42.Rész - The End

Itt van a beígért utolsó rész. Rövid lett ugyan, de ennél jobb befejezést nem tudtam volna írni a sztorinak. Szeretném megköszönni mindenkinek a rengeteg kommentárt, olvasást. Köszönöm Kirának, akivel ugyan már nem beszélünk annyit, de rengeteget segített nekem. Köszönöm a nem rég született húgomnak, és Szaszának, az én bájos legjobb barátnőmnek, aki elviselte az összes rigolyámat, és szívesen osztogatott nekem tanácsokat is. Köszönöm AliceCarrornak, aki annak idején felkarolt, és nagyon sokat segített: Ő az oka annak, hogy most itt vagyok. Nem utolsó sorban pedig köszönöm Adamnek, aki megihletett a tehetségével és a létével.  Jó olvasást kívánok mindenkinek! :)

42. Rész

Anonim Szemszöge

A hatalmas ház előtt megtorpantam: Vajon érdemes volt bosszúból és gyerekességből beutazni a fél világot, amikor úgy is el fogom veszteni a csatát? Elengedtem a bőröndömet, és leültem a járda szélére. Pont annyi pénz van nálam, ami kifut egy repülőjegyet vissza, Budapestre.

Ugyan már, Natasha! Küzdj az álmaidért!

Mondanám normális körülmények közt. De valóban ezt az életet akarom? Hiszen alig ismerem Adamet. És én komolyan nem bírnám elviselni, hogy titkolnom kéne a pasimat mindenki elől. Én nem akarom ezt.

Ki cipzároztam a bőröndömet, majd addig kutattam benne, míg ki nem halásztam egy füzetet belőle. Buzgón kitéptem egy lapot, majd a kerítésre támaszkodva írni kezdtem rá.

Dóri és Adam.

Hülye megszólítás.

Sziasztok.

Ha még Gabi néni nem telefonált újra, hogy jövök, akkor attól tartok, muszáj elmondanom, hogy itt jártam. A házatok előtt, de nem volt merszem bemenni. Nem akarok többé közétek állni, pedig tudom, hogy gerinctelenség egy levélben bocsánatot kérni minden hülyeségemért. Sajnálok mindent. Ti vagytok a világ legjobb párja, akit ismerek. Dóri, az az igazság, hogy mindig is féltékeny voltam rád. Minden megadatott neked. De most már rájöttem, hogy miért: kűzdöttél érte. Tisztességesen. Én is ezt fogom tenni: Haza megyek,és megpróbálok újra felvételt nyerni az ottani egyetemre, ahová te is jártál.  Adam: be kell vallanom, hogy jó pasi vagy, de még egyszer meg ne merészelj csókolni, rendben? Remélem hogy még találkozunk: Mondjuk az esküvőtökön. Megértem, hogy ezek után nem fogtok már velem szóba állni, és felesleges papírkoptatás volt ez az egész, de így legalább tiszta a lelkiismeretem. Vagyis valamennyire.

Natasha

Összehajtogattam a papírt, majd az ajtó elé sétáltam vele. Leraktam az ajtó elé, majd bekopogtam, aztán igyekeztem futni.

Dóra Szemszöge

Eddig azt hittem, hogy másnaposan ébredni a fürdőkádban csak egy Kesha klipben fordulhat elő, de most már megváltozott a véleményem. Alig hogy feltápászkodtam a fürdőkádból kopogásra lettem figyelmes. Magamra kaptam egy köntöst, majd az ajtóhoz siettem. Sehol senki, morfondíroztam magamban. Biztos valaki szórakozik – csaptam volna be az ajtót, amikor észrevettem a gondosan összehajtott papírt a földön. Felkaptam, kihajtogattam, majd elkezdtem olvasni. Az első betű után rájöttem, hogy ki írta. Finom, vékony vonalak kacskaringósan összekötve. Natasha írása. Kirohantam az utcára, hogy körülnézzek, de sehol senki. Végigolvasva a levelet könny szökött a szemembe, majd berohantam a házba, hogy felkeltsem Adamet.

-Mi…mi van?-masszírozta a halántékát. Mikor meglátta, hogy sírok gyorsan feltápászkodott. Egy pillantást vetett a kezébe nyomott papírra, majd átölelt. Csak most esett le, hogy Natasha magyarul írt. De látva Adam arckifejezését biztosan rájött az utolsó szóból, hogy ki írta.

-Fel kell hívnom…-hüppögtem.

-Héj, nyugi!-fésült ki Adam óvatosan egy hajtincset az arcomból, mikor megcsörrent a telefonja. Bűnbánó szemekkel rám tekintett, majd mikor látta, hogy én is a telefonomért rohanok felvette az övét.

Gyorsan betárcsáztam Natasha számát, majd mikor recsegést hallottam, azonnal beleszóltam.

-Semmi baj! Megbocsájtok, oké? Merre vagy? Érted menjek?-hadartam el magyarul.

-Annyira sajnálom…-tört ki belőle a sírás.-Gőzöm sincs hogy hol vagyok, de nem, nem kell értem jönni. Fogok egy taxit, és hívlak, ha a repülőn ülök visszafelé, oké?-szipogott higgadtan.

-Rendben…

Adam Szemszöge

-Adam, figyelj most rám!-köszöntött John izgatott és rideg hangja a telefonból.-Az éjszaka valaki feldobta a youtube-ra Dóri dalát, de már leszedtük. Vélhetőleg Melinda élt vissza a szerzői jogokkal. Felhívtam telefonon, mire közölte, hogy már a Magyarországra tartó repülőgépen ül. Valami Eric gyerekhez akar menni.-hadarta el.

-Szent ég.-válaszoltam bugyután.

Egy napon tűnik el az életünkből Melinda és Natasha is?!

-Ennyi?!-morfondírozott felháborodottan John.

-Le kell tennem.-csaptam le a telefont, majd kirohantam a szobából.

-Dóri! Képzeld hogy…vége van. Valaki feltette a youtube-ra a dalodat…

Dóri felhúzta a szemöldökét, majd ijedt arcot vágott.

-De John már leszedette. Szerintem Melina volt aki…- most figyelj – egy Magyarországra tartó repülőn ül, hogy az exeddel lehessen.-vigyorogtam, majd csak úgy felkaptam a meglepett lányt.

-És ennek örömére…Nos, mit szólnál egy frissítő reggeli sétához…kézen fogva?-csókoltam meg őt mohón.

-Adam, te beteg vagy?-válaszolt döbbenten.

-Betegesen szeretlek.-vonta meg a vállát.-John megengedte, hogy végre felvállaljalak téged, és én élnék a lehetőséggel.

Dóri a nyakamba ugrott.

-Szeretlek, szeretlek, szeretlek!-ismételgette boldogan.-És most mi jön?

-Boldogan élünk, míg meg nem halunk. Legalábbis azt hiszem.-mosolygott rám azzal az elbűvölő mosolyával.

VÉGE