliszkoljak.Hatalmas léptekkel elindultam az Iskola-udvarra.

-Szia.-üdvözölt Eric.

-Hello.Hogy hogy ide jöttél?-kíváncsiskodtam.

-Anyud küldöt.Valami fontosat akar veled megbeszélni.Csak is rád számíthat.Ha te erre NEM-et mondasz,azzal nem csak anyádnak ártasz.-vette el a táskámat.

-Kösz.Hanem?

-Majd megtudod.-nyitotta ki a kocsija ajtaját.

Elég idegesnek látszott.Az arca teljesen vörös lett,és fogalmam sincs hogy a melegtől,vagy a méregtől.Mikor megérkeztünk igyekeztem kapkodni magam.Egy részt,mert nagyon kíváncsi voltam,másrészt meg iszonyat meleg volt.A narancssárga topomat elárasztotta a víz,és így elég hülyén nézett ki farmer rövidnadrággal.

-Gyertek,üljetek le.-üdvüzölt minket anyu,mikor bementünk.-Dóra,fontos dologról kell beszélnünk.

-Persze,azonal csak átöltözöm mert..-indultam a szobámba.

-Nincs mert.Leülsz,és kész!-mutatott anyám a székre határozottan.Én grimaszokat vágva leültem a durcázó Natasha mellé.-Ne haragudj,de ideges vagyok.-enyhült meg anyám arca.

-Miről van szó?-kérdezem miközben karba tettem a kezemet.Csak imádkozni tudtam hogy ne rossz hír legyen.

-Tehát,Dóri te is tudod hogy Natasha szereti Adamet.-sandított anyám Natashára.

-Túlságosan is.-szólt bele Öcsi,de anyu nem tőrödött vele.

-A koncert két hét múlva lesz,és már megvettük a két méregdrága jegyet.

Idegesen köhögni kezdtem.Direkt emlegeti nekem?

-Mi ebben a probléma?-túrtam bele a hajamba.

-Hogy jövő héten nyaralni megyünk!-kiabálta anyám,miközben a méregtől vörös lett a feje.-Nem lehet visszaváltani a jegyeket,ha nem mehet el akkormeg hisztizik.Egyedül pedig nem engedem el!Dóri,muszáj őt elkísérned oda!-tért végre a lényegre,miközben levegő után kapkodott.Elöszőr elsápadtam,majd elvörösödtem.

-Anyu..Én..Tudhatnád hogy én nem...Nincs erőm hozzá!-böktem ki végül,aztán Natashára néztem.Lehet hogy van lelke.Lehet hogy mélyen ott legbelül rendes.Ennyivel tartozom neki...De..Mindig másoknak kelett megfelelnem.Mindig másoknak tettem jót,és ebbe már belefáradtam-Natasha miatt tegyem tönkre magamat?

-Kicsim,kérlek,kísérd el őt!-kérlelt anyám.Ez kezdet egész kínossá válni,Eri nézéséből ítélve.

-Nem kísérheti őt el Eric?-mosolyodtam el.Kész,ezzel meg van oldva.Eric ebben a pillanatban hátralépett.

-Már kérdeztem tőle,de pont azon a napon megbeszélése van...-sóhajtott anyám.-Natasha,most kérlek,menj be a szobádba,beszélni szeretnék Dórival.-nézett rám anyám.Én pedig éreztem hogy a könnyek mardossák az arcomat.

-Anyu,ez nekem nem fog menni.-szipogtam.

-Te vagy az utolsó reményünk,kicsim.Ígérem felveheted majd oda a ruháimat.Majd viszel napszemüveget,és füldugót.-próbált anyám boldogítani.Én ránéztem.Nem tudom mit jelentett neki ez a nézés,de átölelt.

-Drágam,ne sírj!Nézd a jó oldalát.Hogyha túl leszel a koncerten legalább megtudod,hogy már régen elfelejtetted.-nézett Ericre.-Itt az idő hogy rajta kívül mást is befogadj a szívedbe...-győzött meg végül anyám.

-Rendben,elmegyek.De,nagyon nehezen.És ezt tud.Nem azért megyek mert a szívem mélyén látni akarom.-hazudtam neki,majd felálltam,és besétáltam a szobámba.

Már értem,hogy miért nem vártam a szünetet.Hónapok eltetével is hiányzik.Kezd kicsúszni a kezemből az életem.És nem kergethetek ábrándokat,hátha újra belémszeret.Elmegyek arra a koncertre,és rájövök hogy már el is felejtettem.Észbe kaptam,hogy egy fényképhez beszélek.Ő volt rajta.Akkor csináltuk amikor anya kérte hogy küldjünk neki képet.Vajon mit csinálhat most?Már megint rá gondolok.Ezt be kell fejeznem.Ebben a pillanatban kitárult az ajtó,és Natasha a nyakamba ugrott.Ismét fura cucc volt rajta.Könyékig karkötő mint a két kezén,egy kék patacipő,egy színárvány csíkos miniszoknya,és egy félválas narancssárga felső.A haját kettőbe fogta,így úgy nézett ki mint egy 10 éves aki felvette az anyja ruháit.

-Imádlak!Köszi,Köszi,és dupla,tripla Köszcsi!!!

-Nincs mit.-flegmáskodtam.

-Képzeld,azt aki első sorban van,az szerencsés,mert Adam minden koncertjén felhív valakit az első sorból!-tapsikolt örömében.

-És mi hanyadik sorban leszünk?-kérdeztem ijedten.

-Az elsőben!-tapsikolt tovább.

-Nagyszerű...

A sötét árny közelebb jön.Míg engem a földre hullot gallyak és levelek megsebeztek,őt pedig simogatták.Közelebb jött,és nyájasan mosolygot,majd felkészült arra hogy megöljön.Ugyan sötét volt,de mikor feltekintettem az árnyra, összeráncoltam a szememet,mintha a nap sütne le rám.Nem szóltam semmit,de nem is tudtam volna,mert ebben a pillanatban megláttam az arcát.Adam volt az,a szeme kéken világított az éjszakában.A döbbenettől meg se tudtam mozdulni.Ekkor felemelte a kezét,hogy végezzen velem.Behunytam a szememet,és vártam.Nem tiltakoztam.Ha a halál el jön értem,már feleleges menekülnöm.Ebben a pillanatban felébredek,és az izzadságtól vizesen az ágyaban találom magamat.Álom volt.A kezemmel megtöröltem a homlokom,és kitakaróztam.Félálomban odamentem az íróasztalomhoz,és egy cetlire néztem ami az asztal közepén volt.

"Minden ember titkon szerelmes a saját halálába, és egy csalódott szerelmes elkeseredésével hajszolja."

Kissé be lehettem rúgva az este.Ugyanis nem emlékszek rá hogy ezt felírtam volna ide.Bár arra sem emlékszek hogy ittam volna.Kemény estém lehetet.

Ebben a pillanatban az erkély felül koppanások hallatszottak.Mi lehet az?Elindultam az erkély felé.Mivel a szobám az emeleten van,ezért az én szobámból nyílik az erkély.Szerencsés vagyok,mert ha bajom van ide mindig elrejtőzhettem.Mostanában már leszoktam róla,magam sem tudom miért.Talán mivel kizártam mindent és mindenkit a szívemből talán ezekkel együtt az erkélyt is.Elmosolyodtam,hogy milyen hülye gondolataim vannak.Mikor kisétáltam,elállt a lélegzetem.Az a fiú volt az,akivel délután a suliban beszélgettem,és kövekkel dobálta az erkélyemet.Ijedten visszaszaladtam a szobámba,mikor megláttam,és felkaptam egy köntöst.Remélem,nem látott meg,mert egyszál bugyiban és topban voltam.

-Te mi a fenét keresel itt,és honnan tudod hogy itt lakom?-kiabáltam le neki.

-Eltűntél!Csini pizsama!-nézett rám.Én ijedten eltakartam a köntössel magamat.

-Most én kérdezek,és te válaszolsz.Szóval?-hajoltam le,miközben immár suttogtam.

-Miért suttogsz?-kérdezte meglepetten,erre én mérgesen néztem rá.-Mondtam hogy kinyomozom hogy hol laksz.És nem adhatok neked szerenádot?-mosolygot.

-Nem.Ha tudni akarod,már van barátom.-húztam fel a szemöldökömet.

-És az kit érdekel?Nem fogja megtudni.-humorizált.

Próbáltam komor maradni,de ez lehetetlen volt.Elereszettem egy mosolyt.

-Menj haza,felesleges hogy virassz.Akkor se engednélek fel ha tudnám a nevedet.

-Krisztián vagyok.De neked csak Krissz,Béby!-humorizált tovább.Nekem ettől hányingerem lett.

-Jó éjt!-kiabáltam neki oda,majd bementem a szobámba,és bezártam az ajtót.Pár percig még kiabált,és dobálta az ablakot,aztán pedig elment.

___________________________________________________________________

Mikor kinyitottam a szememet és megláttam,hogy a nap magasan járt,ijedten felkeltem.

-Már megint el fogok késni!-gondolkoztam hangosan,aztán pedig leesett hogy tegnap volt az utolsó tanítási nap.Odasétáltam a gardróbhoz,és felvettem egy vékony,szellőzős lila ruhát,amint kis rózsaszín virágok voltak.A hajamat nagynehezen megfésültem,és felcsatoltam.Dög meleg volt,amit nem csodálok.

-Jóóó reggelt puli!-rontott be a szobámba Natasha.

-Puli?Ezt meg...Ezt meg honnan tudod?-hebegtem.Mikor még jártam Erickkel ő a göndör hajam miatt Pulinak nevezett el,de ez már ősrégi.

-Beszélgettünk egy kicsikét Erickkel az este.Jó fej pasi.Szerintem tartsd meg magadnak!-csavargatta a haját.Végre normális ruha volt rajta.Egy piros félválas felső,és egy rövidnadrág.

-Hányszor mondjam még hogy nem járok Erickkel!-artikuláltam,majd levettem a polcomről a sminkesemet.

-Ő nem ezt hiszi.Mesélt a kis kalandotokról is!-mondta ő is artikulálva.

-Milyen kalandról?-húztam fel a szemöldökömet.-Miről beszélsz?-vettem elő az alapozót.

-Nyugi,nem mondom el senkinek.Nálam titok marad,az tuti-fix!-Persze,Natasha és a titkok..

Értetlenül néztem rá.Talán leesett neki hogy nem színészkedem.

-Öm..A liftben!-csettintett egyet mikor ezt kimondta.-Igen,ott.Erick munkahelyén.

-Jézusom!-arcomat a kezembe temettem.-Kinek beszélt még a kitalált nemi életünkről?-nyögtem ki.

-Hát...Gaby nem tudja.Öcsi pedig nem hiszi.Ezen kívül nem mondta el Anyunak,Apunak,Jázminnak....-Natasha Gabynak szólítja anyát.Kicsikét idegesítő,mert elhadja a "nagynénit" vagy a "nénikém"-et.

-Jázmin csak két éves!-szakítottam félbe.-Rajtuk kívül mindenki tudja?

-Igen,azthiszem.Vagyis csak azok akiket mindketten ismertek.-húzta össze magát Natasha.Félt tőlem.Erick is félhet!

-Te jó isten!Ki tudja milyen disznóságokat mondot még nekik...Te jó ég!-madjnem elsüllyedtem a szégyentől.

-Ami azt illeti én tudom..-halkította le a hangját Natasha.

Gyorsan felkentem az alapozót,majd elpakoltam a sminkes cuccokat.A méregtől feldúltan fogtam az egyik lila táskám és beledobáltam dolgokat:A telefonom,papírzsebkendő,igazolványok,jogosítvány,pénztárca.

-Hová készülsz?-kérdezte Natasha.

-A Pávába.Tuti hogy ott van.Meglepem,had örüljön.Ha anyu kérdezi akkor a könyvtárban vagyok.-Rendben?-fogtam meg a két vállát.Elég nehéz a felfogása.-A könyvtárba mentem.Hallod?-mondtam neki lassan,artikulálva.

-Nagyon vicces vagy.-kiabált utánam,de már a bejárati ajtónál áltam.Fogtam egy napszemüveget,és elindultam kifelé.Beültem a kocsiba.Rövid idő múlva megérkeztem.Gyorsan és határozottan bezártam a kocsi ajtaját,és beindultam a kávéházba,de egy magas,kigyúrt férfi elállta az utamat.

-Zárt körű rendezvény van,csak tagok mehetnek be.-szólt a férfi.

-Én tag vagyok!Álljon arébb.-próbáltam arébb tolni,de nem sikerült.

-Hölgyem,jöjjön vissza később.

-Kik vannak benn?

-Egy hajózási cég...-húzta fel a szemöldökét.

-Köszönöm,akkor megyek is!-színészkedtem,és a közelben lévő park felé indultam.Mikor eléggé eltakart helyre értem,síkongatni kezdtem.

-Segítség!-kiáltoztam.-Valaki segítsen!

Még ezt párszor megismételtem.Remélem hogy a biztonsági őr meghallota.Ha igen,akkor ide fog rohani.Én addig pedig bemegyek a kávéházba.Ilyen egyszerű.Ebben a pillanatban hangokat halottam.

-Ott van?Hölgyem!

Bevette!Ez az.Elkezdtem futni a kávéház felé.Mikor beléptem,egy csomó öltönyös embert találtam odabennt.

-Jónapot!Ericket keresem,nem tudom hogy...-szólítottam meg egy idegent.

-Ott van hátul!-mutatott Erickre.

-Köszönöm!

Erick nem vette észre hogy ott vagyok,így fojtatta tovább a beszélgetést.

-És képzeljétek,járt azzal a buzival.Tiszta gáz a csaj.Hogyha apám nem találta volna ki hogy muszáj elvennem,akkor még egy bottal se nyúlnék hozzá.Nekik egy gazdag hapi kell,nekem meg egy csaj,ezért apám kitalálta ez a hülyeséget.A csaj tiszta depi,de..-mondta,miközben ivott egy "korty" pezsgőt.

A férfiak,akiknek beszélt csak nevettek rajta amikor észrevették hogy ott állok mögötte.

-Szia Erick.-léptem oda hozzájuk.Ő azthitte hogy nem hallottam semmit.

-Cica!Te meg hogy kerülsz ide?-motyogta.Holt részeg volt,ez biztos.Van érzékem az ilyesmihez.Meg akart csókolni,de én elhúztem a fejemet,és kivettem a kezéből a poharat,és szemtelenül bele ittam.

-Az az enyém!-kiáltott Erick.

-Csak kíváncsi voltam hogy mi mondatja veled ezt.És tudod mit?Nem is erős.A nagyanyám mindig azt mondta hogy csak a részeg férfi mond igazat.És igaza volt.

-Miről beszélsz?Nem mondtam rólad semmit.-mondta szemtelen hangnemben.

-Lenézel?Pipa.Szerinted csúnya vagyok?Pipa.Szerinted csak a pénzedért vagyok veled?Dupla Pipa.Kitalált ágyjelenetek?Pipa.Dehogy előhozod azt,ami NEM rád tartozik,az nem pipa.Nem tudsz te semmit.És most nem vagyok szomorú.Inkább örülök.Hogy nem kell egy ilyen iszákos,pénzes hülyével járnom,aki folyton arról panaszkodik hogy mennyire zavarja hogy még az öcsémé is nagyobb.-itt már mosolyogtam.-Ja,és még valami:Mindig figyelmeztesd a barátnőidet hogy a bélgázaid félelmetesek.Soha semmi nem volt köztünk.Csak te képzelted.Pápá!-fogtam magamat,és lassan kisétáltam.Boldog voltam,mert leesett egy teher a vállamról.A szívem újra csak Adamé.Ezt muszáj beismernem.Soha nem fogom elfelejteni,és ezzel meg kell békélnem.Anyu is mondta 20 születésnapomon....

* * *

(Vissza emlékezés:Március 4,Dóri születésnapja)

-Boldog születés napot,kicsim!-törölt le anyu egy könnycsepet az arcáról.

-Miért sírsz?Ennyire drága volt az ajándék?-humorizáltam egy dobozzal a kezemben.Mániám volt míg nem fújom el a tortákon a gyertyát,addig nem bontom ki az ajándékot.

-Az én kislányom már nem kislány többé.Egy év suli és már ki is repülsz a fészekből.

-18 éves koromban is ezt mondtad...

-De csak most gondolom komolyan.Már nagy vagy.Kezdj magaddal valamit.Ne legyél mindenkivel ilyen rideg.Így elrontod az életedet.Én már csak tudom.Fogadd el:Szereted Adamet.Még ha nem is tudsz rajta változtatni,és lesz egy pár álmatlan éjszakád.Ha elhiszed,hogy szereted,akkor könnyebben felejtesz,mert nem nyomod el az érzelmeidet.Az elnyomottak jobban fájnak,és én nem akarom hogy fájjon.-szipogta.

-Anya,fogad már el hogy nem szeretem.Azért szakítotunk,mert nem szerettük egymást.-hazudtam.-És hogy érted hogy kezdjek magammal valamit?

-Mikor meglesz a diplomád,mit fogsz csinálni?-kérdezte anya.

-Hát..öm...Igazad van.Nem tudom hogy mit csináljak.A táncból nem lehet megélni,és tudod,hogy lemondtam a táncról hogy tudjak tanulni.De az iskola művészeti suli.És egy művészeti diploma sokmindenre jó.Majd szétnézek.-vontam vállat.-De most,had fújjam el a gyertyákat!-odaültem az asztalhoz,és farkasszemet néztem a tortával.Egy nagy huszas díszelget rajta.

-Kívánj valamit!-szólt közbe Öcsi

Azt kívánom hogy...azt kívánom hogy...Mit kívánjak?Megvan.A következő születésnapomat töltsem Adammel! Nagy levegőt vettem,és elfújtam a gyertyákat.

-Most lássak az ajándékokat!-estem neki egy piros doboznak.-Ez gyönyörű!-húztam ki a dobozból egy piros koktélruhát.-Köszönöm Anyu!

-Így lesz miben elmenned a nyári buliba amit az iskola rendez!-lelkendezett anya.

Most egy zöld dobozra esett a választásom.Sok mindenki küldött ajándékot,de elöszőr mindig a jelenlévőkét bontottam ki.A doboz egy könyvet rejtett.

-Köszönöm Öcsi!Most pont egy jó könyvre volt szükségem!-öleltem meg,közben pedig elolvastam a könyv címét:VÁMPÍRNAPLÓK.

-Most az enyémet bontsd ki!-mutatott Natasha egy hatalmas,rózsaszín-fehér dobozra.

Mikor kinyitottam,elállt a lélegzetem.Egy fehér laptop.

-Ez halál klassz!Honnan volt rá pénzed?

-Közös ajándék.Anyuék küldik neked.Az enyém az a másik!-flegmáskodott.

Mikor már az összes ajándék ki volt bontva,amikor anyával kettesben maradtunk.

-Szeretnék neked valami személyeset adni.-mondta,és átnyújtott egy kopott,fekete ékszerdobozt.-Csak azért nem adtam oda előbb,mert Natasha már meglátta,és megígértette velem hogy neki adom.

-Köszönöm,nagyon szép.

-Hogy te milyen együgyű vagy!Nyisd már ki!-szídott le anyám tréfálkozva.

Kinyitottam.Egy gyönyörű hajcsat volt benne.Egy tulipánt ábrálzolt,két levével,és itt ott kék csíkok voltak belefestve.Nem tudom,hogy fém volt-e vagy réz,mert az idő igen elkoptatta.

-Ezt még a Nagyi adta nekem.És ő az ő anyjától kapta.Szeretném,majd ha viselnéd az esküvődön.A Nagyi és,és a DédNagyi is viselte.Ettől lett boldog a házasságuk.

-Te nem viselted az esküvődön?-kérdeztem meglepetten.Ez a kérdés célba ért,anya próbálta leplezni,de sírt.

-Nem.És talán ettől lett tragédia a vége.De ez csak buta babona.-állt fel anya.-Mit kérsz vacsira?-törölte meg a szemét.

* * *

A napok teltek.Hiába nem akartam elfogadni,de anyának igaza volt.Két dologban teljesen biztos vagyok.Hogy márcsak pár napon van a koncertig,és egyszer eljön az a nap...És a másik,hogy a születésnapi kívánságom nem fog valóra válni...

-Borzasztó volt..-jövök ki ijedt arccal a helyiségből,és halkan becsukom magam után a hófehér ajtót.

-De átmentél,nem?-kerekedett ki anya szeme.-Mindig is jó voltál angolból.-Hát igen,az előbb éppen egy 5 tagú gyilkos csoportot hagytam el,a borzasztó középfokú angol vizsgám letétele után.Ez újonnal alap követelmény a jövő évhez.

-Nem tudom.A kérdések felére nem tudtam a választ,ezért próbáltam magamat kivágni belőlük.

-Hogy érted?-kérdezte Natasha miközben a zöldre ki lakkozott körmét fújta.

-Mikor megkérdezték,hogy "Mit evett ma?" és rávágtam hogy semmit,mert fájt a hasam.-Roskadtam le a székbe.Csak ne kérdezzék meg!

-Hol itt a probléma?-húzta fel a szemöldökét Öcsi.

-Hogy a "Fáj a Hasam helyett" "Gyomorsütit" mondtam!-fakadt ki belőlem a nevetséges válasz.Legjobb lesz ha elhúzom a csíkot.A következő pillanatban már kinnt találtam magamat.Bementem a Női WC-be,és mérgemben le is ültem.Nem értem hogy mi volt a baj.Egész héten erre készültem,és még álomban is angolul beszéltem.Ráadásul az is segítet amennyit Adamtől tanultam.

-Kérem az elöző vizsgázót,jöjjön be a terembe!-harsongta a hangos bemondó.

Felálltam,leporoltam a ruhámat majd beindultam.Mikor beértem,intettem anyuáknak,hogy most nem a legjobb ötlet beszélgetni velem.

-Üljön le.-udvariaskodott a nő,aki az egész vizsga közben fintorgott.

-Köszönöm,nem.Ne húzzák tovább.Mondják meg,hogy nem mentem át.-szóltam határozottan.

-Nos mondanánk-szólalt meg a nő újból,én pedig visszafojtottam a lélegzetemet-ha igaz lenne.Maga sikerrel végzett a vizsgán.Gratulálok.-állt fel a nő,hogy odaadja a papírokat.

-De..én ezt nem értem.Borzasztó voltam.-vakartam meg a fejemet.

-Lehet-mosolygot a férfi aki szinte meg sem szólalt a vizsgán-De úgy döntöttünk,hogy átment.Lehet,hogy az angol tudása nem éppen a legjobb,de akkor az iskolája nem ajánlotta volna be magát.A bizonyítványa szerint-nézett le egy halom papírra-szín ötös tanuló.És tetszett ahogy kivágja magát a kérdések alól.Az életben erre lesz majd szüksége,nem pedig bemagolt mondatokra.Most pedig elmehet.Jó nyarat!Viszlát.-köszönt el.Lassan kisétáltam.

-Na?Mi volt?-rágta anyám a körmét.Állandó szokása volt,hát..Tőle örököltem.Lenéztem a körmeimre.Megfordultam,és mint aki sír eltakartam az arcom.

-Kicsim,nem sikerült?-lépett oda hozzám anya.

-Dehogyisnem!-fordultam meg,és ugrálni kezdtem örömömben.

-Tudtam én!-ugrott anya a nyakamba.-Menjünk szivem,ezt otthon meg kell ünnepelnünk.

___________________________________________________________________

Ezen valahogy túl akartam lenni.Holnap koncert,és muszáj volt valami távpont,hogyha végképp elszomorodnék.

-Egézségünkre!-kocintott velem anya.Én ugyan csak beleszagoltam a pohárba.

-Tudod,hogy nem bírom a vodkát.-tettem le az asztalra a poharat.

-De most ünnepelünk!-szólt Natasha,és a poharam után nyúlt,de anya elvette.

-Még 18 sem vagy!-háborodott fel anya.

-De ma duplán ünnepelünk!Holnap koncert!-ugrált örömében.-Most megyek és kikészítem amit holnap fel AKAROK venni.-majd eltűnt a szobájában.

-Figyelj rá,hogy ne igyon alkoholt,és hogy ne cigizzen.Arra a másikra gondolni sem merek.-súgta oda nekem anya.Az a másik, a drog lenne.Egyszer anya rajta kapta Öcsit,amikor egy fűves cigit szívott.Állítólag az volt neki az első,és az utolsó.

-Bennem megbízhatsz.De most megyek,aludni.Holnap hosszú lesz a napom.Szia.-bementem a szobámba.Holnap néhány dolgot változtattni fogok magamon,hogy ne ismerjen fel.De holnap lesz.-bedőltem az ágyamba,és máris elnyomott az álom.

___________________________________________________________________

-But could you be mineeeee?-rontott be reggel hétkor Natasha a szobámba.Természetes a Fever-t ordibálta.

-Kösz,nem,majd máskor.-próbáltam humorizálva elütni ezt a mondatot,miközben megmozdulni sem volt kedvem.-Tudod hány óra?

-Igen,késésben vagyunk!

-A koncert fél nyolckor kezdődik.-tápászkódtam fel az ágyból.

-Látom te is izgatott vagy...-gúnyolódott.

-Natasha.Én NEM bírom Adamet.Fogd fel!-tisztára mint egy felvilágosításon...-És most menj ki hogy felöltözhessek.-toltam ki az ajtón.

-De mit is vegyek fel?-gondolkoztam hangosan,miközben kinyitottam a szekrény ajtaját.

Minden szóba került,de nem tudtam dönteni.Muszáj lesz..

-Natasha!Mit vegyek föl?-ordibáltam ki.

-Azt a cuki rövidnadrágodat!

Az túl rövid.Iszonyúan rövid.Soha!Azthiszem,ezt sosem venném fel.Akkor ezt veszem föl.Probléma megoldva.

-Köszi!-ordibáltam ki neki.-És felülre?

-Hááát....Valami kivágotatt!Mit szólnál a hátul keresztpántos csőfelsődhöz?

Uh,mégjobb.Azthiszem hogy ez eléggé túlzás lenne.Akkor marad a rövidnadrág-tunika féle öltözék.Fél óra kínszenvedés után sikerült kiválasztonom egy piros felsőt.

-Kész vagy már?-kiabált Natasha.

-Azt hiszem.-léptem ki a szobámból.-Túlzás lenne?-néztem végig magamon.

-Gyönyörű vagy.-bókolt Natasha.Róla nem lehetet ugyanezt elmondani.Cicagatya,ezüst(csillogós!!)felső,és egy (extra)magassarkú.-Mehetünk már?

-Még ki kell vasalnom a hajamat.-siettem be a fürdőszobába.Újabb fél óra múlva már minden készen állt.Ezt már nem tudtam tovább húzni.

-Mehetünk???-türelmetlenkedett.

-Igen.Ülj be a kocsiba,nekem még dolgom van.-fordultam be Natasha szobájába.

-Valahol kell lennie egy...Hopp!Megvan!-rángadtam ki egy szőke parókát Natasha szekrényéből.

-Mehetünk.-ülök be Natasha mellé a kocsiba,immár szőkén.

-Veled meg mi történt?-nyúl a "hajam" után Natasha.

-Paróka.Kell egy kis önbizalom-pótló.

Egész úton mintha nem én lettem volna.Nem tudtam hogy a hajszínnel a személyiség is változik.De ez csak egy paróka,úgyhogy minden rendben van.Délre már ott is voltunk.Nem voltak sokan,ezért könnyedén leparkoltam.

-Na szóval.Nekünk elől van helyünk.Ott odaadjuk a jegyeket,és már megyünk is a helyünkre.-navigált Natasha.

-Remek.Menjünk.-indultam el.

-Várj.Nálad vannak a jegyek?-sápadt el.

-Nem te hoztad el?-sápadtam el én is.Valójában örültem.

-Írány vissza!-futot a kocsihoz Natasha.

__________________________________________________________________

Este hét volt,amikor visszaértünk.Elöszőr rosz írányba indultunk,aztán pisilnem kelett.Villámgyorsan átverekedtük magunkat a tömegen,hogy fél óra múlva már minden rendben legyen.

-Mikor jön?-kérdeztem Natashától.

-OTTT VAN!!!-Síkított Natasha egy hatalmasat.Én összerázkódtam,és a színpadra néztem.Tényleg ott volt.Nem változott,talán egy kicsit magasabb lett.Egy lila selyeming volt rajta,alul pedig bőrnadrág.Nem volt túl extra-vagáns,de így is túl szexis volt nekem.

-HÁNYNI FOGOK!-ordította valaki hátulról.Adam hülye arcot vágot,majd megszólalt.

-Jó,csak ne a színpadra.-mosolygot.-A srácok nem örülnének neki.-nézett Tommyékra.-Szóval,Helló Magyarország!Hadd látom,mennyire vagytok lelkesek!-bíztatott minket síkításra Adam.

-Mit mondot?-kérdezte Natasha suttogva.-Hééj,neked csorog a nyálad!-ordította nekem.

-Nem is igaz!-töröltem le a számat a felsőmmel,mint egy ovódás.

-Bevetted!Látom hogy tetszik,ne tagadd.Szóval mit is mondot?-vakarta meg a fejét.

-Síkíts,bármit is mond.-hajoltam oda hozzá-A többiek is ezt csinálják,pedig éppen a reggeliét meséli nekünk.

Natasha furán nézett,de aztán megfogadta a tanácsomat.

-Akkor kezdjünk is neki.-Ne,csak ezt ne.-Mivel kezdünk?Ki tudja?

Natasha egy hatalmasat síkított,majd a tömeg a For Your Entertaiment-et kezdte ordibálni.

-Mehet!-intett hátra Adam.-Nem!Még nem.Kéne nekem pár lelkes amatőr.Gyere te,te,és...Te.-mutatott három lányra az első sorból,azok pedig vihogva felmentek.-Én éneklek,ti táncoltok.Érthető?-mosolygot Adam,azok meg tovább vihogtak.Nem értették hogy mit mond,áá,de nem is érdekes.

A koncert fele így ment le.Én minden egyes dalnál karbatett kézzel álltam,vagy az elrakott szendvicseket ettem.

-Akkor most egy kis szünet!Át kéne öltöznöm.-erre a tömeg hangosan fújozni kezdett.-Legyek meztelenül?-fakadt ki Adam.

-Mit mondot?-kérdezte ismét Natasha.

-Hogy le akar vetkőzni.-Végülis ezt mondta,nem?(:D)

-IGEEEEEN!!-ordibálta Natasha.

-De,a szünet előtt még nyomjunk le egy gyors If i Had You-t!De mielőtt elkezdjük..Te,vörös hajú csajszi,gyere fel!És..A melette lévő lány is.Ki akar még jönni?Te,szöszikém?-mutatott rám.Még a vér is megállt bennem.Én megráztam a fejem.

-Na,gyere!-kérlelt.

-Nem.-válaszoltam határozottan.

-Akkor bíztassuk!-erre a tömeg a "Go" angol szót kezdte kiabálni.

-Hülye vagy?Menj már!!!-bíztatott Natasha is.

Menjek?Ne menjek?Fogalmam sincs.Három percből nem lehet baj.Lassan elindultam a lépcsők felé,ahol a biztonsági őrök elengedtek.Ekkor kaptam észbe,hogy mi a fenét csinálok.De már késő...

-Hogy hívnak titeket?-kérdezte Adam.

-Anna és Lily.-válaszolta a feltűnően csúnya vörös hajú lány.

-És téged?-kérdezte tőlem Adam.Natasha feje vörös lett az irigységtől.

-öm...Emma.-A tegnapi szappanoperában ez volt a főszereplő csaj neve,úgyhogy ez nekem is megfelel.

-Remek,lányok.Akkor most csapjunk a lovak közé!-Adam énekelni kezdet,a fekete hajú lány pedig táncolni kezdet.Én csak álltam,és próbáltam kikerülni a sok vakut,de szinte lehetetlen volta vörös hajú lány is táncolni kezdet,így csak én álltam ott.

-Gyerünk csajok!-kiabált be valaki.

Muszáj lesz táncolnod.-mondogattam magamban,még végül engedelmeskedet a testem.A fekete hajú csaj csodálkozva nézett rám,mint mindenki más.Őszintén megmondva jól éreztem magamat.Nem Adam miatt.Csak nagyon régen nem táncoltam már.Mélyen,nagyon mélyen azt kívántam,bár sosem érne véget ez a perc.De vége lett.

-OKé,emberek,most egy kis szünet.De 20 perc múlva jövök megint!-erre a fények kialudtak,és az emberek fele pedig kiözönlött a kilátóról.

-Jók voltatok csajok.Jobb oldalt lehet lemenni.-mutatott Adam egy másik lépcsőre.

Minden rendben van.Csak egy kicsit jól éreztem magamat.Ebből nem lesz semmi baj.-Indultam a lépcső felé.

-Szöszikém,veled viszont beszélni akarok.-Adam szavai szinte leszúrtak.Hirtelen megálltam,és megfordultam.

-Igen?-szóltam elváltoztatott hangon.

-Eszméletlenül táncoltál.Tanultad valahol?-lépett hozzám közelebb.

-Nem.-fordultam el,hogy ne nagyon lássa az arcom.

-Emlékeztetsz valakire...-nyúlt utánam,de én hátra léptem,ezért nem a kezemet,hanem a "hajamat" fogta meg,a paróka pedig leesett a földre.Adam arcán a döbbenet nagyobb volt mint Natasha ruhatára.

-Hogy a fenébe...Mit keresel te itt?-kérdezte elfojtott hangon.

-Tudtommal ebben az országban élek.Jó volt téged látni.Pá.-indultam a lépcső felé,de elkapta a kezemet.

-Várj!Beszéljünk.-kérlelt.

-Nem.Nem egyedül jöttem.-húztam félre a karom.

-Adam!-kiáltott valaki.-Gyere,valamit megkéne nézned!

Ő megfordult,majd beletúrt az éj fekete hajába.

-Maradj itt.Egy perc és jövök.-A hangja felidéztette velem a múltat.Kénytelen voltam neki ellen állni.De mikor elsétált,én leléptem.

-Natasha.Itt vagy?-kiabáltam a nézőtéren,de Natasha sehol sem volt.-A fenébe!-indultam el az épülethez,ahol alkoholt árultak.De Natasha itt sem volt.Fogtam magamat,és elindultam megkeresni.5 perc múlva rájöttem.Hová is mehetet?Persze,hogy megkeresni Adamet.Ha megtalálom,esküszöm hogy megfojtom.És csak aztán kezdek el rajta gondolkozni,hogy hogy tudnám újból elfelejteni őt,aki gyakorlatilag előttem van.

-Natasha!-kiabálok végig egy folyosón.Nehéz volt a bejutás,de a jó öreg sikítós tervem mindig bevállik.Egy narancssárga ajtón megállt a szemem.Közelebb sétáltam,és elolvastam a íratot rajta:

Adam's room

Mély lélegzetet vettem.Ha Natasha nincs bennt,akkor hol keressem?Már hívtam egy párszor,de nem veszi fel.A legjobb megoldás ha benyitok.Rátettem a kezem a kilincsre.

-Háromig számolok,és benyitok.-suttogtam.-Egy...Kettő....Három!-nyitotam be határozottan.A sejtésem beigazolódott.Bár úgy,ahogy nem vártam volna.Adam és Natasha bennt voltak.És csókolóztak.Megráztam a fejem,és összeszorítottam a szememet,hátha képzelődök.De nem képzeltem.

-Bocs hogy rátok nyitottam.Natasha,már mindenhol kerestelek!Elárulnád hogy mikor akartál szólni,hogy egy világsztárral smacizol?-nyeltem egy nagyot a mondat után.El kell játszanom hogy nem érdekel.Nem érdekel.De érdekel,a fenébe!Adam és Natasha egyszere néztek rám.

-Ki mennél?A fenébe nem látod hogy mit csinálok?-szídot le Natasha,ördögi mosolyal az arcán.Adam félre lökte Natashát.

-Ez nem az aminek látszik.Ő csak...-magyarázkodott.

-Pedig nagyon is annak látszott.És tudod mit?Mindketten függetlenek vagyunk,megértelek.Natasha,mehetünk?-néztem rá Natashára.Semmit sem értett a párbeszédünkből,de így a jó.

-Honnan ismered?-csodálkozott Adam.

-Az unokatestvérem.Szóval ha már így összejöttünk,elmondom neked.Nem miattad jöttem.Csak őt kisértem el.-néztem újból a semmit sem értő Natashára.

-Remek,remek.Ne tettesd a hülyét.Tudom hogy érdekel.-fogta meg a kezem,de én elrántottam a kezem.

-Azért nem vagyok ilyen jó színész.Adam,zárjuk már ezt le.Nem kell több lényegtelen beszélgetés.A koncert végéig maradunk,aztán hazamegyünk.Én élem tovább az életem,és te is a tiedet.-beszéltem határozottan.Erre elmosolyodott.A mosolyának ellenállni a legnehezebb...

-Ez 4 mondat volt,20 nyelvtani hibával.Csoda hogy értetem mit mondtál.Hogy állsz az angolal?

-A Francia melett nem volt rá időm.-mondtam zavartan.

-Te tudsz franciául?-csodálkozott.

-Aucun de vos affaires!-Franciául annyit jelent:Semmi közöd hozzá.Ez az egyetlen szó amit tudok franciául.-Natasha,megyünk.-indultam el.

-Várj!Ez szerintem a tied.-nyújtotta át a szőke parókát.-Máskor más színt válassz.-gúnyolódott.Szinte kitéptem a kezéből a parókát,és leszaladtam a lépcsőn,Natasha pedig jött utánam.

-Te sírsz?-csodálkozott Natasha a könnyeimet látva.

-Nem.Valami belement a szemembe.-pislogtam idegesen.

A koncert második része hamarosan elkezdődött.Natashával némán álltunk egymás melett.Ő nem tudot hozzám szólni,én pedig hányingert kapok tőle.Igaz,nem tehet róla,nem is tudta.Fogalmam sincs mit csináljak.Már azt hittem hogy elfelejtettem,és most hogy újra beszéltem vele...Minden összekavarodott bennem:Harag,düh,szeretet,megbocsájtás.

-Ezt a dalt egy igen különleges lánynak fogom énekelni.Fiúk,jöjjön az A Loaded Smile!-mondta Adam.

-Hallotad?-kiáltozott Natasha.-Nekem énekli!!!!-tapsikolt.

-Igen,szuper.-ráncoltam a homlokomat.-Mehetünk már végre?

-Várj már!Még egy kicsit nézni akarom.-tette csípőre a kezét.

-Csak játszik veled.Ő meleg,nem emlékszel?-tájékoztattam.

-Nem nagyon ellenkezett amikor megcsókoltam.Szóval van még remény.-mosolygot.

-Várj.Te csókoltad meg?-mint egy varázsütésre elvörösödött.

-Igen.Miután bejutottam kértem tőle autógrammot.Aztán mondot valamit.De láttam rajta hogy tetszek neki.-vihogott.

-És te másztál rá?Nem fordítva?-kérdezősködtem mint egy ovódás.

-Igen,de hányszor akarod még megkérdezni?Bár nem esett jól amkkor bejöttél ő meg el lökött.Ha te nem jössz be...Utállak!-tette karba a kezét.

-Te utálsz engem?Nem én tűntem el szó nélkül.-háborodtam fel.-És attól mert nem vagyok hisztis liba,vannak érzéseim.-csúszott ki a számon.

-Én?Hisztis liba?Nem nekem okoz problémát a derékig érő víz...-jutatta eszembe a legutóbbi együtt töltött nyarunkat.Szinte minden rokonom tudta,hogy nem tudok úszni.Az igazat megvallva félek is a víztől.Kiskora trauma,gondolom.

-Ebből elég volt!Most azonnal hazamegyünk!Látod,az ott fenn is megy alukálni!-mutattam az épp elköszönő Adamre.

Natasha duzzogva tolakodott a tömegben,én pedig utána loholtam.Mikor a kocsihoz értünk,duzzogva neki támaszkodott.Még én kinyitottam a kocsit,ő a telefonjával babrált.

-Gaby írt SMS-est.-fújt rágójából buborékot,majd beült a kocsiba.

-Kösd be magad!-parancsoltam meg neki,miközben elővettem a telefonomat.-Én is kaptam tőle SMS-est.

-"Köszönöm szépen hogy elkisértél a koncertre.Tudom hogy utálod Adamet,és nagyon sokat jelent nekem hogy velem jöttél.Te vagy a világ legjobb unokatestvére."-olvasta fel flegmán,és csámcsogva.

-"Nagyon szívesen,érted bármit megteszek,elvégre te vagy az egyetlen unokatestvérem,akinek az IQ-ja meghaladja a 20-at."-olvastam fel én is hangosan,majd egyszerre eltettük a telónkat.

-Ez kissé nyálas volt.-jegyeztem meg,majd beindítottam az autót.-Te tudod hogy merre kell mennem?

-Nem.De indulj valamerre.-mutatott az útra.

Az út fele csendben telt el.Egészen addig,ameddig az autó hirtelen megállt.

-Most miért álltál meg?-kérdezte Natasha.

-Leállt az autó!-szállok ki ijedten.Az ég korom fekete,de a le eresztett kerék kivehető volt.-Defektünk van,Natasha.Hívd fel "Gabyt".

-Nincs tér erő!Most mit csináljunk?-nézett rám ijedten.-Ha nem érünk haza időben holnap karikásak lesznek a szemeim!-aggódott,a maga módján.

-Stopolni fogunk.Gyere!

10 percig vártunk,de semmi.Ekkor a sötétben kirajzolódott egy busz.

-Ott egy busz!Meg vagyok mentve!!!!-ugrált és tapsikolt.Mikor a busz közelebb ért,megállt.

-Bocsánat,de defektett kaptunk és...-magyarázkodtam,de hirtelen elakadt a szavam.A buszból Adam szállt ki.-És kéne egy kis segítség.-fejezte be Natasha.

-Mióta átléptük a határt folyton beléd ütközöm.-adta a kezembe Adam az IPhoneját,ami az én facebook adatlapomat mutatta.-Szóval,mi a problémátok,lányok?

-Defektet kaptunk.Elég egy pótkerék,és már itt sem vagyunk.-adtam neki vissza a telefont.

-Szólok a fiúknak.-szólt Adam,bement a buszba,és két izmos férfivel jött ki.

-Adam az én hősöm!-kiáltozott Natasha,a férfiakat látva.-Köszi Adam!

-Mit mondot?-kérdezte tőlem Adam.

-Hogy te vagy a hőse.És megköszönte a segítségedet.Bár ennyi erővel te is kicserélheted volna a kerekeket.-gúnyolódtam.

-Inkább örülj neki hogy segítek.-húzta ki magát.

-Ha már tönkre tettem azt a 4 hónapot,igaz?-fejeztem be a mondatát.Ő zavartan elrántotta a fejét.

-Miért kell mindig a legrosszabbra gondolnod?Miért nem hiszel abban,ami körülötted van?-oktatott ki.

-Én csak arra gondolok,ami a valóság.És jelenleg az a valóság,hogy pofátlanul szakítottál velem,miután négy hónapon át kihasználtál.Nem tudod,hány álmatlan éjszakám volt miattad,és arról sincs fogalmad,hogy mit éreztem nappal.És most,elrángattak az egyik koncertedre,ahol vidáman bulizol,és ki kezdesz az unokatestvéremmel.Most pedig elvárod,hogy örüljek neked.Sajnálom,de ehez nem tudok jó képet vágni.

-Nem csak neked vannak érzéseid.Te akárhogy is utálsz,én örülök hogy lassan egy év után találkoztunk.-nézett a szemembe.

-Hát nem sokáig örülhetsz.Kicserélik a kereket,és többet már nem látjuk egymást.

-Nem olyan biztos az.Mondtam már,hogy mióta elhagytuk a határt,minden véletlen feléd vezet.-fésült ki egy hajtincset az arcomból,és a fülem mögé simította.

-Talán ezek csak véletlen véletlenek.Elvégre minden véletlen, véletlen is.-Remélem sikerült összezavarnom.Halványan elmosolyodott.

-Még mindig nem kapok rohamot az elméleteidtől.-idézte saját magát vigyorogva.

-Miért hagytál el?-tértem a lényegre,ő pedig idegesen a földet nézte.

-Nem értenéd.És már mondtam.-tette hozzá gyorsan.

-Ne nézz hülyének.Választ akarok.Most!-feleltem határozottan.A hangom szinte vízhangzott az éjszaka sötétségében.-Ennyivel tartozol nekem.-suttogtam.

-Már elmondtam.-jelentette ki nyugodtan,de meglátta az arcomat.-Tudod mit?-szólt,és kivett egy 500 Forintost a zsebéből.-Van egy tollad?-némán előkerestem a táskámból,és átnyújtottam neki.-Ide felírom az új telefon számomat.Bármi is lesz,soha nem fogom neked megadni.Ha megváltoznak a dolgaink,akkor sem.-nézett rám reményekkel teli szemekkel.

-A dolgaink nem fognak megváltozni.-tettem csípőre a kezem.Fájt,de ez az igazság.

-Ha ez az 500-as valaha is hozzád kerül,felhívsz,és zaklathatsz ameddig el nem mondom neked az igazságot.-majd a jobb kezét nyújtotta,én pedig kezet fogtam vele.

-Nem vagy normális.Szinte lehetetlen hogy átkerüljön hozzám.-aggodalmaskodtam.

-Ha átkerül hozzád,akkor mindent foghatsz a véletlen véletlenekre.-mosolygot.

-A szerencsére és a véletlenekre bíznád az érzéseinket?Hogyha nem kerül át hozám,akkor soha többet nem beszélünk.Az élet nem egy játék.-oktattam ki.

-Senki sem mondta,hogy többet nem beszélünk.Én akkor jövök amikor nem is várnád.-pimaszul kacsintott.

-Szerintem készen vannak a fiúk.-nézek rájuk.

-Hé,bocsi,fel tudnál ezt váltani?-adta át neki az 500-ast.

-Én most megyek.Ég veled.-fordultam meg.

-Viszlát.-fordult ő is meg.

Nem tudom,mikor fogom legközelebb látni.Nem tudom,ki bírom-e addig.Nem tudom mit érzek íránta.Nem tudom hogy ő mit érez írántam.Nem tudom hogy mire értette azt hogy ő akkor jön amikor nem várom.Viszont azt tudom,hogy nagy szerencse kell ahoz,hogy újra találkozhassak azzal az 500.Forintos bankjeggyel.

A tegnap totál felkavart.Nem csak az érzéseimet,hanem a gyomromat is.Gyomorgörccsel ébredtem,és tudtam,hogy ez nem betegség.Öcsi elment a suliába,az évzáróra,úgy mint Natasha.Anya pedig dolgozni ment,ezért ma reggel teljesen egyedül voltam.Átkutattam az összes pénztárcámat,bár feleleges volt,mert tegnap nem vásároltam semmit.Fáradtan feküdtem vissza aludni.10 perc múlva a mobilom csörgésére ébredtem.

-Igen?-szóltam bele kábultan.

-Szia nemtudomanevedet!-köszöntött egy ismerős hang.Krisztián.

-Mit akarsz?-ásítottam.

-Felkeltetelek?Sajnálom.Kárpótlásul muszáj meghívjalak egy..kávéra!

-Semmi kedvem hozzá...-már éppen tettem volna le a telefont.

-Várj!Utána mehetnénk együtt az évzáróra.-kérlelt.

-Pf..El is felejtettem.Egy újabb bájcsevely az osztálytársakkal miközben úgy nézünk ki az ünneplőben mint egy csipkébe öltözött béka.Hol találkozzunk?-adtam be a derekam.

-Tudtam hogy meggyőzlek!Érted megyek.Legyél kész délre.

-Dóra.A nevem.-motyogtam zavartan.

-Pedig most adtam neked egy találó becenevet.-nevetet.Szia.

-Szia.-suttogtam,majd letettem a telefont,és elmosolyodtam.Fél tizenkettőre már készen álltam.Úgy döntöttem,hogy eszek valamit,hátha enyhül a gyomorfájásom.Kihoztam a hűtőból az omletthez szükséges dolgokat.Nagy nehezen sikerült megfőznöm,de azon kaptam magamat,hogy ugyan úgy csinálom ahogy Adamnek készítettem annak idején.Valahogy elment az étvágyam,ezért mindent visszapakoltam.Ekkor valaki az erkély alatt kiabálta a nevemet.

-Megyek!-rohantam ki a bejárati ajtón.

-Szia.-köszönt Krisztián,mikor meglátott.-Gyönyörű vagy.

-Köszi,ezt már régen mondták.-vörösödtem el.

-Hát,mostantól egyre gyakrabban fogod hallani.Ez az igazság.-bókolt.

-Köszi,de...megyünk?Nem akarok elkésni.

-Menjünk.-válaszolt,majd elindultunk a kávézó felé.

-Üjjünk le oda!-tanácsoltam neki,ő pedig engedelmeskedett.

-Két kávét kérünk.Az egyiket enyhén tejesen,két cukorral,de ügyeljenek hogy a kiskanál ne érjen a cukorhoz,mert ráragad.A tej pedig lehetőleg zsírmentes legyen!Te hogy kéred?-nézett rám,én pedig a csodálkozástól csak ennyit tudtam kinyögni:

-3 cukorral.Köszönöm.-nézztem a pincérre.-Mi volt ez?-néztem Krisztiánra mosolyogva.

-Az apám főszakács,és ért az ilyen dolgokhoz,így én is átvettem a szokásait.Mellesleg a hely tulajdonosa...Ismered?

-Igen.-Persze,hiszen az anyám.

-Szóval-hajolt hozzám közelebb.-Egy hárpia.Folyton kiabál,és nem érdekli a hely.Havonta egyszer bejön,elviszia pénzt,és ennyi.

-Krisztián,ő az anyám.-mosolyodtam el.

-Tényleg?Szerintem tök jó fej.-kapkodott zavartan levegő után,én pedig elnevettem magamat.

-Legyél velem őszinte.-kortyoltam bele a forró kávéba,mert időközben kihozták.

-Az vagyok.-vakarta meg a fejét.

-Négyszázötven forint lesz.-szólt a pincérnő.

-Tessék.-nyújtott át egy 1000 Forintost.-Megyünk?-állt fel.

-Igen,menjünk.

___________________________________________________________________

A tömeg kivehető volt,már az iskola túlsó feléből.Mindenki fekete-fehérben állt,és várta,hogy a saját osztálya felmenjen a termébe,hogy átadják a bizonyítványt.Így is történt.30 dögunalmas perc után,mindenki nyugodt szívvel lépett az iskolaudvarra.Az én gyomor-görcsöm elmúlt,de csepett sem könnyebültem meg.Még mindig Adamen járt az eszem.Gőzöm sincs hogy mit csináljak.Valahol,legbelül még mindig szeretem.De elég mélyen van.Mikor az udvar közepére értem,észrevettem hogy hatalmas tömeg áll egy ponton.Közelebb léptem,hogy megnézzem,hogy miért áll ott ekkora tömeg.Nem hittem a szememnek.Középen Adam állt,és vidáman oszotgatta az autógrammokat.A döbbenettől mozdulni sem tudtam.Egyre csak Adam mondata járt a fejemben:

-Mindig akkor jövök amikor nem várnál.

Lassan megfordult,és rámnézett,én pedig a női WC felé kezdtem futni,de ő utánam jött.

-Várj!-fogta meg a karomat,amikor utolért.-Kérlek,hallgas meg!

-Nem,Adam.Nem.Nem érdekelsz.Te dobtál engem.Miért jöttél?Hogy az orrom alá dörgöld hogy nem voltam elég jó neked?-rántottam el a kezemet.

-Nem.Én..Bocsánatot akarok kérni.-nézte a padlót.

-Ideje volt.Szóval megbocsájtok.Le van rendezve.-indultam el,de ő ismét megfogta a karomat.

-Nem.Én jóvá akarom tenni amit csináltam.Legszívesebben meg nem történté tenném.De nem tudom.

-De nem tudod.-ismételtem meg.-Sajnos,én nem egy baba vagyok.Akivel játszadozol,megunod kidobod a kukába,és amikor rájössz hogy hiba volt,és kiszeded onnan.Ne várd hogy a nyakadba fogok ugorni.

-Nem várom el tőled.Csak mond meg hogyan tehetném ezt jóvá.-nézett bele mélyen a szemembe.

-Mond hogy szeretsz.

-Szeretlek.-suttogta.

-Hangosabban.

-Szeretlek.-kiabálta,úgy hogy a folyosón lévő emberek oda fordították a fejüket.-Nem érdekelnek.Csak te!-húzott magához közelebb.

-Én...Nem tudom hogy mit csinálok.-A kezemet ökölbe szorítottam,úgy ellen tudjak állni neki.-De ilyen könnyen nem bocsájtok meg.Jóvá kell tenned ezt a fél évet.És most nem megyek sehová.Itt maradok.És ha majd jónak látom,akkor megyek veled.Ha számítok neked,akkor itt maradsz velem.

-Szóval,azt akarod hogy kövesselek,mint egy pincsi kutya,hogy visszanyerjem a bízalmadat.-fintorgott.

-És nem egyedül leszel.Van egy másik hódolóm is.-mosolyogtam,miközben elengedett.-Szenvedj te is egy kicsit miattam.

-Elég szadista vagy.-hajolt hozzám közelebb.-És jó kis tervet találtál ki ellenem.-mosolygot ördögien.

-Igazi Mesteri terv.-mosolyogtam rá én is.

Igazából,fogalmam sincs hogy mit csinálok.Tudom hogy ebből még bajom lesz.De abban a pillanatban nem érdekelt semmi,csak ő.Annyit szenvedtem miatta.És most,hogy tálcán kínálja magát,úgy érzem,mintha álmodnék.És nem akarok felkellni.Meg fogom neki mutatni,hogy sajnálhatja hogy elhagyott.De csak miután kiderítettem hogy miért hagyott el.

___________________________________________________________________

Este,valamikor éjfél körül,Dóra otthona előtt:

-Szóval,te vagy az híres Adam.Aki tönkretette őt.Bravó,Gratulálok.Csak szólnék,hogy Dóra már az enyém.-fenyegette Krisztián Adamet.Adam bűn bánóan nézett,majd megszólalt.

-Tisztában vagyok azzal,amit tettem.És jóvá akarom tenni,mert én szeretm őt.Én nem fogok veled összeverekedni,felnőtt ember vagyok,nem egy szakadt tini.Mi csak annyit tehetünk,hogy próbáljuk lenyűgözni,és ő majd választ.A jobb győzz.-nyújtotta a jobb kezét a fiúnak.

-A jobb én leszek,vita lezárva.-sétált el nyugodtan Krisztián,miközben Adam csak állt.Tisztában volt vele,hogy mit csinált-éppen ezért nem akarja elmondani az igazat szerelmének.De abban biztos volt,hogy addig nem nyugszik ameddig vissza nem nyeri Dóra bizalmát.

-Szia csajszi.Jó újra az elők között látni.-üdvözölt Zsófi,miközben rátámaszkodott a pultra.-Hogy hogy itt?

Szombat délután volt,igazi kánikula.Éppen a kávéházban segítettem be,mert anya megkért rá,én pedig rábólintottam.Hogyan tehettem volna mást,amikor a tegnapi nap után a boldogság hormonjaim az egekbe szöktek.Igaz,még ma nem láttam,de a mi késik nem múlik.

-Anyának segítek be.Tudod,hamarosan ki fog rúgni egy két pincérnőt.-néztem a feltűnően flörtölő munkatársamra,aki éppen rendelést vett fel.-Hozzak neked valamit?

-Most hogy mondod,jól esne egy pohár jéghideg narancslé vagy 15 jégkockával.-legyezte magát a kezével,én pedig mosolyogva elővettem egy poharat.

-Mi újság veled?-kérdezte miközben elvette tőlem az üdítőt.

-Semmi.-mosolyogtam tovább.Képtelen voltam letörölni az arcomról a mosolyt,hiába próbálkozom.

-Naa.Mond már!-kortyolt bele a narancslébe.

-Tudom hogy ellenezni fogod.És tudom hogy ebből még próblémáim lesznek,de..-hajoltam hozzá közelebb.

-De?-kíváncsiskodott.

-Tegnap tudod ki jött be az évzáróra?

-Nem.Mond már!-türelmetlenkedett.

-Adam.Bocsánatot akart kérni.

Zsófi arcáról lefagyott a mosoly.

-Előről akarod ezt kezdeni?Azt hittem ennél több eszed van.-kortyolt bele újra a narancslébe,majd lekezelően rámnézett.

-Voltál már szerelmes?-kérdeztem tőle.

-Nem.De a szerelem nem egyenlő a hülyeséggel.-válaszolt flegmán.

-Nem tudod hogy mit érzek most.És ha nem értesz meg,akkor nem is vagy a barátnőm.-vettem el tőle a poharat.

-A fenébe!A barátnőd vagyok,de nem értelek.Tönkre tett téged.Nem emlékszel?Most azért jött vissza,mert dobta a pasija,és észébe jutott hogy van még itt egy lány akit ki tud használni.-magyarázta.

-Az én életem,és én döntön el.120 Forint lesz.-feletem neki higgadtan.-Megértem hogy kételyeid támadtak.De én valahogy hiszek neki.

-Elvette az eszedet,te csaj.-nyújtotta át a pénzt.

-Lehet,de akkor nem akarom vissza kapni.-mosolyogtam.

-Hm...Udvarló-veszély 12 óránál!-nézett a bejáratra Zsófi.

-Mi van?-néztem én is oda.Adam jött be.

-Én most megyek.És ne felejsd el:Legyél vele rideg,nehogy elbízza magát.-állt fel.-Szia.

-Szia.-köszöntem neki,és neki álltam mosogatni,miközben a szívem ezerrel vert.

-Kapható itt valami jó hideg ital?-szólt Adam mögöttem.

-Nem,ez egy benzinkút.-válaszoltam Adam hülye kérdésére.

Mikor megfordultam,csak akkor vettem észre hogy Adamen még napszemüveg sincs.

-Nem kelett volna ide jönnöd.Erre jön egy újságíró és máris összedől a karriered.-töröltem meg a vizes kezem.-Honnan tudtad hogy itt vagyok?

-Ha akarok valamit,úgyis kiderítem.-mosolygot.

-Mit akarsz?

-Téged.-mosolygot újból.

-Ennyire kívánatos vagyok egy koszos kötényben?-néztem végig magamon.

-Nem,de fürdőruhában az leszel.-nézett bele a szemembe.

-Szóval strand.Meg úszás.Nem hangzik valami jól.-tettem csípőre a kezem.

-Mikor voltál utoljára strandon?-húzta fel a szemöldökét.

-Két éve.És borzasztó volt.Ráadásul nem hagyhatom itt a kávézót.-néztem körbe.

-Majd ő beugrik helyetted.-mutatot Adam Krisztiánra,aki ép most lépett be.

-Találkoztatok már?-kérdeztem aggodalmoskodva.

-Igen.No comment.Mi van köztetek?

-Semmi.Csak egy barát.-mosolyogtam.Féltékeny.Ez jó jel.

-Sziasztok.-köszönt oda Krisztián.

-Helló.Éppen azt beszéljük hogy lemegyünk a strandra,te pedig itt maradsz tartani a frontot.-flegmáskodott Adam.

-Adam!-nézztem rá szigorúan.-És tényleg jó lenne lemenni de nem bízhatom a helyet idegenekre.-néztem immár Krisztiánra.

-Semmi gond,majd én elintézem.-jött oda hozzánk az egyik pincérnő.-Menj csak,majd én dolgozom.

-Rendben,menjünk.-adtam be a derekam.-De 8-ra otthon kell lennem.

___________________________________________________________________

Beugrottam otthonra,és hagytam egy levelet anyunak.

Anya!

Strandra mentem a lányokkal.Este jövök.Nyugi, a kávéházat rábíztam az egyik pincérnőre.Ne aggódj!

Dóri

Némi gondolkodás után lehúztam a "lányokkal"-t,és helyette oda írtam hogy:"Többiekkel".

Egyszer úgy is el kell neki mondanom.20 perc múlva már kiértünk a strandra.

-Nincs is akkora tömeg mint Los Angelesben.-csodálkozott Adam.

-Szokj hozzá.Jut eszembe.Neked most nem ott kéne lenned?-kérdeztem tőle.

-Hát.Elméletileg igen.-mosolygot.

-Szóval elszöktél.Azthittem a leány-szöktetés két ember kell.-gúnyolódtam vele.

-Ezt még megbánod.-vette rám magát,de én elfutottam.

-Nem úgy látszik.-nevettem,majd vissza mentem mellé.

-Szóval,még mindig nem tudsz úszni?-tudakolta.

-Nem.Úgyhogy ha nem gond a mély vízközelébe se megyek.

-Megtanítsalak úszni?

-Az kéne még.Rögtön az első órán megfulladnék.-humorizáltam.

-Szerintem kibírnád a másodikat is.-állt meg,és közel hajolt hozzám.

-Mi van?-léptem egyet hátra.

-Psszt!Elrontottad a pillanatot.-mérgelődött.

-Te hülye vagy.-fordultam el.

-Attól mert jól nézek ki,és nem tudsz nekem ellen állni?-fényezte magát.

-Néha az agyamra mész.És még Krisztiánt is elküldted hogy kettesben lehessünk.Attól mert kettesben vagyunk,nem vagy köteles megcsókolni.-figyelmeztettem.

-Van egy ötletem!-tért el a tárgytól.-Hogy bebizonyítsam,hogy jobb vagyok Krisztiánnál,le fogsz minket tesztelni.

-Úgyis te nyersz.

-Tudom.-vigyorgott.-Csak a becsületem miatt.Kérlek!-kérlelt.

-Jó,legalább addig nem kell vízben lennem.Kell két csengő.-parancsoltam Adamre.-10 perc múlva találkozzunk annál az asztalnál.-muatok egy étterem asztalára.-Én addig szólok Krisztiánnak.

___________________________________________________________________

-Jól van fiúk,üljetek le egymás mellé.-parancsoltam rájuk.Kezd megtetszeni ez a helyzet.-Felteszek kérdéseket.És aki tudja,az megnyomja a csengőt,ami előtetetek van.Csak akkor jár pont,ha tudjátok is.Ha mindketten csengőt nyomtok,akkor az kap pontot aki előbb megnyomja.Érhető?

-Igen.-bólintott Adam.

-Jó,akkor jön az első kérdés.Mikor van a születésnapom?

Adam lenyomta a csengőt.

-1990.március 4.-nézz át Krisztiánra.

-Remek-bólintottam.-Egy null Adam javára.A következő kérdés.Mi a kedvenc filmem címe?

Krisztián lenyomta a csengőt.

-50 első randi és a Titanic.

-Igen.Egy-Egy.A következő kérdés:Hol vagyok csiklandós?

Adam lenyomta a csengőt.

-A nyakadnál.-mosolygot.

-Igen.Két pont Adamnek.Mire vagyok allergiás?

Adam ismét lenyomta a csengőt.

-Semmire.-válaszolt vigyorogva.

-Három pont Adamnek.Hogy hívták életem első kutyáját?-idióta kérdés.

Adam ismét lenyomta a csengőt.

-Magnum.És érdekes módon lány volt.-mosolygot rám.

-Négy pont Adamnek.Melyik a kedvenc tantárgyam?

Krisztián lenyomta,de hogy őszinte legyek,nem is nagyon érdekelt hogy mit csinált.

-Történelem.

-Nem.Adam?-fordultam Adamhez.

-Angol.-jelentette ki határozottan.

-Öt pont Adamnek.-bólintottam elismerően.Utolsó kérdés.Melyik a kedvenc Adam Lambert számom?-mosolyogtam.

Adam lenyomta a csengőt.Ha helyesen válaszol megnyerte a kis párbajukat.De ha nem,akkor is ő nyert,szóval teljesen mindegy.

-Az összes.-mosolygot ő is.

-Adam Hat-Egy-re megnyerte a párbaj!-jelentettem ki.

-Nagy szám.-rántotta meg a vállát Krisztián.Én még csak két hete ismerem.Megyünk úszni?-állt fel.

-Mindjárt megyünk.-válaszoltam,miközben Adamet bámultam.

-Kösz.Legalább leráztuk.Két percre.-humorizált Adam.

-Igen.Megyünk?-álltam fel.

-Várj!Nem vagy éhes?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Most hogy mondod egy kicsit igen.-ültem vissza.-És ha már helyben vagyunk.-vettem volna elő a pénztárcám,de Adam megállított.Az érintése olyan volt,mint egy villám csapás;gyors,és gyönyörű.Már ha egy érintésre lehet ezt mondani.

-Majd én fizetek.Mit kérsz?

-Hááát...Sült krumplit,és Coca Colát.De ha nem gond majd én beszélek a pincérrel.-mosolyogtam rá.

-El is felejtettem.-dőlt hátra.-Én is azt kérem amit te.

-Legyen szíves!-szólítottam meg a pincért.-Két adag sült krumplit és szintén két üveg Coca-Colát kérünk.

-Nekem valahogy a sör jobban esne.-jegyezte meg Adam miután a pincér távozott.

-Gondoltam.Vad buli,alkohol.Nem is te lennél ezek nélkül.

-Mondja az aki még sose volt berúgva.-gúnyolódott.

-Ahoz még fiatal vagyok.-kerestem a kifogásokat.

-Én meg már túl öreg.És...

-Állj.Most előjössz a kor külömbséggel.Adam,9 év nem sok.Van akiket még a 30 sem zavar.És mielőtt még rákezdenél.Sosem zavart hogy én még csak most kezdek élni,te pedig már lassan be is fejezed.-idéztem őt.

-Oké.Akkor az első kínos téma ki pipálva.-bólintott.

-Mi a második?-kíváncsiskodtam.

-Közel egy év telt el azóta.Volt valakid?-kérdezte határozottan.

-Te aztán nem kertelsz.És ne aggódj,nem volt senkim.-Erick nem számít annak.-És neked?-kérdeztem vissza.

-Képtelen voltam mással lenni.

-Mégis elhagytál.-fejeztem be a mondatát.

-Azt hittem ezt már megbeszéltük.

-Nem,nem beszéltük meg.Nem érdekel az a hülye 500-as.Azt akarod hogy mindennap tudatlansággal aludjak el?Adam,akár mi is az,tudnom kell róla.A szakítást két fél rendezi el,nem egy.

-Elmondom,ha itt lesz az ideje.-forgatta a szemét.

-Jó.Itt az idő.-kopogtam idegesen az asztalon.

-Nem szállsz le a témáról,még el nem mondom,igaz?-sóhajtott.

-Nem.-ráztam meg a fejemet.

-Jó,elmondom.De nem itt,és nem most.-adta meg magát.

-Már nem vagyok éhes.-jegyeztem meg.

-Én sem.Tűnjük el!-javasolta Adam pimasz mosolyal az arcán.

-Menjünk.-álltam fel.

___________________________________________________________________

-Dóri,nem jössz be a vízbe?Egész jó.-bíztatott Adam.

-Kösz nem.Szerintem még mindig hideg.-Krisztián nem tudta hogy nem tudok úszni,ezért mindenféle kifogással tartotam magam távol a víztől.-Inkább nézlek titeket innen.

-Hát legyen.De addig nem adom fel ameddig be nem jutatlak a vízbe.Ha így,ha úgy,de bennt leszel.-fenyegetett meg.

-Nem hinném.-fordultam hasra.

Adam egy jó 10 percig úszkált,aztán kijött hozzám.

-Én már kezdek éhes lenni.Ne hozzak valamit?-kedveskedett.

-Jól esne egy kis sültkrumpli és Coca-Cola.-mosolyogtam.

-Akkor hozok.Maradj itt,mert egyedül csak ide találok el.-nézzte a vizet.A strand legmélyebb medencéje volt,ezért kevesen mászkáltak benne.Emelett rendkívül alacsony volt a szegélye,így könnyen lehetet bele esni,vagy bele ugroni.

-Rendben.-néztem az elsétáló Adam után.Olyan hihetetlen hogy megint a közelemben van.

-Héj,Dóri!Ide jönnél egy percre?-kiáltott oda hozzám Krisztián.

-Megyek.-álltam fel,hogy közelebb sétáljak.-Mi van?-kérdeztem mikor közelebb értem.Ebben a pillanatban egy hüvös kéz belökött a medencébe.Ijedtemben egy hang nem jött ki a torkomon.A víz jéghideg volt,és a becsapódásnál olyan volt,mintha apró tűket szúrnának belém.Aztán elmerültem.Próbáltam rugdalózzni,de semmivel se jutottam feljebb.A levegőm kezdett elfogyni,amikor a víz fényleni kezdett.

___________________________________________________________________

-Dóri!A fenébe,ébredj fel!-ébreszgetett valaki.Az arca villágítot,és a hangja eltorzult.Egyet pislogtam,és a kép kitisztult.Adam guggolt felettem,ijedt arccal.Aztán erős köhögés tört rám.

-Nyugalom,maradj nyugton.-simította hátra a vízes hajamat.-Fáj valamid?-kérdezte aggódva.

-Nem,csak vizet nyeltem.-ültem fel,és megállás nélkül köhögtem.

-Én..azt hittem...-ölelt át Adam.Igyekeztem beszívni magamba az illatát,de így is nehezen kaptam levegőt.

-Mi történt?-kérdeztem kábultan,és a körülöttem összegyűlt tömegre nézztem.

-Valahogy bele estél a vízbe.Én pont akkor tértem vissza a kajával.Megláttam hogy kapálózól,beugrottam,és...és kimentetelek a vízből.-Biztos hogy nem fáj semmid?-aggodalmaskodott tovább.

-Jól vagyok.Csak az önbecsülésem sérült.-tápászkodtam fel.-Megmentetted az életemet.Köszönöm.-öleltem újra át.

-Jól vagy?-jött oda Krisztián bűnbánó arckifejezéssel.

-Igen.Adam,beszélhetek vele?-fordultam Adamhez.

-Igen.-lépett hátra pár lépést.

-Basszus,annyira sajnálom.Azt hittem hogy tudsz úszni,csak szégyenlős vagy...Csak Megakartalak tréfálni!-kezdet rá Krisztián.

-Sajnálhatod.Fogadjunk hogy ezt azért mondod,hogy ne jelentselek fel.Nyugi,nem foglak.De a részemről több Toleranciára ne számíts.-ráztam meg a fejem.

-Hogy érted?

-Úgy,hogy felejts el.És nyugi,nem fogom elmondani Adamnek hogy te löktél be.De nem amiatt mert félek hogy szétverné a fejedet.Csak miattad ő is bajbakerülne.És haláli jó tréfát eszeltél ki,minden elismerésem.-sétáltam vissza Adamhez.

-Mit mondtál neki?Kicsit el van kenődve.-nézett Krisztiánra halvány mosollyal.

-Nem lényeges.Itt te vagy a lényeg.Kérlek,erről ne szólj anyunak.És senkinek se.Maradjon titok,mert ha anyám fülébe jut.Jut eszembe!-kaptam észbe.-Hány óra?

-Fél nyolc.-nézett Adam az Iphonjára.

-Akkor még van időnk.-nyugodtam meg.

-Mire?

-Erre.-suttogtam,és szerelmesen megcsókoltam.Ez volt az a pillanat,amikor megtört a jég,ami e 10 hónap alatt borította a szívemet,és megnyílt Adam előtt.Tudom,hogy soha senkitől nem akartam ugyan azt,mint tőle.Erick,és Krisztián csak játék volt.De akármennyire is próbálkozom,a saját emlékezeteimbőlki tudom törölni ezt a 10 hónapot,de a barátaim,és a családom agyából nem....

-Állj!-suttogtam határzottan,miközben igyekeztem lemászni Adamről.Egy Hotel szobában voltunk,a strand után rögtön idevezetett az utunk,ki tudja miért.A vad csókcsata közepén kaptam sézbe,hogy ilyen könnyen nem adhatom magamat oda.Meg kell róla bizonyosodnom,hogy tényleg komolyan akar tőlem valamit,nem csak egy éjszakát.

-Mi van?-dobta magát hátra az ágyon.

-Az van,hogy lesz miről álmodoznod éjszaka.-bújtam bele a szandámba.

Adam felült,és értetlen arcot vágott.Én pedig sóhajtottam egyet.

-Nem lesz olyan egyszerű a meghódításom mint hiszed.Ellen tudok állni neked.-pakoltam bele mindent a táskámba.

-Bár én is ezt mondhatnám.-állt fel.

-Ha elmondod miért dobtál,akkor TALÁN lehet róla szó.De addig semmi.-csatoltam fel a hajamat.

-Holnap,10-kor találkozzunk a főtéren.-állt fel az ágyból.

-Minek?Miért pont ott?-kíváncsiskodtam.

-Majd megtudod.És a főtérre biztosan eltalálok.-ölelt át hátulról.

-Ennyire ráérsz?-léptem ki a karjaiból.

-Igen.Sok időt vesztegettem el nélküled.

-Nem úgy értem.Neked koncertezned kéne,nem Magyarországon "szórakoznod".Mennem kell.Anya gyanut fog fogni.-indultam a bejárat felé.

-Mikor mondod el neki?-lépett egyet előre.

-Holnap,10-kor találkozzunk a főtéren.Ott majd elmondom.-mosolyogtam,majd kisétáltam a folyósóra.

-Szeretlek.-kiabált utánam Adam az ajtóból.Én megfordultam,és mosolyogtam.Ilyenkor egy "Én is",vagy "Én jobban" a szokványos és normális válasz,de köztudot,hogy én nem vagyok normális.Ezért lassan elindultam a lépcsőhöz.Ő még mindig az ajtóban állt,és némán bambult a semmibe.

___________________________________________________________________

-Jó reggelt.-jövök ki nyolc órakor a szobámból,vidáman köszöntve a többieket.

-Oké.Feladom.-emelte fel mind a két kezét Öcsi.

-Mit?-ülök le az asztalhoz.

-Ki rabolt el az este?U.F.O.-k?Törpék?Tündérek?-humorizált anya.-Nyolc óra van.

-És?-Nyúlok egy pírítósért.

-Nem vagy te lázas?-teszi anya a homlokomra a kezét.

-Nagyon vicces vagy.Héj,Öcsi,az az én tányérom!-veszem észre hogy Öcsi az én kék macis tányéromra pakolja a pírítósokat.

-Nem tök mindegy?Hat éves korod óta ugyan abból a tányérból eszel.Minden áldott nap.-szótagolta az utolsó mondatot Öcsi.Úgy tűnt,mintha számolna valamit,mert üres tekintettel bámulta a tányért.

-Itt az idő hogy leszokjak róla,mi?-cseréltem ki a tányérokat.-Natasha?

-Alszik.-Gondolom.-válaszolt anya.

-Sajnálom hogy le kelett mondanotok a nyaralást.De ne Natashát hibáztassátok.-haraptam bele a pírítósba.Anyuék csak két hétig voltak nyaralni,mert Natasha tábora elmaradt,ezért nem lófrálhatott állandóan egyedül,másrészt viszont a szállodát elöntötte a víz,ezért rögtön ki kelett költözniük.Igaz a pénz vissza adták,de a nyaralás elmaradt.Anya pedig...Szőrnyen babonás.

-Nem ezzel van a gond.-sóhajtott.-Eszik,alszik.Egész nap.Vagy áthívja az összes barátnőjét,és egész este vihognak.Ez csak az egyik eset.A másik,az hogy nem eszik,nem alszik,egész nap a szobájában ül,és ordibál mindenkivel.Ráadásul csodálkozik,ha görcsöl a gyomra.

Öcsivel egymásra néztünk.

-Hangulat változás,vihogás,has görcs,egyedül-lét.Én tudom mi ez.-tettem le a kenyeret ijedten.-Natasha szerelmes.

-Életében elöszőr-nevetett Öcsi.

-Ez remek!Remélem hogy összejön vele.-örvendezett anya.-De vajon ki lehet az?A koncert óta ilyen.Lehet hogy ott találkozott valakivel.-állapította meg Anya,én pedig elsápadtam.A koncert.Adam.Minden összepasszol.Natasha nem akárkibe szerelmes.Hanem Adambe.

-Befejeztem a reggelit..-ejtettem le a kenyeret.-Délután jövök.És anya,ha nem gond este elmennék a lányokkal...Bulizni.-álltam fel.-

-Menj csak.Én bemegyek az irodába túlórázni.Te pedig-nézett Öcsire.-itt maradsz Natashával.Faggasd ki!-vitte el anya a tányérokat.

-Miért pont én?-háborodott fel Öcsi.

-Hogy ne tudd megnézni a híradót.6 éves korod óta nézed.Minden áldott nap.-gúnyoltam őt ki.

-Erről jut eszembe!-futott be a nappaliba,és bekapcsolta a TV-t,majd levágódott a kanapéra.

-Megyek én is!-ugrottan mellé.

"-Adam Lambert,a híres homaszexuális énekes legutóbbi koncertje után eltűnt."-hallottam meg a főcímet.Öcsi tapintatosan el akart kapcsolni.

-Várj!-kapcsoltam vissza.

"-Lambert a Magyarországi koncertje utáni reggelen tűnt el,már régen Párizsban lenne a helye.Egyes pletykák szerint Adam az egyik helyi Főiskolában tűnt fel,és viharosan távozott.Adam menedzsere kétségbe van esve,ezért felszólít minden lakost,ha tudd róla valamit,jelentse neki.Két halott rókát találtak egy farmon.Néhány ember szerint......."

-Hát,várható volt hogy megunja hogy körül ugrálják őfelségét.Ennél csúnyabbat akartam mondani.-tette a kezét a szájára.

-Mennem kell.Szia.-rohantam be a szobámba,ahol ledobtam magamat az ágyamra.Mikor megbocsájtottam neki,nem hittem hogy ennyi gondom lesz vele.Pedig milyen aranyos.-beszéltem magamban.

-Akkor most bekapcsolom a TV-t,és alszok egy jót.-nyúltam a távírányítóért.Rögtön egy zeneadó jött be.Már épp kapcsoltam volna át,amikor megszólalt az If i Had You.-Az alvással még várhatok.-álltam fel.-Remélem hogy még menni fog.(Jéé ez rímmeltxD)-Felhangosítottam a TV-t,és elkezdtem a betanult tánclépéseket.Teljesen elfeledkeztem mindenről.Arról hogy Natasha szerelmes Adambe,hogy anuyék utálják,hogy Adam miattam szökött el...Mindent én szívok meg.Egy csődtömeg vagyok.Ebben a pillanatban összecsuklottam a földön.Semmi erőm sem volt felkellni.Mikor újra láttam azt gondoltam,senki sem kell nekem csak ő.Pedig annyi dologgal jár,hogy csak ő legyen nekem.-nyújtottam ki a lábamat.Kicsit hülye látvány volt,hogy a földön vonaglok,de nem érdekelt.

___________________________________________________________________

-Beszélnünk kell.-rohantam oda Adamhez,mikor megláttam a főtéren.Egy piros felső volt rajtam,hatalmas piros gyűrűvel,és farmer szoknyával.

-Wá.Azt sem tudom hol vagyok.-fordult meg,és nézett körül.Rajta egy mintás póló volt,farmerral.Sosem öltözött túl a hétköznapokon,de persze egy kis szemceruzát sem vont meg magától.Mikor közelebb léptem,csak akkor éreztem meg az illatát.Pont mint az első találkozásunknál.Mérhetetlen vágy fogott el.

-Mi van?-nézete Adam az arcom.-Jó,tudom hogy a zselé túlzás,de láttad volna amikor....Jól vagy?-húzta fel a szemöldökét.

-Igen,jól vagyok.-válaszoltam mostmár normálisan.-Vagyis,nem vagyok jól.Utálom magamat.Utálom a családomat,mert utálnak téged.Azthittem minden könnyebb lesz hogy itt vagy,de nehezebb lett.Ráadásul,a kedves unokahúgom,tudod,akivel smároltál szerelmes beléd.És ez még semmi.Nem megy a tánc.Délután próbálkoztam,és borzasztó voltam.Aztán elaludtam a földön.Mellesleg,mikor akartad elmondani hogy elszöktél?-jött ki belőlem,mint a másnaposaknál a reggeli.

-Húú.Ez sok info egyszerre.-mosolygot Adam.-Nem szöktem el.Csak elmentem úgy,hogy nem szóltam nekik.Nem érdekelnek.Az egész életemet ők szabták meg.És ebből elegem van.És ne utáld magad.Kár lenne érted.A családod pedig...Majd megbékélnek.Ha nem,akkor jön az észérv,és a kérlelés.-mutatta fel Adam a két öklét.

-Te meg a Shrek.-nevettem el magamat.-Mondjuk hasonlítasz rá.-mosolyogtam rá.

-Kösz.-vágott dúrcás arcot.-Majd én könnyűvé teszek mindent.-simogatta meg az arcomat.-Az unokatesód.Hát.El kell neked mondanom valamit.Épp ezért kértem hogy gyere el.Mindent el akarok neked mondani.Mindenről.

-Hajrá.-álltam meg,és szembe fordultam vele.Adam mögött egy 5 fős baráti társaság,úgy 15-16 év körüli fiúk,kezükben sör,és cigi.-Várj egy kicsit.-szemeztem rájuk a szememet.-Öt perc és jövök.-elindultam a fiúk felé.Adam értetlen arccal bámult utánam,de nem mozdult.

-Fiúk,szerintem ezt nem kéne csinálnotok.-vettem ki az egyik kezéből a sört.

-Ugyan miért nem?-háborodtak fel,és elvették tőlem az üveget.

-Ha nem akartok legyengült szervezettel kínok közt egyedül meghalni 40 évesen,akkor abbahagyjátok.Tudjátok,hogy egy kortytól hány agysejtetek pusztul el?Nem,mert az már rég elpusztult.-humorizáltam.-Azt hiszitek,hogy menő amit csináltok,és hogy tökre cool hogy mertek ilyen hülyeségekbe belefogni.De akkor is ezt gondoljátok majd,mikor éjszakánkét azon izgultok,hogy mikor adja fel a szervezetetek.Tudom,hogy a tinik élete még csak a csajozásból áll,de gondoljatok bele,a lányok erre buknak?-mutattam két 17 év körüli lányra,akik vihogva beszélték ki a srácokat.-Igaz,hogy gőzöm sincs hogy kik vagytok,de biztos nem ilyen jövőt érdemeltek.-fordultam meg,és halál lazán visszarétáltam Adamhez.

-Mit mondtál nekik?-csodálkozott,majd odanézett.-Már nincs több kedvük inni.

-Nem bírom a tini piálást.-magyaráztam neki,erre pedig elnevette magát.-Mi van?

-Jó emberrel beszéled ezt meg.

-Inkább térjünk vissza az elöző témádhoz.-néztem vele farkasszemet.

-Ne itt.-karolt át.-Kinéztem egy jó kis helyet.-mosolygot,és elindult előre.Én némán követtem,miközben az ajkamat harapdáltam.Ő választotta a helyet.Nekem annyi.

___________________________________________________________________

-Jó napot!-köszön oda egy frakkba öltözött pincér,makulátlan köténnyel a kezében.-Óhajtanak leülni?-csilingelte.Én ijedten megszorítottam Adam kezét.

-Hová hoztál te engem?-suttogom.-Én..nem ez vagyok.-léptem hátra kettőt,erre ő elmosolyodott.

-Vicc volt.-fordult meg,és arébb ment,én pedig utána.-Az igazi étterme kettővel arébb van.-nevetett.-Csak kíváncsi voltam hogy mit szólsz.

-Nagyon vicces vagy.Tudod hogy nem szeretem ha ennyi pénzt dobsz ki miattam.Kezdek éhes lenni.Jössz?-léptem egye előre,de egy lány az utamat állta.Velem egykorú lány volt.Barna haja kiengedve omlott a válára.Szemüveget viselt,de jól állt neki.

-Öm..Helló.-köszönt oda.-Kölcsön kérhetnénk Adamet két percre?-mutatott egy füzetre.

-Persze.-jött oda hozzánk Adam.-Hogy hívnak?-vett elő Adam egy tollat.

-Kira.-szólt a lány,viszonylag nyugodtan,de látszott rajta hogy majd kiugrik a bőréből.

-Tessék,Kira.-írta alá Adam a füzetét,majd hozzám fordult.-Kérlek,mond meg neki,hogy soha senkinek ne szóljon arról,hogy itt vagyok.

-Kira.-szólítottam meg.-Kérlek,vagyis Adam kéri.-hebegtem.-Szóval ne mond el senkinek hogy itt van.-kértem meg,ő pedig némán bólintott,de a következő pillanatban örülten sikoltozni kezdett.

-Atya Úr isten!-kiabálta.-ITT ÁLL VELEM SZEMBEN...-Adam befogta Kira száját,majd fintorogva felém fordult.

-Mond meg neki,hogy maradjon csöndben.-A kezét továbbra sem vette le Kira szájáról.A lány teljesen elsápadt.

-Maradj csöndben.Az előbb elmagyaráztam.-flegmáskodtam.-Adam,el veheted a kezedet.-mosolyogtam rá.

-Jézusom!-lelkendezett tovább a lány.-Te vagy Adam barátnője?-kiabálta.

-Csönd!-fegyelmezte őt Adam.-Be tudnád fogni a szádát két percre?-nézett rá.-Ja.Megmondanád neki?-nézett rám.

-Fogd be a szád két percre.-tolmácsoltam.

-De nem tudom!-ugrált fel-le.-Adam,én vagyok a legnagyobb rajongód!

Adammel egymásra néztünk.

-Maradj itt!-fordultam Kirához.-Mindjárt jövünk,csak valamit meg kell beszélnünk.-húztam a karjánál fogva Adamet.

-Adjuk meg neki amit akar.-jelentettem ki határozottan.-Vacsorázzon velünk,aztán meg lekoptatjuk.-néztem rá.

-Dóri,én most akartam neked mindent elmondani,te meg...-tette karba a kezét.

-Nyugodtan elmondhatod,nem tud angolul,csak az alap szavakat.Legalább lesz egy tanúnk.-Mélyen belenéztem Adam nyönyörű kék szemébe.-Kérleek!-kérleltem.-Tudom milyen valami elérhetetlen dologért küzdeni.Nem tehetjük meg vele,hogy hamár teljesült élete nagy álma,csak úgy itt hagyjuk.-kérleltem.-Tudom,hogy nem így tervezted,de tudnod kell,hogy nem változtatt semmin.Én ugyanúgy szeretlek,de tudnom kell.-kérleltem tovább.

-Legyen.De csak most,és csak azért,mert meggyőztél.-adta meg magát.-De kérek ám valamit.-mosolygot pimaszul.

-Nem kell sokáig találgatnom,hogy ki találjam mi az.-hajoltam hozzá közelebb.-De nem most.-néztem Kirára,Adam pedig a szemét forgatta.

-Ejnye,milyen sztár vagy te.A rajongóidat szeretni kéne.-fenyítettem meg őt.

-Én szeretem őket.Nélkülük sehol se lennék,de mindig a legrosszabb pillanatban jönnek.Én pedig,éppen azt akartam neked megmutatni,hogy tudok egyensúlyozzni.

-Szerintem nem fog fájni,hogy két hölgyel kell majd enned,nem eggyel.-mosolyogtam.-Szeretlek.-suttogtam,hogy ne hallja meg más.

-Én is.-suttogta ő is,majd mindketten megfordultunk.

-Amúgy kontaktlencsém van,csak a szemüveg néha előnyösebb.Néha nincs kedvem fél óráként a szemembe nyúlkálni,és a szemüveg divatosabb is.-igazította meg a szemüvegét.Már régen kihozták az ételt,de Kirának be nem állt a szája.Ez az egész olyan vicces.Itt ülök egy világ híres énekessel,egy teljesen közömbös helyen,és hamburgerezünk,miközben egy örült rajongónak be nem áll a szája.A válaszaink többsége az:"Aha","Igen""Biztos"Ja" szavakból állt.Adamnek könnyű a dolga,nem is érti mit mond.Csak hülye mosollyal az arcán mered rám.Én pedig elterveztem pontról,pontra a jövőnket.

-Na,mit szóltok?-vísította Kira a fülembe.

-Miről?-motyogtam,miközben megráztam a fejem.

-Az előbb magyaráztam el harmadjára.-dőlt hátra karbatett kézzel.-Elmondjam mégegyszer?

-Nem.Vagyis...Most Adammel szeretnék beszélni.Öt perc.-legyintettem a karommal,hogy menjen el.

-Jó...-forgatta szemét,és felállt.

-Végre elment.-sóhajtott Adam.-Az utóbbi két órában ez volt minden vágyam.

-Fél óra volt.-mosolyogtam.

-Szóval az unokatestvéred...Öm..Na...Nem,Nelly?-motyogott zavartan.

-Natasha.-sóhajtottam.

-Igen ő.-túrt bele a hajába.-Tehát.Én éppen öltöztem,amikor meghallottam hogy valaki az ajtómnál kiabál,és a biztonságiak pedig visszatartják.Intettem hogy engedjék be.

-Megcsókoltad,aztán bejöttem.Innen világos.-tettem karba a kezem.

-Nem,nem az amire gondolsz.Hadd magyarázzam meg.-kérlelt,és igyekezett hogy a szemebe nézhessen.Tudta,hogy bármikor és bárhol meg lehet győzni a szemével.Leírhatatlan az,ahogy a kék a zöld és a szürke találkozik egy színben.Adam egymagában is lélegzet elállító,a szemszíne pedig rátesz egy lapáttal.

-Mond.-adtam meg magam.

-Bejött,kért autógrammot,és fényképet.Aztán mondot valamit magyarul,de nem értettem.Aztán bőgni kezdett.Én megöleltem,és csítotottam hogy hagyja abba.Aztán rám mászott.A többit tudod.

-Miért nem lökted el magadtól?

-Tudod,ti nagyon hasonlítatok egymásra.Ha nem lenne szőke haja,akár ikrek is lehetnétek.Én pedig...férfiból vagyok,és jó volt legalább 10 másodpercre elképzelni,hogy te vagy ott.-vallotta be.,majd én zavartan köhögni kezdtem.Mi lenne ilyenkor a megfelő válasz?Életemben elöszőr,azt kívántam bárcsak itt lenne Kira.

-Itt vagyoook!!!Le telt az öt perc.-Ugrált oda hozzánk Kira csillogó szemekkel.

-Remek.-puffogott Adam.

-Az.-dőlök hátra szótlanul,miközben Kira bevágódott mellém.

-Szóval.Ott tartottam,hogy egyébként New Yorkan élek,csak ide jöttem nyaralni a nagybátyámhoz.Az anyám magyar,és egy nyaraláson ismerte meg apát,ezért ott maradt.Fura akkora szmog nélkül élni,mint ott.Szerintetek?-fordult hozzánk.

-Nem tudom.-emeltem fel a hamburgert,hogy beleharapjak.De ekkor Kira egy erős mozdulattal kiütötte a kezemből,ami egyenesen a felsőmre érkezett.

-Pincér!!-ordíbálta Kira,mikzöben igyekeztem lehámozni a felsőmről a hamburgert.

-Jesszus.-mosolygot Adam,és felállt,hogy segítsen.

-Hupsz.Bocsi.-fordult hozzám Kira.-Hozok szalvétát.-majd felállt,és elviharzott.

-Szerintem művészi az a folt a felsődön.-bókolt Adam.-Kirának köszönhetjük.-vett le egy paradicsom darabot rólam.

-Kösz.-töröltem meg a kezemmel a hamburger helyét.Majd Adamre néztem,ő pedig rám.

Körülbelül 10 cm volt köztünk.A szívem pedig a torkomban dobogott.Egyetlen egy szó sem jött ki a számon,pedig igyekeztem kinyögni valamit,de a szám nem engedelmeskedett.Szinte hallottam Adam összes lélegzetvételét.A következő pillanatban Adam szinte letepert.Az ajka az enyémhez tapadt,és nem engedett el.A külvilág ki volt zárva,csak mi ketten léteztünk.Boldogan öleltem át őt,de ez a boldogság nem tartott sokáig.

-Öhm.Itt a szalvéta.-dobta le Kira az asztalra a szalvétákat,amik szinte menydörögtek.Vagyis tényleg.A kék eget elborították a fekete viharfelhők.Mi Adammel ijedten abbahagytuk a csókolózást,és még ijedtebben meredtünk Kira döbbent és sápadt arcára.

-Kira.-álltam fel.-Ez nem az amire gondolsz.-hazudtam gyorsan.-Mi csak...-kapkodtam levegő után,majd Adamre vetettem a "Segítség" pillantásom.

Ebben a pillanatban Kira arca döbbenetről mosolygásra váltott.

-Háhá!Tudtam hogy nem vagy meleg.-mutatott Adamre.-Nyugi,nálam megmarad a titkotok.-vihogott.-De kérem a részleteket!.-huppant le mellénk.Őszintén szólva,ledöbbentem a reakciójától.

-Mit mondot?-szólt hozzám meglepet arccal Adam.

-Hogy tudta hogy nem vagy meleg,és hogy kéri a részleteket.Ja,és hogy nem mondja el sen...-egy újabb menydörgés.

-A fenébe.-mérgelődött Kira.-Van twittered?-fordult hozzám.-Megadod a teló számodat?

-Öm...Tessék.-adtam neki oda a telefonomat.-Hívd fel magad.A twitter nevem is benne van a telefonkönyvben.-navigáltam gyorsan.-De miért kell?

-Hát,ma találkoztam egy valóságos istennel,-nézett Adamre.-És jóó sok titkot tudtam meg róla.Rajtad keresztül mégtöbbet tudhatok meg.Ráadásul Adamnek is van twittere.-kacsintott rám.A járdán halkan kopogni kezdtek az esőcseppek,majd egyre erősebben és gyorsabban csapódtak a földhöz.Friss eső illat szállt a levegőben.

-Mennem kell.-adta vissza Kira a telefonomat.-Bár úgysem érek haza szárazon.-Sziasztok.-sétált el.

-Ketten maradtunk.-nézett rám Adam pimaszul.

-Nem.Itt van még a koszos felsőm,és a zuhogó eső.-temettem kezembe az arcom.

-Azért annyira nem rossz.-vette le a kabátját.-Tessék.Haza kisérlek.-nyújtotta oda hozzám.

-Wow,de romantikus.-vettem fel a kabátot.-Honnan tudtad hogy esni fog?

-Én mindent tudok.-állt fel.-Nincs nálad egy esernyő?-mosolygot a zuhogó esőt nézve.

-Nincs.-csüggedtem el.

-Semmi baj.Majd sietünk.-vonta meg a vállát,és elindult,én pedig a nyomában voltam,mint egy kiskutya,de egy hatalmas nagy pocsolya előtt megkelett állnom.Pár másodpercig tétováztam,majd jobb oldalra léptem,hogy kikerüljem a pocsolyát.De Adam hirtelen felkapott,mint a mennyasszonyt szokás.

-Adam,mi a fenét művelsz?-nevettem el magam.

-Tudod,a szívemre venném ha miattam menne tönkre a szandálod.-mosolygot,és átlépte velem a pocsolyát.

-Oké,most már le tehetsz.-tiltakoztam.

-Legyen.-tett le Adam óvatosan a földre.-Nem kéne már hazamenned?-nézet föl Adam a csillagos,korom fekete égre.

-Háhá.-nevettem ördögien.-Nem fogod megúszni.-ráztam meg a fejem.-Neki is kezdhetsz.

-Ez nem ilyen egyszerű.Az igazság fáj.-fordította el a fejét.

-Csak nem fáj annyira,ha megcsináltad.-mormogtam magam elé.

-Nem magamat féltem.Hanem téged.-fordult velem szembe.

-Nem fog fájni.Az összes fájdalom ki illant belőlem amikor újra látalak.-fogtam meg a kezét.

-Hazakísérlek.-intett a fejével előre.

-Rendben.-sóhajtottam.

-Minden azzal kezdődött hogy láttak rajtam,hogy boldog vagyok.Nincs több buli,féktelen ivás,stb.-kezdet bele.-Nincs több színpadi csók.Én..valahányszor megpróbáltam,nem ment.Egyre töb koncertett mondtam le miattad.Johnnak ez feltűnt,és megfenyegetett.

-És te csak úgy engedtél neki?-vágtam közbe durcásan.

-Nem volt más választásom.A lemezcég,ahová szerződés köt,bármikor felbonthatja.

-Van másik cég is.-durcáztam tovább.

-Igen,de egyik sem venne meg,ha még a legjobb is lecserélt.-szorította ökölbe a kezét.-És én is észrevettem hogy más vagyok.Teljesen más lettem veled.Neked pedig hiányoztak a rokonaid,barátaid.A legjobb dolog az volt,hogy elengedlek,még ha fáj is.A többit pedig már tudod.-hallgatott el.

Én hátatfordítottam neki,hogy ne lássa az arcomat.Csak ennyi lenne?

-Én megértem,ha ezek után más a véleményed rólam.-indult el az ellenkező írányba.

-Adam!-kiabáltam utána.-Nem arra lakom.-mosolyodtam el,és odaléptem hozzá,ő pedig megölelt.-Nem számít.Az már a múlt.Szeretlek.-suttogtam.

-Én is.Menjünk.-fogta meg a kezem.

___________________________________________________________________

-Most hogy mindent tudok,nem tudom mihez kezdjek.-gondolkoztam hangosan a kapunk előtt.-Úgyértem,nem maradhatsz itt örökre.És anyuéknak is elkéne mondanom.-túrtam bele idegesen a hajamba.

-Gyere velem Amerikába.-suttogta Adam.

-Ez nem ilyen egyszerű.-ráztam meg a fejem.-Képtelen lennék rá mégegyszer.

Adam fintorogni kezdet.

-Majd holnap megbeszéljük.-csókoltam meg.-Majd felhívlak hogy mikor és hol.-mosolyogtam,mire Adam döbbenten nézett rám.-Majdnem elfelejtettem.-nyújtottam át neki az 500 Forintost.-Elkértem a pasitól akivel felváltattad.Nem vagyok hülye.-mosolyogtam.-Csak azt akartam,hogy magadtól mond el.

-Nem csak szép vagy,de okos is.-bólintott elismerően Adam.

-Hülye.-öleltem meg.-Holnap találkozunk.Szeretlek.

-Én is.-puszilta meg a homlokom,majd elindult,én pedig próbáltam úgy belógni a házba hogy senki se vegyen észre.

Már a nappaliban jártam,amikor hirtelen felkapcsolt a villany.Anya és Öcsi állt előttem.

-Jesszus.Nagyon megijedtem.-sóhajtottam.-Megyek aludni.Jó éjt.-indultam a lépcső felé.

-Nem.-harsongta anya.-Ülj le,mindent tudunk.-nézett rám mérgesen anya,mire én hulla sápadtan leültem.

-Meg fogok halni.-dobtam hátra göndör barna hajam,miközben az arcomat fürkésztem tükörben.-Szörnyű ez a ruha.-nyafogtam a rózsaszín göncöt lóbálva.

-Te akartad ezt felvenni.-bénáskodott Adam a nyakkendőjével.

-Ez anya kedvenc ruhája...-forgattam undorodva.-Ha egy kicsit átalakítanám...-indultam el keresni egy ollót.

-Segítenél?-hagyta abba a nyakkendő babrálásat.

-Minek ez?-nevettem el magam.

-Igazad van.-dobta el Adam a nyakkendőt.-Mit csinálsz?-lépet oda kíváncsian hozzám.

-Levágom a ruha nyakát,és egy kicsit a végéből.-folyattam a vagdosást.-Kész.-emeltem fel,az immár gyönyörű ruhát.-Csak a színe lenne más...-morfondíroztam magamban.

-Szerintem aranyos.-gombolta be Adam az ingjét.-Majd rajtad.-fordult el nevetve.

-Kell neked az a nyakkendő?-mutattam a földön heverő nyakkendőre.

-Nem.-rázta meg a fejét határozottan,mire én felkaptam,majd kíváncsian forgatni kezdtem.-Ha nem lenne rajta az a görcs...-kezdtem babrálni vele.-Így ni!-kötöttem rá a ruha derekára az immár fekete bársony szalagot.-Tökéletes.-indultam a fürdő felé.-Öt perc,és jövök.-néztem az órára.-Fél nyolc.Kérlek,mire visszajövök,legyél kész.-fordultam be az ajtón.

___________________________________________________________________

-Erős leszek.-indultam a kapu felé,majd Adam belém karolt.

-Tisztára,mint egy ízléstelen bálban...-jegyezte meg Adam.

-Pontosan.-nyitottam ki a kaput,majd lassan,remegő térdekkel indultam az ajtó felé.

-Te fázol?-nézett rám Adam meglepetten.

-Miért?-álltam meg.

-Úgy remegsz,mint én sörözés után.-adta elő szóviccét.

-Vicces vagy.-indultam el újból.

Próbáltam húzni az időt.Próbáltam lassan lépni,de ezt a percet már nem lehetet tovább halogatni.Ezért erőt vettem magamon,és benyitotam.Az ajtó zárva volt.

-A fenébe.-rúgtam bele az ajtóba.-Nincsenek itthon.-dőltem a falnak,de ekkor valaki kiabálni kezdet,hogy menjünk be a hátsó ajtón.

-Van isten.-morogta Adam flegmán.

-Bizony.Itt áll melettem.-léptem be az ajtón.

Egy igen sötét raktárszobába vezetet.Régebben nappali volt,de anyám hisztériája miatt átpakoltunk a mostani nappaliba.Ezért most egy koszor,sötét szobában fogattak minket.

-Helló,Gabi vagyok.-fogott kezet anya Adammel.-Gondolom te vagy a lányom...khm.Szóval te vagy Adam.-zárta le anya a beszélgetést.

-Csá.-fordult vissza Öcsi az előszobába.Minusz egy pont,anyuék javára.

-Állj!-kiáltotta anyám,amikor át akartuk lépni a küszöböt.-Cipőt le.-parancsolt ránk.

-Anya,a padló koszos,és hideg.-emlékeztettem rá anyát.

-Nem érdekel.Ma takarítottam,úgyhogy ne ellenkezz velem.-mosolygot.Én pedig meglepetten levettem a cipőm,Adam pedig követet.

-Szóval Adam.Van nálunk néhány szabály.-mosolygot tovább anyám.-Elöszőr is.Cipővel nem járkálsz sehol.A szobámba nem mész be,kézel nem eszel,egykézzel fújsz orrot,és végül,de nem utolsó sorban,ha meglátom,hogy ti bármilyen kapcsolatba kerültök egymással,például smaci,kézfogás,tapi, stb....-mosolygot vidáman anyám,miközben Adamre nézet.-Gyertek,és üljetek le.Natasha már vár titeket.-indult tovább mosolyogva

-Az anyád..elég..fura.-súgta oda nekem Adam.

-Nem fura.Hanem über-gagyi.Vagy egy U.FO..-szögeztem le halkan.

-Üljetek le,kedveseim.-mutatott anya a székekre.-De nem egymás mellé.-mosolygot tovább.A vigyora iszonyat idegesítő volt.Öt perc telt el,még eldöntöttük ki hová ül.

-Natasha,megjöttek a lány..Vagyis Dóriék..-vihogott még mindig anya.

-Megyek!-kiáltotta Natasha.Hamarosan trappolás hallatszott a lépcső felől.Mivel Adam velem szemben ült,minden pillantását nyomon tudtam követni.Idegesen nézett a lépcső felé.Pár másodperc múlva Natasha megjelent.A haja ki volt vasalva,és normális ruha volt rajta.Farmer rövidnadrág,és egy fehér pántos felső.

-Hali.-nézett rám,majd tekintette Adamen ragadt.Értetlen arccal bámulta őt,nagyokat pislogva.

-Ő...Az akire gondolok?-lépett hátra,és megrázta a fejét.-Ezt nem értem.-hunyorított Adamre.

-Kicsim,ő itt...-állt fel anya,de én félbeszakítottam.

-Az akire gondolsz.-néztem szúrósan anyára.

-Hogy kerül ide?-az arcán már semmi jele a meglepődésnek,sőt inkább mosolyogni készült.

-Hosszú történet.Kérlek,ülj le.-fésültem a hajamat a fülem mögé.-Szükséged lesz rá.-motyogtam halkan.

Natasha vigyorral az arcán,leült Adam mellé.Anya még mindig vihogott,Öcsi pedig durcásan,karba tett kézzel ült mellettem.Adam pedig...Értetlenül bámult maga elé.Az egészből nem értett semmit.

-Megkérdezte,hogy kerülsz ide,és leült,hogy elmondjam neki az egészet.-foglaltam össze a történteket.

-Szóval?-dőlt hátra Natasha,végig Adamet bámulva.

-Emlékszel amikor kimentem az osztállyal Amerikába?-kezdtem bele.

-Igen.-bólintott.-De hogy jön ez ide?Lassan egy éve...

-Ez egy lehetőség kaptunk,hogy kipróbáljuk milyen egy igazi táncos munkája.-babráltam a kezemmel,idegességemben.-Egy sztár "felbérelt" minket,pár fellépésre.-nyeltem egyet.-Az a sztár Adam volt.Azért nem mondtam el,mert olyan gyorsan jött ez az egész.És amikor észbe kaptam,te már itt laktál.Jobbnak láttam,ha nem mondom el.-kerteltem.

-A fenébe,mond már el neki hogy kavartál vele!-fakadt ki Öcsiből,aki felpattant a székből.-Elegem van.Én nem akarom ezt.-rúgott bele a székbe.-Majd jövök.-rohant ki a bejárati ajtó felé.

-Nos,négyen maradtunk.-állította fel anya Öcsi székét.

-Mi van?-állt fel Natasha.-Ti ketten...(?)-nézett rám,majd Adamre.

-Igen.Én...beleszerettem.Az már gondolom te is tudod,hogy Adam heteró.-nyeltem egyet.

-Hogy teheted?-láttam,ahogy könnyek gyűlnek a szemébe.-Végig tudtad hogy...rajongok érte.Te pedig a hátam mögött...Ki nem állhatlak!-sétált Adam mögé.-Elcsábítottad hogy keresztbe tehess nekem,igaz?!-emelte fel a hangját,mire Adam felállt.

-Öhm..Izé...Elég lesz!-szólt oda Adam magyarul,mire mindketten odanéztünk.Anya pedig felállt.

-Natasha,elég lesz.Menj fel azonnal a szobádba.Dóra,te pedig szégyelld el magadat.Elegem van belőled.Tönkre fogod tenni az életedet,ezzel a...Mindegy.

Natasha a méregtől,és a könnyektől piros arccal meredt rám.Adam semmit sem értett,ezért mellettem mozdulatlanul állt.Anya pedig Natasha mellett prédikált,Natasha pedig szüntelenül engem szidott.Ide oda kapkodtam a fejemet,majd végül egy hatalmas pofont kaptam valakitől.Ijedtem kaptam az arcomhoz,majd felfogtam:Natasha pofozott meg.

-Szajha!-rohant fel a szobájába.

-Te jó ég!Natasha!-rohant anyám utána.

-Ez meg mi volt?-rázta meg Adam értetlenül a fejét.

-Nem lényeg.Már megszoktam.-éreztem,hogy elborítják az arcomat a forró könnyek.-Kérlek,most menj el.-Majd beszélünk.-toltam finoman az ajtó felé.

-Jól láttam hogy az előbb megpofozott?-állt meg.

-Nem.Szia!-toltam ki az ajtón,majd megláttam hogy zuhog az eső.-Vigyél esernyőt.-akasztottam le a fogasról egy fekete esernyőt,majd odanyújtottam neki.

-Biztos hogy ne maradjak?-tette a küszöbre a lábát,hogy ne tudjam becsukni.

-Elintézem.-csuktam be az ajtót,majd nagyot sóhajtottam.

-Dóra,nem meg mondtam hogy menj a szobádba?!-őrjöngőt anya.

-De,megmondtad.-szegeztem le a tekintettem.Kezdődik előröl.

-Akkor meg?-tárta szét a karját.

-Direkt csináltad.El akartad őt ijeszteni,igaz?Szörnyű vagy.-suttogtam,majd a lépcső felé vettem az irányt.-Játszottál velünk.És Öcsi pedig ezért ment el.-Kezdtem kibogozni a szálakat.-Gyűlöllek!-kezdtem el futni.Mikor beértem a szobámba bezártam az ajtót,és gondolkodás nélkül pakolni kezdtem.

-El megyek innen.-dobáltam bele az összes ruhámat a bőröndökbe.Öt perc múlva két bőröndöt sikerült megtöltenem,de így sem pakoltam össze mindent.Elővettem egy hatalmas kézitáskát,és abba pakoltam bele a fehérneműket,személyes dolgokat,laptopot,telefont,könyveket,emlékeket.Mindent,amire szükségem lehet majd.Végül megakadt a szemem egy fekete ékszerdobozon.Az a hajcsat volt benne,amit anya adott a születésnapomra.

-Sajnálom hogy így alakultak a dolgok,nagyi.-beszéltem a plafonhoz.-Ha a helyemben lennél,te is ezt tennéd.Elvégre ellened fordult a családod.Kivéve az öcsédet.Nincs itt maradásom.-tömtem bele a táskába a többi ruhámat.Átrohantam a fürdőszobába,és kihoztam a holmimat,de észrevettem egy pici gyógyszeres dobozt.

"Naponta két szem gyógyszer,ameddig nem csökkennek a dühkitörések."-ez állt rajta.Sietve megnéztem a "Beteg" nevét.Anya neve volt odaírva.

Lehetetlen.Anya...megörült?-tettem vissza a helyére.-Hagynom kell nekik egy levelet.-csaptam be magam mögött az ajtót.Sietve elővettem egy lapot,és egy tollat.


"Anya,Öcsi,Natasha!

Sajnálom,de ti adtatok erre okot.Sosem akartam hogy így legyen,de felesleges itt maradnom.Ti nem értettek engem,tehát sosem lehetnék az aki vagyok.Adam mellett,pedig az vagyok.Ő szeret engem,én pedig viszont.Hiányozni fogtok.Anya,kérlek vigyázz magadra,és szedd a gyógyszered.Natasha,bocsáss meg,ha tudsz,tudom,hogy hirtelen jött,de annak idején ezt láttam a legjobbnak.Öcsi,te vagy a világ legjobb testvére.Ha nagyon kell,akkor költözz be a szobámba.Még nem tudom mihez kezdjek Amerikában,de még hallani fogtok rólam.Kérlek,ne haragudjatok.Ez volt az utolsó közös vacsoránk.

Dóri"


A levél végére még írtam pár sort,ami igazán nem lényeges.Gondosan összehajtottam,és leraktam az íróasztalomra.Fogtam a táskákat,és bőröndöket,és nagy nehezen leráncigáltam a lépcsőn.Kocsiba ültem,és meg sem álltam egy bizonyos Hotelig.

___________________________________________________________________

[Adam Szemszöge]

Körülbelül hajnali 1 óra van,én pedig nyálas szappanoperát nézek,miközben chipset eszem.Körülbelül két évvel ezelőtt Szombat este az Idolt izgultam végig...Annyi minden megváltozott.És még több dolog maradt ugyanolyan.-dobtam félre a borzalmas chipset.Már épp kapcsoltam volna ki a TV-t,amikor kopogtattak az ajtón.Mérgesen dobtam le magamról a takarót,és gyorsan belebújtam a köntösömbe.Még mindig Dórin járt az eszem.Vajon mi történt?

-Mi van?-téptem fel az ajtót,de nagy meglepődésemre nem egy szobalány állt ott,hanem Dóri.Mellette négy hatalmas bőrönd,a vállán pedig egy hatalmas táska.Csak ezek után vettem észre,hogy az arcát könnyek borítják.Pár másodpercig némán figyeltük egymást,majd Dóri megszólalt.

-Itt aludhatnék?-suttogott,majd megölelt.

-Ezt nem nagyon értem.-tettem a kezem a hátára.-De persze.-engedtem el.

-Vedd úgy,hogy mostantól kénytelen leszel elviselni egy életen át.-fogta meg a bőröndöket.

-Majd én.Te addig feküdj le...vagy öltözz át pizsamába.-nézett végig rajtam.

-Öhm..Pizsama...-túrt bele idegesen a hajába,miközben én beráncigáltam a bőröndöket az ajtón.-Nem hiszem hogy hoztam pizsamát.-ült le az ágyra.

-Akkor vedd le a cipőd.-vettem le a köntösömet.Mire odanéztem,ő már benn feküdt az ágyban.

-Elmeséled hogy mi történt?-bújtam be mellé.

-Majd holnap.Most fáradt vagyok.-túrt bele a hajába.-Ha megérkeztünk Los Angelesbe.-mosolyodott el,én pedig átöleltem.

-Szeretlek.-suttogtam.

-Én is.-motyogta félálomban.




-Jó reggelt.-Tettem le egy bögrét az éjjeliszekrényre.

-Hány óra van?-dörzsölte meg Adam álmosan a szemeit.-Tegnap rendesen kiütött a magyar szappanoperák hada...-ült fel.

-Te szegény.-gúnyolódtam vele,majd leültem mellé.-Úgy 11 óra körül.-néztem körbe.Óra sehol.

-A fenébe!-rúgta le magáról a takarót.-12-kor megy a repülőnk!-dobta le magáról a takarót.-Miért nem szóltál?-rohant be idegesen a fürdőszobába.Hallottam ahogy a víz csobogni kezdett.Rövidesen Adam egy szál törölközőben kilépett.

-Nem akarsz mondjuk...Felöltözni?!-dobtam neki oda egy farmert,és egy pólót.

-Jó lenne.-dobta vissza a pólót.-Egy inget kérek.-parancsolt rám.

Én gyorsan kikerestem egy kék-fekete kockás inget és odadobtam neki.

-Kösz.-kezdett el öltözni.-Aztán megdobhatnál egy szemceruzával,bőrcsizmával és kabáttal is.-vihogott.

-Ne akard.-fordultam el.

-Nem akarsz átöltözni?-vette fel az ingjét.

Gyorsan végignéztem magamon.

A római szabás

-Ez miért nem jó?-babráltam a piros ruhámmal.

-Túúl....Mini!-vett elő egy szemceruzát.-Pakolj el,mert indulunk.

-Én már készen vagyok.-néztem végig a bőröndökön.-Te szöszmötölsz még mindig a sminkeddel és a hajaddal.-célozgattam.

-Így érzem jól magam.Akkor inkább késük le a repülőt.-vonta meg a vállát.-Addig nem mozdulunk innen,még el nem készülök.-kent fel egy kicsi alapozót.

-Én ellenben legyek készen időben,igaz?-kaptam fel a vizet.

-A nők több ideig készülődnek,mint mi férfiak.-Úgy beszélt,mintha ez egy alap műveltséghez szükséges mondat lenne.-És ha elkésünk,nem akarlak téged hibáztatni.

-Remek.-fordultam durcásan az ablakhoz.-Már nem tudom mit gondoljak.-szóltam egyhangúan.

-Hééj.-állt fel Adam.Halottam,ahogy közelebb lép hozzám.-Kész vagyok.-ölelt át hátulról.

-Én még nem.-vallottam be,miközben zavartan fésültem ki egy tincset az arcomból.

-Nézd,ha úgy gondolod akkor van még időnk,és....

-Nem.Nem úgy értettem.-fordultam meg,hogy lássa az arcom.-Nem tudom készen állok-e itt hagyni az országot.Nem akarok még egyszer az unokatestvéred lenni.Nem akarok a nyakadon lógni.És ami a legfontosabb:Be akarom fejezni az iskolát.Teljesen tanulatlan vagyok.-babráltam Adam ingével.

-Ne mondj ilyen hülyeségeket.-engedett el.-Kitalálunk valamit.Együtt.-fogta meg a kezem.-Minden rendben lesz.-kapott fel mint egy menyasszonyt szokás.

-Tegyél le!-visítottam.-Tériszonyom van!-tiltakoztam.

-Nem vagy olyan magasan.-mosolygott.

-Ha nem akarod hogy lerókázzam az ingedet,akkor tegyél le!-nevettem.

-Legyen ahogy akarod.-dobott le az ágyra.

-Kényelmesebb megoldást is találhattál volna.-nyafogtam.-Indulhatunk?-próbáltam felülni.

-Ráérünk még.-csókolt meg.

-Nem akarok elkésni.-csókoltam vissza,magatehetetlenül. Minden porcikám kívánta őt,de az eszem még mindig az ellenállást diktálta.Pár másodperc múlva Adam már teljesen rámászott,én pedig észbe kaptam.

-Nem akarom.-nyöszörögtem,és próbáltam eltolni Adamet.

-Dehogyisnem.-kezdte csókolgatni a nyakamat.

-Néha elég rámenős vagy.-adtam meg magamat.

Hamarosan olyan csönd lett,hogy hallottuk egymás összes lélegzetvételét.A gépet már régen lekéstük,de ez egyikünket se érdekelte.A kezemet ökölbe szorítottam,mert végre felfogtam hogy mekkora hibát követtem el.Hülye vagyok.Teljesen reménytelen eset.De nem érdekel.Ha mindent feladtam érte,akkor ki is kell használnom a lehetőségeket.-mosolyogtam magamban,miközben a fehér mennyezetet néztem.Mint egy kölyök kutya odabújtam Adam mellé,és a mellkasára tettem a fejem,ahol sikerült elaludnom.

___________________________________________________________________

-Te jó ég.-hunyorítottam az órára.

-Mi van?-motyogta Adam mellettem félálomban.

-Egy óra 15 perc.-dobtam vissza magam az ágyba.

-Én már nem fogok sietni.-húzta takaróját a fejére.

-Végül is Amerika megvár...-nyúltam a telefonomért.-15 nem fogadott hívás...-olvastam fel hangosan.

-Aha...-dörmögte Adam a takaró alól.

-Tizenkettő anyától,három Öcsitől.-raktam le a telefonomat.

-Aha...-ismételte meg Adam.

-Beleegyeznél abba hogy mostantól az Északi-sarkon éljünk,és az egész életünket tudományos kutatásokra használjuk fel?-kántáltam.

-Aha...-dörmögte ismét.

-Figyelsz te rám?-húztam le róla a takarót.

-Aha...-nevette el magát.

-Olyan hülye vagy.-mosolyogtam.-El kéne indulnunk.

-Aha...-vihogott Adam.

-Igen megnövekedett a szókincsed tegnap óta.-ültem fel.

-Aha...-ölelt át.

___________________________________________________________________

-A gép 15 perc múlva felszáll.Kérem kapcsolják be biztonsági övüket.Jó utazást kívánok.-hallatszott a rádiókon át.

Vajon hányszor fogom még ezt hallani?Hányszor fogok ide-oda repülgetni a két kontinens között?Hányszor kell majd választanom Adam és a családom között?Már megtettem.-futott át az agyamon.A repülőn ültünk.Én egy unalmas magazint lapozgattam,Adam pedig bambult kifelé az ablakon.

-Bocsánat!-állított meg Adam egy légiutas-kísérőt.

-Tessék.-fordult hozzá kedvesen,angolul.

-Remélem számíthatok a diszkréciójukra..-nyújtott át neki Adam egy köteg pénzt.-Külön külön utaztunk azzal a hölggyel.-néztek rám.-Egymásra sem néztünk.-adta elő Adam a meggyőző meséjét.

-Nézze uram,mi nem...-lépett hátra egyet a nő.

-Nézze hölgyem,-kezdet bele Adam ugyanolyan hangnemben.-az,hogy pénzt adok csak egyfajta kedvesség a részemről.Szóval fogadják el,vagy nem adom oda,ilyen egyszerű.De ha egy árva szó is kiszivárog velem kapcsolatban,nem fogják megúszni per nélkül.-mosolygott Adam nyugodtan.-És ne saját zsebbe menjen.-ült vissza mellém.

Miután a nő elment,felháborodva szóltam Adamhez.

-Jól hallottam hogy lefizetted azt a nőt hogy hazudjon?-kiabáltam.Talán túl hangosan.Az utasok fele idenézett.Adam zavartan túrt bele a hajába.

-Nyugi,kicsim.-csitított.-Majd kitalálunk valami fedősztorit.Addig pedig óvatosnak kell lennünk.És a legrövidebb út ami az emberek szívéhez vezet a...

-Pénz.-fejeztem be a mondatát,és újra a magazint néztem.-De nem nálam.

-Téged nem is foglak lefizetni.Ameddig elviselsz.-mosolygott.

-Akkor aztán nem szabadulsz tőlem életed végéig.-csuktam össze a hülye magazint.

Meleg áramlat járta át a testemet.Egész fura volt,szinte beleborzongtam.Annyira megcsókoltam volna.Annyira megsimogattam volna.De nem lehetett.Rajtunk kívül még egy csomó ember utazott a gépen,és óvatosnak kellett lennünk.

-Jól vagy?-húzta fel Adam a szemöldökét.

-Hogyne.Az anyám elmebajos,a fiúm világsztár és egyébként meleg,az unokatestvérem egy elvarázsolt elkényeztettet királylány aki az én lovagomra vár,és most egy tök idegen országba utazom ahol még meg kell hogy találjam a helyem.De a legrosszabb még hátra van.-szorítottam össze a fogam.

-Mi lenne az?

-Pisilnem kell.-nevettem el magam.

___________________________________________________________________

-Megérkeztünk.-állt fel Adam két és fél óra után.

-Ilyen hamar?-álltam fel én is.

-Örülj neki hogy nem kell tovább szenvedned.-mosolygott.

-Volt rajtunk kívül is más angol ezen a gépen?-kíváncsiskodtam.

-Nem hiszem.-vonta meg az vállát Adam.-Miért?

-Mikor elmentem a WC-re egy nő angolul beszélt a telefonba....És...emlegetett téged is.-emeltem fel az egyik bőröndömet.

-Gyere.-engedett előre.


A hangszóró ismét megszólalt.Immár elköszöntek.Adammel elsőnek szálltunk le a gépről.Hatalmas tömeg,és hangzavar fogadott minket.Legelöl Tommy,Cam,Monte,és Isaac állt.Mögöttük rengeteg fényképezőgép,és kamera.Már fordultam volna vissza,de Adam elállta az utamat.

-Már észrevettek.Azzal keltenénk a legnagyobb érdeklődést,és címlapsztorit ha most eltűnnél.Szóval mosolyogva sétált mellettem és igyekezz nem belepislogni a kamerába.-állt arébb.Beláttam,igaza volt.

-Ezt sosem fogom megszokni.-sóhajtottam,majd belekaroltam Adambe,és elindultunk lefelé.

___________________________________________________________________

-Adam,van fogalmad róla hogy mekkora zűrbe kevertél minket?-szidta le Monte Adamet mikor leértünk.-Egy csomó elmaradt koncert,egy csomó rajongó,akik elvesztettek egy csomó pénzt!Ki fogja ezt visszafizetni?-emelte feljebb a hangját.Érdekes volt,hogy engem szinte észre sem vett.

-Nyugi már,hűtsd le magad...-kezelte lazán a helyzetet Tommy.-Sziasztok.-nézett rám.-Szóval elmész egyedül és visszajössz vele?-mosolyodott el.-Majd oszd meg velem a taktikád.-kacsintott ránk.Ez még furább volt.Eddig nyíltan kimondhattam hogy Tommy gyűlöl engem.Most pedig..bókol.Azt hiszem.

-Szerintem menni kéne,ha nem akartok még több fotót holnap az újságokban.-tanácsolta Cam,mi pedig engedelmesen elindultunk utána,keresztül a tömegen.Mindenki engem bámult,és szinte összeverekedtek egy jobb helyért,ami közelebb van hozzánk.

-Adam,hol volt ilyen sokáig?

-Mi lesz a jegyárakkal?

-Miért tűnt el?

-Ki ez a hölgy?

Ilyen kérdések repkedtek mindenhol,de Adam csak a fejét rázta.Már éppen beértünk volna az épületbe,amikor egy operatőr és egy öltönybe öltözött férfi jött velünk szembe.

-Sziasztok,Matthew Frank vagyok.Most egy gyors interjút fogsz nekem adni,és már megyünk is.Élőben kapcsolunk titeket,és közvetítve lesz New York leghíresebb csatornájánál.

-Nem adunk interjút.-indult volna tovább Adam,de az operatőr útját állta.

-Benne van a szerződésetekben.A mi csatornánk bárhol,bármikor megállíthat egy maximum 5 kérdéses interjúra.-mosolygott idegesítően a műsorvezető.

-Igaz ez?-nézett Adam a többiekre.

-Igen.-bökte Tommy oldalba Adamet.

-Szóval...1,2,3, Felvétel!-navigált.-Jó napot kívánok,itt vagyok a Los Angelesi repülőtéren,ahol Adam Lambert, a kóborló énekes visszatért az országba.Legutóbbi magyarországi koncertjén szökött el.-fordult Adamhez.-Adam,hol voltál eddig?-tartotta oda neki a mikrofont,majd rám nézett.

-A koncert után egy eléggé elite buliban voltam,ahol kicsit berúgtam.Reggel vettem észre hogy két napot szinte átaludtam.Úgy döntöttem nem megyek vissza,hanem szétnézek az országban.Kellett egy kis pihenő.Nagyon fárasztó volt ez az egész.-adta elő Adam meggyőzően a hazugságát.

-Mi lesz a többi koncerteddel?

-Lemondom őket,de amint lehet újra elindulok az elmaradt helyekre,és majd a mostani jeggyel lehet bejönni.-mosolygot.-Egyelőre pihenni szeretnék.

-Ki ez a hölgy?-mutatott rám,én pedig hátraléptem kettőt.

-Öhm...ő az...ő az...-dadogott Adam.

-Ő az új háttér...énekesünk.-szakította félbe őt Tommy.Adam és én ijedten ránéztünk.-Igen,elvégre mindenki hallotta azt az amerikai felmérést,miszerint a férfi és női hang egybe olvadása képezi a világ legszebb hangjait.-adta elő Tommy csillogó szemekkel.-Egyelőre próbaidőn van,a többit meglátjuk.Vége.Köszönjük.-indult el.

Én görcsölő gyomorral indultam a fiúk után.Én,háttérénekes?Kizárt dolog.Szégyent fogok hozni Adamre,Tommyra,magamra...Mindenkire.
-Megőrültél?-támadtam le rögtön Tommy-t ahogy az épületbe értünk.

-Mi mást mondhattam volna?Háttértáncos van elég...-fejezte be a mondatot lekezelően.

-Nyugodjatok meg.Egyelőre minden rendben van,senki sem sejt semmit,és a következő nyilvános szereplésig egy csomó idő el fog telni,addig pedig élvezzétek a szabadnapokat.-csitított minket Cam.

-Én teljesen nyugodt vagyok.Teljesen nyugodt.-lélegeztem mélyeket vörös fejjel.-Tommy,miért nem hagytad hogy először megbeszéljük a dolgokat?-roskadtam le a legközelebbi székbe.

-Csak segíteni próbáltam.-dünnyögte Tommy,majd lesütötte a szemét.

-Segítettél.-veregette hátba Adam Tommy-t.-Adtál nekünk egy ötletet.Már csak Dóri hangján lenne mit csiszolni.-nevette el magát,mire mindenki más nevetni kezdett,rajtam kívül.Inkább felálltam,és elindultam a csomagokért a csomag megőrzőbe.

-Hová indulsz?-kiáltott utánam Adam.

-A csomagokért.-kiáltottam vissza,de nem álltam meg.Egy kis idő múlva Adam már mellettem sétált.

-Baj van?

-Semmi.-figyeltem a futószalagot.-Ki vagyok én hogy belerondítsak a bandába?-emeltem fel az egyik bőröndömet.

-A barátnőm vagy.-emlékeztetett Adam.-És most már a banda tagja is.

-Nem.Én nem illik hozzátok,ráadásul...-vettem le egy másik bőröndöt.-Oké.Nézz végig rajtam.-parancsoltam rá.-Mit látsz?

-Semmit ami különös lenne.-vizsgálgatott engem.

-Éppen ez az.-vettem le a harmadik bőröndöt,majd a negyediket.Nehezen,de végül megfogtam az összeset,és indulni készültem.

-Majd én.-vette át tőlem Adam a hatalmas táskákat.Ennek köszönhetően összeért a kezünk.Adam érintése,mint a villám csapot belém,és mint a szellő,lágyan eltűnt.Igazából nem is értem miért,de kiesett a kezemből az összes bőrönd,egyenesen Adam lábára.

-A rohadt életbe!-kiáltott fel Adam,mire én összerázkódtam.-Ne haragudj.Aúú!-szorította ökölbe a kezét.

-Te ne haragudj!Jézusom!Ugye nem törtem el?-tettem a kezem az arcomra.Ebben a pillanatban fotósok hada szabadult be az épületbe.A vakuk ezerrel villogtak.

-Gyorsan,a kijárathoz!-suttogta Adam,majd felkapta a bőröndöket és a kijárat felé futott,én pedig követtem őt.Szinte már teljesen besötétedett,de a levegőben mégis úgy tűnt(talán a szmog miatt),mintha ezernyi apró csillám por röpködne.A házak és az autók szabadon szórták a fényüket,ami megcsillant Adam fekete haján.Eszembe jutott,hányszor hányszor néztem nyitott szájjal a Los Angelesi utcákat,és hányszor lettem részese valami hatalmas hülyeségnek,amit Adammel eszeltünk ki. Na de térjünk vissza a jelenbe, ebben az esetben Los Angeles egyik forgalmas utcájára,rám,egy világsztárra, és egy pár bőröndre.

-Most merre?-néztem körül gyorsan,majd a kijárat felé.

-Fogjunk egy taxit.-lépett le Adam az útra. Rövidesen megállt egy taxi,mi pedig gondolkodás nélkül,szinte beugrottunk a kocsiba.-A Prescottra,legyen szíves.-nyújtott oda Adam a taxisnak pár dollárt.Ő bólintott,és beindította az autót.

-Miért pont oda?-súgtam oda Adamnek halkan,hogy ne hallja a sofőr.

-Onnan haza tudunk sétálni,így senki sem tudja meg a címemet.Akinek nem muszáj.-tette hozzá gyorsan.

Bólintottam,majd az ablakra szegeztem a tekintettem.Rengeteg ember mászkált oda kint az utcán,annak ellenére,hogy nem éppen biztonságos. Én már csak tudom.-fordultam mosolyogva Adam felé.

-Mi az?-kérdezte meglepetten.Biztos nem nagyon tudja hova tenni hirtelen mosolyom.

-Emlékszel,amikor kissé eltévedtem,és rám szállt pár nem túl szimpatikus férfi?

-Igen.-mosolyodott el ő is,majd elnevette magát.-Látnod kellett volna az arcodat.Mint egy éhes kölyökkutya.-dőlt hátra a nevetéstől.

-Nagyon vicces vagy.-kezdtem el csiklandozni őt.

-Hagyd abba!-fuldoklott a nevetéstől.

-Nem.-mosolyogtam,és folytattam.

-Mindent megteszek!-vihogott

-Legyen.-hagytam abba.

Adam lihegve felült.

-Ne csináld ezt még egyszer,mert...-fenyegetőzött.

-Mert?-kérdeztem vissza,hogy idegesítsem.

-Mert megharaplak.-morgott.

-Hajrá.-söpörtem hátra a hajamat.

-Majd a házban.Ott sötét van,és nincsenek szemtanúk.-nevetett.

-Megérkeztünk.-dörmögött a sofőr.

-Köszönjük.-szálltam ki a kocsiból,magam után hurcolva a bőröndöket,és becsaptam a taxi ajtaját.-Most merre?-néztem körül.

-Egyenesen.-mutatott előre,majd megfogta a kezem,mire én ijedten ránéztem.

-Mit csinálsz?-húztam el a kezem,de ő újra megfogta.

-Nyugi már!Este van,sötét.Senki sincs a környéken,csak mi.-nyugtatott.

-Ha már itt tartunk,lenne pár kérdésem.-mosolyodtam el pimaszul,mire megcsörrent Adam telefonja.

-Tommy az.-nézett rám.

-Vedd fel.-mosolyogtam.

-Szia.Jött egy rakás újságíró,mi pedig egy taxival hazajöttünk.Igen.Majd elrendezem.Héé,tudod hogy mit mondott Cam.Oké.Szia.-tette le,majd hozzám fordult.--Szóval,mond azokat a kérdéseket.

-Oké.Miért utáltál annyira az elején?Mármint,amikor először találkoztunk,elég lekezelő voltál.-néztem a földet.

-Mikor megláttalak,leesett az állam...Oké,az a szalmakalap nem volt túl előnyös,de így is kezdtelek megkedvelni,anélkül hogy egy szót váltottunk volna.Egy pillanat alatt rájöttem,hogy nem kéne engednem neked,ezért reménykedtem hogy nem táncos vagy,hanem valami..takarító féleség.

-Ha összegezned kéne azt a fél évet nélkülem,mit mondanál?-néztem fel.

-Jézus!Ez most valami interjú?-nevetett.-Amúgy,egy szót tudnék mondani:Szörnyű.

-Nem tudom képes leszek-e újra beköltözni,és megint újra járni ezeket a dolgokat.-csúszott ki.

-Képes leszel,én tudom.Mellesleg most lazábban fogjuk csinálni.-nevetett.-Itt is vagyunk.-nyitotta ki előttem a kaput.Én engedelmesen sétáltam előre,majd megálltam az ajtóban.Félreálltam,hogy Adam ki tudja nyitni az ajtót.Ő egy darabig szöszmötölt a kulcsokkal,de aztán elégedetten lenyomta a kilincset.Én már indultam volna,de a karomnál fogva visszahúzott.

-Mi van?-kérdeztem.

-Megígértem hogy meg foglak harapni.És gyakorlatilag már otthon vagyunk.-suttogta,majd a falhoz szorított.

-Gyakorlatilag.-ismételtem őt meg.-Essünk túl rajta.-sóhajtottam,majd odatartottam neki a csuklómat.Közelebb hajolt,és ajkait a csuklómra tapasztotta,de nem harapott meg,helyette csak megpuszilt.Hatalmas vágy fogott el,és a hideg,és a meleg egyszerre járta be a testemet.Észre sem vettem,de már csókolózva hátráltunk a hálószoba felé,sikertelenül.Minden második tárgynak nekimentünk.

-Az ebédlő közelebb van.-suttogta Adam,majd igyekezett az ellenkező irányba terelni.

-Hülye vagy.-használtam ki egy levegővételnyi szünetet két csók között.

-Tudom.-ültetett fel az asztalra,majd ő is felmászott.

Próbáltam kigombolni Adam ingjét,de a sötétben nem láttam sokat,ezért csendben folytattam a szerencsétlenkedést.

-Segítek.-mosolygott,és elkezdte kigombolni az ingjét.

De ebben a pillanatban a sötét eloszlott,felkapcsolódtak a lámpák.Én ijedten jobb oldalra kaptam a fejem,és nem hittem a szememnek.

-Meglepetés!-harsogta a kisebbfajta tömeg,akik végig nézték,vagy hallgatták az egészet.Cam,Tommy,Monte,Isaac és Kira elől fintorogtak,mögöttük pedig a többiek.Allison,és Adam pár haverja.Mögöttük pedig egy csomó pia,és étel.

-Khm...-toltam le magamról Adamet,ő pedig leugrott az asztalról.

-Gratulálok,remek időzítés.-morogta Kiráéknak.

-Öhm,ha zavarunk,akkor...-kezdte el Tommy.

-Nem,nem zavartok!-szálltam le az asztalról.-Csak...megleptetek.

Hamarosan kínos csönd lett.Kira és Allison kuncogva bámulták a földet,a többiek pedig csendben bámultak minket.

-Megmutatom hova pakoljátok a kaját.-intettem nekik,a többiek pedig csendben követtek.Kivéve Tommyt.

___________________________________________________________________

Pár másodpercig Tommy komor arccal nézett rám,aztán mindketten elnevettük magunkat.

-Szóval konyha asztal.-simította végig Tommy az asztalt.

-Az én ötletem volt.-nevettem.

-Valahogy gondoltam.-mosolygott Tommy.

-Mi ez a Meglepetés buli féleség?-kérdeztem tőle.

-Csak egy amolyan "Welcome Party" Dórinak.Tudom hogy elvan kenődve és stb.Gondoltuk egy kicsikét berúgunk.-magyarázta.

-Kicsikét?-nevettem.-Amúgy mióta foglalkozol Dóri érzéseivel?-húztam fel a szemöldökömet,mire ő lesütötte a szemét.

-Ne emlékeztess a béna múltamra.Amúgy meg ha neked fontos Dóri,akkor nekem is.Tudod.A te piád az én piám is.-emlékeztetett.

-Ne gyere az After partikkal.-mosolyogtam.

-Mellesleg, csinos a felhozatal.Csak tudna angolul.-ült le egy székre.

-Kirára gondolsz?-húztam fel meglepetten a szemöldökömet.

-Egyszer mindenkinek be nő a feje lágya,nem?-kacsintott rám.

___________________________________________________________________

-Egész jó a buli.-néztem végig a nevetéstől fulladozó többieken.-És a zene is jó.-próbáltam elkapni a Fever egyik részét,de a többiektől képtelen volt valamit is hallani a zenéből.

-És hoztak karaoke-t is.-kacsintott rám Adam.

-Nem.Nem fogok énekelni.Senkinek sem hiányzik egy maradandó halláskárosultság.-ráztam meg a fejem.

-Barátok között vagy.Ami azt jelenti,hogy mosolyogva végighallgatnak,aztán megdicsérnek,de közben ott van a fülükben a füldugó.-nevetett.-Táncolunk?

-Azt legalább tudok.-bólintottam.

-Mennyire lehet lassúzni a Sleepwalker-re?-vakarta meg Adam a fejét.

-Nekünk menni fog.-mosolyogva hajtottam a fejem Adam vállára,ő pedig karjait a hátamra helyezte.

Hamarosan csend lett a házban,mindenki minket figyelt.Láttam,hogy Adam intett Tommynak,mire ő zavartan,és kipirult arccal Kirához beszélt,mire a lány értetlenkedve grimaszolt,de végül bólintott.Kira és Tommy csatlakozott hozzánk.

-Itt lesz valami.-súgtam oda Adamnek.

-Psszt!-tette a kezét a fejemre,és megsimogatott.-Ne törd meg a pillanatot.


Az egész olyan fura volt.Mindenki mosolygott.Kezdem úgy érezni,hogy megvan a helyem Amerikában.Ez az érzés belém költözött,bár az a béke,amit eddig bennem honolt,pár perc múlva elszállt,mert a dalnak vége lett.

-Szeretlek.-suttogtam Adamnek.

-Én is szeretnélek,ha karaokéznál.-nevetett.

-Akkor ezt benézted.-sóhajtottam.-Semmivel se tudsz rávenni.-tettem karba a kezem.

-Dóri,két percre elkérnélek!-húzott karomnál fogva Kira.

-Mi van?-húztam el a karom.

-Szerinted helyes?-nézett Tommyra aggodalmaskodva.

-Nézd,tudod hogy nekem van Adam...-magyarázkodtam.

-Nem!Csak úgy,női szemmel.Kérlek!Kell a tanácsod.-kérlelt.

-Piszok jól nézz ki.-sóhajtottam.Ez az igazság,nem?

-Szerintem is.-pirult el Kira.-Mit csináljak?

-Hívd el randizni.-rántottam meg a vállam.

-De nem merem!Mi van hogyha nem tetszem neki?-aggodalmaskodott tovább.

-Nézz rám!-fogtam meg a vállát,és rángattam meg,mintegy felébresztés képen.-Fiatal vagy,és szép.Miért ne jönnél be neki?Ráadásul ahogy töröd az angolt.Aranyos is vagy!Tuti bejössz neki.-engedtem el.

-Te ezt nem érted.-ült le a kanapéra.-Egész életemben az igazira vártam.És ez...Pont jó lenne.Úgy értem hogy Tommy.Helyes,és okos.Nem hagyhatom elmenni.És még soha életemben nem tetszettem senkinek.-rázta meg a fejét.

-Persze.-hitetlenkedtem.-Figyelj rám. Muszájból kár lenne beleugrani egy kapcsolatba.Ismerd meg,Bízz benne,és Szeresd meg!-érveltem.-Ez lenne a helyes sorrend.-ültem le mellé.

-Miért,nálatok hogy volt?-kíváncsiskodott.

-Megszerettem,Megbíztam benne,és megismertem.Mi túl gyorsak voltunk.Én már akkor beleszerettem,amikor megláttam;csak még nem tudtam róla.-nevettem.

-Héé emberek!-szólt Adam a mikrofonba.-Most karaokézni fogunk.Az első "versenyzőnk"én leszek.-nevetett.-Lehet,hogy egy kicsikét sokat ittam,de remélem tetszeni fog.-indította be a zenét.Adam mint mindig,csodálatos volt.Az If I Had You-t úgy énekelte,hogy végig engem bámult.A gép automatikusan 100 pontot adott neki.

-Most én jövök!!-ugrált Kira.--Ez tök jó móka,már tök régen nem énekeltem ilyen sok ember előtt.-nézett körbe,majd odasétált Adamhez,és elvette a mikrofont.A Sweet Dreams-et énekelte Beyoncétől,és el kell ismernem lélegzetelállító volt.Jól állt neki.Ő 97 pontot kapott.

-Ez nagyon jó volt!-dicsértem meg mikor újra leült mellém.-Hol tanultál így énekelni?

-Nem meséltem hogy a bátyám énektanár?-mosolygott.-Most te jössz!

-Nem,azt hiszem kimaradok ebből a mókából.-csúsztam arrébb.-Ráadásul gőzöm sincs hogy mit énekeljek.-rántottam meg a vállam.

-Na,kérlek!-kérlelt.-Adamért!

-Nem.-ráztam meg határozottan a fejem.

-Dóri,most te jössz!-kérlelt Adam is.

-Nem.-visítottam.

-hát legyen.Ha kérleléssel nem énekelsz,akkor majd erőszakkal igen.-rántotta meg a vállát.

-Egyetlen egyet.-adtam be a derekam,majd Adam mellé léptem.

-Mit akarsz énekelni?-adta át Adam a mikrofont.

-Valami rövidet.-utasítottam őt.

-Strut?

-Mehet.-bólintottam.Ha mást nem,akkor bulizok egy jót,miközben megszégyenítem az én kedvesem dalát.

___________________________________________________________________

-Ez fantasztikus volt!-dicsért meg Tommy a dal után.-Én pedig...azt hittem hogy...-dadogott.-Áá, végül is mindegy.Túl szerény vagy.-kortyolt bele a sörös üvegbe.

-Ez csak pusztán az agyába betáplált hazugság volt.-tippelt Allison,majd követte Tommy példáját,és ő is belekortyolt az üvegbe,majd eltorzult az arca.-Fúj.-tolta el az üveget.-Milyen sört isztok ti,férfiak?-nevetett.-Te nem iszol?-nézett rám.

-Nem bírom az alkoholt.-ráztam meg a fejem,majd eszembe jutott életem első bulija,ahol igencsak sikerült berúgnom. Reggel szörnyű fejfájással és hasfájással ébredtem,egész nap olyan voltam mint egy élő zombi. És persze az az este totál kiesett.

-Most az egyszer kivételt tehetnél.-adott a kezembe egy üveget.

-Kösz.-vettem el,de elég volt csak beleszagolnom:Borzasztóan büdös löttyi tartózkodott benne.Fintorogva letettem a pultra az üveget.

-Szóval,mégis mikor akartad velem tudatni,hogy ilyen jól énekelsz?-kért számon Allison.

-Gőzöm sincs.Mármint...Nem tudtam hogy tudok énekelni.-tapasztottam ujjaimat az üvegre.-Egész életemben a táncra koncentráltam.Kivéve 14 évesen.Egy csomó énekversenyen voltam,és úgy gondoltam énekesnő leszek,ha felnövők.De anya hamar lebeszélt róla.Egy csomó híres ember hangját mutatta meg,és elhitette velem,hogy nem tudok énekelni.-emlékeztem vissza.-Gondolom ez az évek alatt belém rögződött,vagy nem tudom...-ásítottam.-Utoljára 15 évesen énekeltem,leszámítva a dudorászást és a zuhany alatti produkcióimat.

-Szerintem nekem mennem kéne.-nézett körbe Allison egy órát keresve.-Megkeresem Adamet,és elköszönök tőle.Sziasztok.-állt fel.

-Helló.-köszöntünk Tommyval egyszerre,majd zavartan egymásra néztünk.

-Szóval.-ficánkoltam.-Nem fogok kertelni.Miért vagy velem ilyen kedves?-fordultam Tommyval szembe.-Semmi olyat nem tettem,amiért megkedveltél volna.

-Nézd-kezdett bele.-A szemét korszakom fő oka az volt,hogy Adam kevesebbet lógott velem;szinte minden idejét rád fordította.És tudod,eleinte senki sem örült neked.-nézett sejtelmesen körbe.

-Nem erre vagyok kíváncsi.-húztam ki magam.-Hanem arra,hogy most miért kedvelsz.-ökölbe szorítottam a kezem,és halkan megütöttem vele az asztalt.

-Mindig ilyen rámenős vagy?-sóhajtott.-Ha elmondom,iszol velem.-bökött a sörös üvegre.

-Áll az alku.-bólintottam.

-Mikor Adam szakított veled,mindenki meglepődött.Ti voltatok az "álompár" vagy mi a fene.Úgy gondoltuk,ha ő szakított,akkor megy tovább az élet.De nem így történt.Adam besokallt,de nem mutatta ki.Egyetlenegyszer sem nevetett a fél év alatt.Alig mozdult ki itthonról,és folyton kedvetlen volt.Olyan volt mint egy élő-zombi.A koncerteken próbálta magát tartani,már csak a rajongók kedvéért.Beláttuk,hogy ez rosszabb Britney-nél is.-nevette el magát szóviccén.-Gondoltuk hogy ez lesz.Mármint,amikor kiderült hogy Magyarországra is jövünk.Valójában,amikor elment,én megnyugodtam.Tudtam hogy megkeress,és minden a régi lesz.Adam a barátom,és tudom mi a jó neki.Most újra mosolyog,és boldog.Ne okozz neki fájdalmat.-kortyolt bele az üvegbe.-Ráadásul,jó fej is vagy,el kell ismerni.-mosolygott,majd elém tartotta az üvegét,jelezve,hogy koccintani akar.

-Adamre és rád.-mondta a koccintás után.

-Egy új barátságra.-javítottam ki,majd beleittam az üvegbe.Borzasztó volt,de nagy nehezen lenyeltem,a felét.A másik fele a pulton,és a ruhámon kötött ki.

-Te fogod feltakarítani.-ölelt át hátulról Adam,megpuszilt.

-Én is szeretlek.-sóhajtottam.

-Szerintem én is megyek haza.-állt fel Tommy.Még jó hogy nem kocsival jöttem.-nevetett.-Sziasztok.-indult el.-Jut eszembe...-fordult meg,de látta,hogy egymással vagyunk elfoglalva,ezért mosolyogva elindult a kijárat felé.

-Szóval,hol is tartottunk?-kacérkodott Adam.

-Majd folytatjuk,ha feltakarítottam a pultot.-emlékeztettem mosolyogva.