42.Rész - The End

Itt van a beígért utolsó rész. Rövid lett ugyan, de ennél jobb befejezést nem tudtam volna írni a sztorinak. Szeretném megköszönni mindenkinek a rengeteg kommentárt, olvasást. Köszönöm Kirának, akivel ugyan már nem beszélünk annyit, de rengeteget segített nekem. Köszönöm a nem rég született húgomnak, és Szaszának, az én bájos legjobb barátnőmnek, aki elviselte az összes rigolyámat, és szívesen osztogatott nekem tanácsokat is. Köszönöm AliceCarrornak, aki annak idején felkarolt, és nagyon sokat segített: Ő az oka annak, hogy most itt vagyok. Nem utolsó sorban pedig köszönöm Adamnek, aki megihletett a tehetségével és a létével.  Jó olvasást kívánok mindenkinek! :)

42. Rész

Anonim Szemszöge

A hatalmas ház előtt megtorpantam: Vajon érdemes volt bosszúból és gyerekességből beutazni a fél világot, amikor úgy is el fogom veszteni a csatát? Elengedtem a bőröndömet, és leültem a járda szélére. Pont annyi pénz van nálam, ami kifut egy repülőjegyet vissza, Budapestre.

Ugyan már, Natasha! Küzdj az álmaidért!

Mondanám normális körülmények közt. De valóban ezt az életet akarom? Hiszen alig ismerem Adamet. És én komolyan nem bírnám elviselni, hogy titkolnom kéne a pasimat mindenki elől. Én nem akarom ezt.

Ki cipzároztam a bőröndömet, majd addig kutattam benne, míg ki nem halásztam egy füzetet belőle. Buzgón kitéptem egy lapot, majd a kerítésre támaszkodva írni kezdtem rá.

Dóri és Adam.

Hülye megszólítás.

Sziasztok.

Ha még Gabi néni nem telefonált újra, hogy jövök, akkor attól tartok, muszáj elmondanom, hogy itt jártam. A házatok előtt, de nem volt merszem bemenni. Nem akarok többé közétek állni, pedig tudom, hogy gerinctelenség egy levélben bocsánatot kérni minden hülyeségemért. Sajnálok mindent. Ti vagytok a világ legjobb párja, akit ismerek. Dóri, az az igazság, hogy mindig is féltékeny voltam rád. Minden megadatott neked. De most már rájöttem, hogy miért: kűzdöttél érte. Tisztességesen. Én is ezt fogom tenni: Haza megyek,és megpróbálok újra felvételt nyerni az ottani egyetemre, ahová te is jártál.  Adam: be kell vallanom, hogy jó pasi vagy, de még egyszer meg ne merészelj csókolni, rendben? Remélem hogy még találkozunk: Mondjuk az esküvőtökön. Megértem, hogy ezek után nem fogtok már velem szóba állni, és felesleges papírkoptatás volt ez az egész, de így legalább tiszta a lelkiismeretem. Vagyis valamennyire.

Natasha

Összehajtogattam a papírt, majd az ajtó elé sétáltam vele. Leraktam az ajtó elé, majd bekopogtam, aztán igyekeztem futni.

Dóra Szemszöge

Eddig azt hittem, hogy másnaposan ébredni a fürdőkádban csak egy Kesha klipben fordulhat elő, de most már megváltozott a véleményem. Alig hogy feltápászkodtam a fürdőkádból kopogásra lettem figyelmes. Magamra kaptam egy köntöst, majd az ajtóhoz siettem. Sehol senki, morfondíroztam magamban. Biztos valaki szórakozik – csaptam volna be az ajtót, amikor észrevettem a gondosan összehajtott papírt a földön. Felkaptam, kihajtogattam, majd elkezdtem olvasni. Az első betű után rájöttem, hogy ki írta. Finom, vékony vonalak kacskaringósan összekötve. Natasha írása. Kirohantam az utcára, hogy körülnézzek, de sehol senki. Végigolvasva a levelet könny szökött a szemembe, majd berohantam a házba, hogy felkeltsem Adamet.

-Mi…mi van?-masszírozta a halántékát. Mikor meglátta, hogy sírok gyorsan feltápászkodott. Egy pillantást vetett a kezébe nyomott papírra, majd átölelt. Csak most esett le, hogy Natasha magyarul írt. De látva Adam arckifejezését biztosan rájött az utolsó szóból, hogy ki írta.

-Fel kell hívnom…-hüppögtem.

-Héj, nyugi!-fésült ki Adam óvatosan egy hajtincset az arcomból, mikor megcsörrent a telefonja. Bűnbánó szemekkel rám tekintett, majd mikor látta, hogy én is a telefonomért rohanok felvette az övét.

Gyorsan betárcsáztam Natasha számát, majd mikor recsegést hallottam, azonnal beleszóltam.

-Semmi baj! Megbocsájtok, oké? Merre vagy? Érted menjek?-hadartam el magyarul.

-Annyira sajnálom…-tört ki belőle a sírás.-Gőzöm sincs hogy hol vagyok, de nem, nem kell értem jönni. Fogok egy taxit, és hívlak, ha a repülőn ülök visszafelé, oké?-szipogott higgadtan.

-Rendben…

Adam Szemszöge

-Adam, figyelj most rám!-köszöntött John izgatott és rideg hangja a telefonból.-Az éjszaka valaki feldobta a youtube-ra Dóri dalát, de már leszedtük. Vélhetőleg Melinda élt vissza a szerzői jogokkal. Felhívtam telefonon, mire közölte, hogy már a Magyarországra tartó repülőgépen ül. Valami Eric gyerekhez akar menni.-hadarta el.

-Szent ég.-válaszoltam bugyután.

Egy napon tűnik el az életünkből Melinda és Natasha is?!

-Ennyi?!-morfondírozott felháborodottan John.

-Le kell tennem.-csaptam le a telefont, majd kirohantam a szobából.

-Dóri! Képzeld hogy…vége van. Valaki feltette a youtube-ra a dalodat…

Dóri felhúzta a szemöldökét, majd ijedt arcot vágott.

-De John már leszedette. Szerintem Melina volt aki…- most figyelj – egy Magyarországra tartó repülőn ül, hogy az exeddel lehessen.-vigyorogtam, majd csak úgy felkaptam a meglepett lányt.

-És ennek örömére…Nos, mit szólnál egy frissítő reggeli sétához…kézen fogva?-csókoltam meg őt mohón.

-Adam, te beteg vagy?-válaszolt döbbenten.

-Betegesen szeretlek.-vonta meg a vállát.-John megengedte, hogy végre felvállaljalak téged, és én élnék a lehetőséggel.

Dóri a nyakamba ugrott.

-Szeretlek, szeretlek, szeretlek!-ismételgette boldogan.-És most mi jön?

-Boldogan élünk, míg meg nem halunk. Legalábbis azt hiszem.-mosolygott rám azzal az elbűvölő mosolyával.

VÉGE

Sziasztok! 

Itt vagyok, úgy ahogy beígértem. Igaz a dolgok megváltoztak: Új történetet fogok írni, (amit igyekszem kevésbé irreálissá tenni, mint az előzőt, hihi) új felhasználónévvel és stb. Úgy érzem, hogy kelletek ezek a változások, hogy 100%-ot tudjak nyújtani nektek. Az utóbbi másfél hónapban kiforrt bennem egy teljesen új sztori, oly'annyira, hogy az első három részt szinte rögtön megírtam. Sokat tétováztam, hogy kezdjek-e új történetbe, és ha igen, akkor mit csináljak a régivel. Végül úgy döntöttem, hogy ugyebár itt az új év és az új kezdetek ideje, de csak akkor, ha elvarrom a régi szálakat. Eltekintve a rébuszoktól: Hamarosan fel fog kerülni az I Just Love You lezáró fejezete. Nagyon szépen köszönöm MINDENKINEK, aki nem rágott be rám (annyira) amiért anno abbahagytam az írást, és azoknak is, akik berágtak rám, mert megérdemlem. Mindent meg fogok tenni, hogy ne okozzak nektek több csalódást. 

Dorka

Szünet

Mindig is utáltam ilyen szövegeket írni, de azt hiszem, megérdemeltek ennyit.

Igen, jól olvastátok: Szüneteltetem a blogot, de lehet hogy zárás lesz belőle, még nem tudom. Rengeteg oka van az egésznek. A tanulás, az idő és ihlet hiány, és stb. Ha hetente kétszer az írásra áldoznám a szabadidőmet, és össze tudnék hozni nektek valamit havonta...Nos, az sem lenne jó. Nem akarok több összecsapott, félvállról vett munkát.Hogy őszinte legyek, már a történetet sem akarom. Hetekkel ezelőtt ugyanez játszódott le bennem. Akkor úgy döntöttem, hogy elindítok egy új szálat a sztoriban, hol ott tudtam, hogy ez lesz a vége. A történet nekem már egy lerágott csont, egy teher, egyszerűen kinőttem. Nem akarok többé az "IJustLoveYou-sDorka" lenni. Ez pedig nem folytatódhat. Ha tartom a jó átlagot, (jegyek terén (: ) akkor talán a téli szünetben újra jelentkezem, vélhetőleg új történettel. Köszönöm nektek ezt a remek 1 évet, a biztatásokat, a dicséreteket, az ötleteket, a lelkességeteket. Szép napot mindenkinek! <33333

41.Rész-Fogadalmak

Üdvözlet :) Naaaa, mit hoztam? :D Igen, új fejezetet (: Mindenképp' fel akartam tenni még az oldal első szülinapja előtt, mert akkor PONT nyaralni leszek.(-.-) Ez a fejezet a szokottnál vidámabb lett, és majdnem nyolc oldal. Valahogy így akarnám meghálálni nektek ezt az egy évet :) (Persze még írni fogok egy köszönő beszéd féleséget) Ami a rossz hír, hogy ugyan mindjárt neki is állok a következő fejezetnek(be vagyok zsongva :D), nem tudom, hogy mikor fog felkerülni. Sokkal de sokkal elfoglaltabb leszek az átlagnál az iskola miatt, de igyekszek sietni vele. Csak hogy kárpótoljalak titeket, megsúgom hogy a következő fejezet egyben lett volna ezzel, de túl hosszú lenne úgy, ezért szét szedtem :) A 42. Részben fény derül a fura új szereplőnkre, és talán Dóra engedély nélküli netre kerülő dala is előtérben lesz. Kellemes olvasást!

41. Rész

Fogadalmak

Dóra Szemszöge

-Ez sem jó.-adtam ki az öltözőfülkéből a fehér ruhát egy lemondó sóhaj közepette.-Adam, miért nem adjuk fel, és megyünk haza?-eddig finoman utalgattam rá, de most már ki kellett mondanom. A Grammy napjáig még legalább másfél hónap van hátra, felesleges most ruhát vásárolni nekem.

-Oké, rendben.-megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, de Adam folytatta.-Hazamegyünk, ha találunk neked ruhát.

Összeszorítottam a fogaimat, nehogy valami olyat mondjak, amit később megbánnék.

-Ezt imádni fogod.-vihogott Kira, mire én felnéztem, így a ruha pont az arcomon landolt.

-Kösz.-dünnyögtem félhangosan, és gyorsan belebújtam a ruhába. Szinte meg sem néztem, mit veszek fel. El akarok innen szabadulni.

-Gyere ki!-bíztatott Allison, mire én sóhajtva kiléptem az öltözőfülkéből. Tulajdonképpen azt sem értem, hogy Adam miért hívta el Allisont a ruhapróbához. Igaz bevallom, jól jött, mert már régen láttam őt, de szerintem én magam is el tudom dönteni, hogy mi áll jól, és mi nem. Kihúztam magamat, és lejjebb húztam a ruhát. Tommy egy füttyel lerendezte a dolgokat, majd hangosan felnyögött, mikor Kira rátaposott a lábára.

-Ez igen, csajszi.-bólintott Allison.-Jó választás volt-mosolygott Allison Kirára, aki csak önelégülten biccentett egyet.

Tanácstalanul Adamre néztem, aki szüntelenül bámult.

-Találhattál volna másik ruhát is.-nézett Adam szúrósan Kirára-Nem akarok nyilvánosan ráugrani Dórira.-nevetett fel Adam. Tommy felhorkant, Allison és Kira pedig elvigyorodott.

-Nézd meg magad.-tolt oda a magas tükör elé Kira. Oké, el kell ismernem, hogy tényleg jól festettem. A ruha fekete mini ruha volt, egy nagy masnival díszítve. A hozzávart kabátszerűség pedig praktikus volt: Védett a villantásoktól, és attól, hogy esetleg halálra fagyok.  A cipőm remekül harmonizálni fog majd a ruhával. Megkönnyebbültem bólintottam.

-Szerintem is jól áll.-nyugtáztam, majd visszasétáltam az öltözőfülkébe, és átöltöztem. 

-Mondd csak Adam, nyilvánosan ugyan nem, de előttünk ráugranál Dórira?-nevetgélt Tommy. Allison hangos pufogással bírálta Tommy ötletét.

-Persze, de csak utánad.-vigyorgott Adam, mire Kira felszisszent.

-Soha.-szűrte át fogai között a lány, majd kárpótlásul egy puszit nyomott Tommy arcára, miközben kiléptem az öltözőből.

-Ezt szeretném.-mutattam a karomon függő fekete ruhadarabra. Adam bólintott, majd mind az öten elindultunk a kasszához, fizetni.

Kira szemszöge

-Tarthatnánk valami jó kis buli féleséget valamelyik nap.-gondolkoztam félhangosan, majd a mellettem sétáló Tommyra néztem. Megrántotta a vállát, és Adamék felé sandított.

-Ja, jó lenne.-mondta Adam a távolba meredt tekintetével.-De mindenki tök elfoglalt.-vágta zsebre a kezét durcásan. Lerítt róla, hogy nagyon, de nagyon be akar tépni.

-Ezzel nem értek egyet.-helyezte Dóri az összefont karjait a mellkasára.-Nekem semmi dolgom.-húzta fel a szemöldökét, mire Tommy felnevetett.

-Tudod, veled nem jó inni.-tájékoztatta Tommy Dórit, mire a lány hangosan felhorkant.

-Fogadunk?-sziszegte megsértetten Dóri. Tommy felvonta a szemöldökét.

-Ajajj…-motyogta mellettem Allison.

-Ma este, nálatok. Te és én. Vodka Csata.-tagolta el Tommy Dórinak, miközben végig a lány szemébe nézett, közömbösséget színlelve. Dóri Adamre nézett.

-Allison, fogadjunk hogy most Dóri megfogja kérdezni hogy „Mi az a Vodka csata?”-röhögött Tommy, majd átkarolta a vállamat.

-Ugyan már, azért annyira ő sem hülye…-lökte Allison oldalba Dórit, aki szaggatottan bólintott.

-Tudom hogy mi az.-nézett Tommyra szárazon. Mikor Tommy elfordult tőlük, kiszúrtam, ahogy Adam Dórinak sutyorog.  

-Elhívhatnánk a bandát is. Jó lenne végre a koncerteken kívül is találkozni.-ásítozott Tommy kábán.

-Nem tudok megszervezni egy bulit egy éjszaka alatt.-jelentettem ki, még mielőtt mindenki nagyban tervezne. Tommy összevonta a szemöldökét, Adam pedig felnevetett.

-Ki mondta, hogy neked kellene megszervezni ezt az egészet?-mosolygott rám Adam. Óh, istenem. Ez a mosoly elolvaszt, még mindig. Másfél év rajongást nem tudok olyan hamar elfelejteni. Tommyhoz jobban vonzódok, mint Adamhez, de azért ismerjük be: Tommy mosolya nem versenyezhet Adamével.

-Csak Caméket kell meghívni. Telefonon lerendezhető.-kotorászott Dóri a zsebében, aztán a fejéhez kapott, és a farzsebébe nyúlt, előhúzva onnan a telefonját.-Majd én lerendezem.-tekintett fel Adamre, aki mosolyra húzta a száját. Van Adamben valami fura, amit már régóta észlelek benne. Igazából annyira nem csodálkozom. Én belepusztulnék, ha Tommyt munkatársnak kellene behazudnom, és nem foghatnám a kezét az utcán is. Egy halvány sejtés villant ágy az agyamon, amit szinte azonnal elvetettem. Adam sosem hagyná ott még egyszer Dórit. Abba talán mindketten belehalnának. Csendben végignéztem rajtuk. Dóri éppen Isaac-ot győzködte telefonon, Adam pedig a lakáskulcsát varázsolta elő a dzsekije zsebéből.

-Rögtön hozzátok megyünk?-képedtem el a lakáskulcs láttán. Allison felnevetett, majd bólintott.

-Végig erről beszéltünk.-világosított fel All, majd folytatta(Ó, az Allison olyan hosszú, szóval mától az All hivatalos becenév)-Valahol máshol jártál.

-Nem, nem és nem!-rántottam ki magamat Tommy karjaiból. Mindenki meghökkenve bámult rám.-Úgy értem…Nekem át kell öltöznöm, és…-néztem végig a ruhámon. Egy egyszerű fehér farmer, és piros póló volt rajtam, a hajam pedig a maga megfejthetetlen szisztéma szerint állt.

-Világos.-sóhajtott Dóri, mikor elértünk Adam hatalmas házához.

-Én szerintem hazakísérem Kirát.-kacsintott Tommy Adamre, aki bólintott.

-Fél tízre azért legyetek itt.-adta ki Adam bársonyos hanggal az utasítást. Tommy bólintott, én pedig kínosan kapkodtam a fejemet.

AZÉRT FÉLTÍZRE? 

-Adam, mi nem…-hadakoztam, mikor Tommy finoman előre tolt.

-Menjünk.-súgta Tommy a fülembe, majd beharapta az alsó ajkát.

Adam Szemszöge

-Katasztrófa vagyok.-hörögte Dóri, majd egy újabb ruhakupacot rántott ki a szekrényből.

-Dehogyis.-ellentkeztem nem túl meggyőzően, miközben elnyúltam az ágyon.-Haverok között leszel, felesleges kiöltöznöd.

-Pont te mondod.-jegyezte meg csípősen, majd előhúzott egy kék félvállas felsőt.

-Csak ezt ne…-suttogtam a ruhadarab láttán, majd mikor megláttam Dóri szemrehányó arckifejezését, elfordultam.

-Én szeretem ezt a felsőt.-szorította magához azt a kék borzadályt.

-Én pedig téged szeretlek, úgyhogy jobban tennéd, ha…-kezdtem volna el a tanácsadást, amikor Dóri feltűnt a semmiből, rám ugrott, majd a csípőmre csücsült.

-Adam, ezt fogom felvenni.-jelentette ki határozottan, miközben győzedelmesen lóbálta a felsőt.

-Oké.-bólintottam összezavarodottan, majd megpróbáltam magamról levakarni a lányt.-De ezért miért kellett rám ülnöd?-húztam fel a fél szemöldökömet, és felnevettem. Ő felsóhajtott, majd leszállt rólam.

-Annyira… izé vagy.-morogta sértődötten, majd megfogta a kék felsőt, és hozzám vágta.

-Vegyem fel én?-tréfálkoztam, majd szemügyre vettem a ruhát.

Dóra Szemszöge

-Vegyem fel én?-nevetgélt Adam. Az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a nevetést. Nem nagyon sikerült, ugyanis két másodperc múlva mosoly ült ki az arcomra.

-Ahhá, tudtam hogy mosolyogni fogsz.-mosolyodott el önelégülten.

-Nem mosolyogtam.-ültem le az ágyra egy fehér felsővel a kezemben.

-Ühüm, persze.-ölelt át Adam hátulról. Annyira észvesztően jó illata volt. Lehajolt, és megcsókolt. Mikor a csók véget ért, megremegtem. Mindig ez van.

-Tudod, ha már fogadtam Tommyval, jó lenne tudnom a tétet is.-gondolkoztam félhangosan, Ad pedig megvonta a vállát.

-Majd kitaláljátok ha ideér mindenki. Izé, azt fogod felvenni?-mutott a kezemben pihenő fehér mintás felsőre. Bólintottam.

-Tudod ez rajtam is jól állna.-bökött a ruhadarab felé.

Felsóhajtottam Adam gyerekességén, majd magam elé képzeltem őt egy női felsőben. Felnevettem, majd a szekrényhez siettem.

-Ez jobban állna neked. A többieknek fel sem tűnne, hogy ez női felső.-cukkoltam őt, majd felmutattam a szintén fehér felsőt.

-Ezen Csőrike van rajta.-húzta fel a szemöldökét komoly arckifejezéssel miután végignézett a felsőn, majd mikor bólintottam, felcsillant a szeme.-IMÁDOM!-kapta ki a kezemből a ruhát, az ágyra dobta, majd a falhoz szorított.

-Annyira, hogy ma este Csőrike képmása fog rajtam ékeskedni…-hajolt hozzám közelebb, majd mielőtt elkapott volna a nevetőgörcs, folytatta.-De csak akkor, ha te is felveszed az egyik ingemet.-alkudozott ravasz mosollyal az arcán.

Megpróbáltam kiszabadulni a szorításából, ami lehetetlen feladatnak minősült, ezért megadva magamat felsóhajtottam, majd mérlegelni kezdtem. Egy ing nem olyan nagy dolog, ellentétben azzal, hogy Adam Csőrike képmását viseli majd magán.

-Áll az alku.-vigyorogtam. Átkaroltam Adamet, az ujjaimat pedig összefontam a tarkóján. Ő finoman megcsókolt, majd pár másodpercig egyikünk sem mozdult.

-Túl boldogok vagyunk. Tudod a filmekben ilyenkor mindig jön valami, ami…

Adam grimaszolt egyet, majd félbeszakított.

-Ne gyere nekem a hülye szappanoperáiddal, oké?-forgatta szemeit felháborodva, majd megnyalta az alsó ajkát. Nyomott még egy csókot a számra, majd elhessegettem öltözni.

Anonim Szemszöge (muháhá -a szerk.)

Ma Délután

A park cseppet sem volt csöndes. Gyerek zsivaj és kutya ugatás övezte a meglepően zöld területet. A fő nagyon-nagyon zöld- húztam végig a talpamat a makulátlan pázsiton,- a fák pedig hatalmasak és terebélyesek, ennek ellenére azonban egy csöpp árnyékot sem adnak. Felnéztem a hibátlan kék égboltra. Mindössze egy apró felhő árválkodott a rengeteg kékségben. Egy pillanatra az izzadt homlokomra helyeztem a kezemet, és lekaptam a napszemüveget, hogy jobban végig tudjam nézni a parkot. Le kell ülnöm valahová. Los Angelesben melegebb van, mint gondoltam, a két hatalmas bőrönd pedig rátesz még egy lapáttal. Azt hiszem kiszúrtam egy padot. De lehet, hogy csak délibáb, és mire odaérek, eltűnik. Jaj, ugyan már! Nem a sivatagban vagyok. Gyors és nagy léptekkel elindultam a pad felé. Élveztem, ahogy a fű csoszog a lábam alatt. Még jó, hogy nem magas sarkút vettem fel, mert ennyi mendegélés után tutira kitört volna a bokám. Elégedetten lehuppantam a zöld padra, majd ismételten körülnéztem a parkban. Foghattam volna egy taxit is a reptér előtt, de félek, hogy a végén átvernek. Pusztán az öltözékemből látszik, hogy nem vagyok itteni. Ki a fene vesz fel a 39 fokban hosszúnadrágot? Talán segíthetünk a helyzeten. Lehajoltam, majd egy kisebb küszködés után térdig felhajtottam a nadrágom szárát. Érdekes, otthon sosem vetemedtem volna ilyenre. Ez a város a lehető legrosszabbat hozza ki belőlem. Bár lehet, hogy a hasznomra válik ez a natúr jó kislányos feeling. Nem lehet tudni. Ahogyan azt sem, hogy hogyan fogok elérni a megadott címre. Mégis csak a taxit kell fognom. Életemben először eljutottam arra a pontra, ahol már csak a cél a lényeg. Öh, várjunk csak. Hogy néz ki egy itteni taxi? Sárga, nem? Héj, az ott egy sárga autó TAXI felirattal! – a felismerés villámként hasított belém. A taxi a park túlsó végén állt meg, közvetlen a járda mellett. Sietve felkaptam a cuccaimat, majd eszeveszett iramban rohanni kezdtem. Wow, megérte az a rengeteg fogyókúra. Fél év alatt annyi kilót sikerült leadnom, hogy már majdnem olyan az alakom, mint…Pfúj, nem mondom ki. Szóval egész jó az alakom. Pár lépés, és elérem a taxit.

-Várjon!-kiáltottam rá a túlsúlyos pasasra a volán mögött, mikor az beindította a motort. Pökhendien végigmért.

-Rakja be a csomagokat a csomagtartóba.-sandított a két hatalmas bőröndre. Ó, kösz a segítséget Röfi. A csomagtartóhoz sétáltam, majd nagy erőfeszítések árán felnyitottam azt. Ha letörik a körmöm, panaszt emelek. De egyelőre maradok a bőröndöknél. Magamban elszámoltam háromig, majd megemeltem az első bőröndöt. Valahogy sikerült belebukfenceznie a csomagtartóba, amit egy hangos „Jupí”-val díjaztam. A második már nehezebben került be a másik mellé, de végül elégedetten helyeztem bele a legkisebb bőröndömet, és a három kézitáskámat is. Több cuccot kellett volna hoznom-dorgáltam meg magamat. Én aztán nem ülök be a hapsi mellé, semmi pénzért. Behuppantam a hátsó ülésre, bediktáltam a címet, majd kényelmesen elnyúlva az ülésen sminkelni kezdtem.

Dóra Szemszöge

22:58

Izgatottan siettem az ajtóhoz, mikor meghallottam az éles kopogást. Nem tehetek róla, amiért nem hallottam. Adammel dolgunk akadt, és a találka pedig fél tízre volt megbeszélve. Másfél óra késés mindenki részéről? Ki kellet használnunk. Előre fésültem a hajamat, feltűrtem a fekete ing ujját(ami egyébként bűzlött a férfi parfümtől, de valahogy kedvelem ezt az illatot), lejjebb húztam a fehér felsőmet(Amire az inget vettem, hehe), majd ajtót nyitottam. Az ajtóban Isaac, Monte és Cam állt.

-Halihó!-üdvözölt Cam bájos mosollyal az arcán.

-Szeva kiscsaj.-köszöntöt Monte a maga stílusában, majd mosolyogva nekidőlt a falnak.

-Hallottuk, hogy fogadtál Tommyval. Muszáj volt eljönnünk.-heherészett Isaac.

-Másfél órát késtetek.-néztem rájuk tetetett sértődöttséggel.

-Hát, értesültünk róla, hogy Tommyéknek más dolga akadt, és gondoltuk ameddig ő nincs itt, felesleges eljönnünk.-világosított fel Cam, Monte pedig bólintott. Rájuk morogtam, majd beinvitáltam őket a házba.

-Pfúj, neked férfi szagod van.-állapította meg Isaac, mikor átölelt.

-Ö, igen, azért mert…-kezdtem volna magyarázkodni. Könnyebben is kimászhatnék ebből, nem?-Nézzétek meg inkább Mr.Lambertöt, rendben?-vihogtam.

-Adam, gyere és mutasd meg magad!-kiabáltam a konyha felé.

-Neeeem.-nyújtotta el Adam hisztisen a választ.-Röhejesen nézek ki.-jelentette ki határozottan, de alig két másodperc múlva megjelent a konyha ajtajában egy üveg sörrel a kezében. Mindannyiunkból kitört a nevetés, mire Adam hisztisen belekortyolt a sörébe.

-Haver, nem is tudtam, hogy ennyire bírod Csőrikét.-fulladozott a nevetésben Monte.

Adam dögös tekintettel végigsimított a felsőjén, mire a nevetés még hangosabb lett.

-Nem értelek titeket.-rázta meg a fejét Cam nevetgélve.-De hoztam jó kis CD-ket, és már azt is eldöntöttem, hogy ki oldalán állok a Dóri vs Tommy harcban.

-Mi is.-vágta rá Isaac és Monte egyszerre. Egymásra néztek, majd összeütötték az öklüket.

-És szabad megtudni, hogy az én férfi illatú Csőrikém mellett álltok-e, vagy titokban szövetkeztek az ördögi szöszivel?-sétált hozzánk közelebb Adam, majd szórakozottan átkarolt. Jól esne, ha nem emlegetné a borzasztó illatomat.

-Tudod, Tommy mindannyiunkat megvert már ivászatban.-magyarázta Monte, Cam pedig rákontrázott:

-Az összes eddigi tagot, jobban mondva.

-És bosszút akarunk rajta állni.-sandított Isaac a többiekre.-Bár igazából erősen kételkedünk abban, hogy megvered majd Tommyt,- húzta fel a szemöldökét- ezért elhoztuk a lehető legerősebb vodkát.

-De azt nekem is meg kell majd…-tiltakoztam élesen, de Cam félbeszakított.

-Nem, nem kell. Ugyanis a te poharadba vizet fogunk tölteni. Biztosra veszem, hogy Adamnél van némi üres vodkás üveg, amibe vizet tölthetünk.-világosított fel mosolyogva, én pedig elismerően összeütöttem a tenyeremet.

-Szuperek vagytok!-dicsérte meg a tervet az eddig szótlan Adam.

-De jó lenne hozzálátni, mert hamarosan megérkeznek majd.-hallatszott mögöttünk egy éles, női hang. Megfordultam, majd megpillantottam a vörös hajú cserfes lányt. Ő meg hogy jött be?!

-Allison!-üdvözölte őt Adam meglepetten.-Azt hiszem valaki nem zárta be az ajtót.-morgott rám Adam mosolyogva.

-Ö, hát lehet hogy…-mentegetőztem, mire Adam elhallgatatott egy csókkal.

-Hűha.-fütyült Isaac, majd elterelte a csapatot a konyhába.

-Adam, mennyit ittál?-suttogtam az észvesztően jó csók után.

-Hé, alig ittam valamit!-bökött a félig teli sörös üvegre sértődötten.

-Ümn, ne haragudj.-motyogtam gyorsan, majd megpróbáltam leutánozni Adam remek csók tudományát.

-Majdnem jó.-nyammogta önelégülten.-Most már igazán mehetnénk segíteni a srácoknak.-bólintottam egyet, majd kézen fogva vonszoltam be Adamet a konyhába.

+18-as Kitérő (:

Sziasztok! Ez egyszer nem résszel jövök, hanem meglepivel :P Vehetitek úgy, hogy ez olyan szülinapi ajándék, ugyanis 21.-én lesz egy éve, hogy kinyitott a blog.
Az a helyzet, hogy ezt most totál nem én írtam, hanem a barátnőm, Kira.[Igen, róla mintáztam a történet Kiráját ;D] Annyira aranyos és jó lett, hogy muszáj megosztanom veletek. A részletet jelenleg nem tudom beleszőni a történetbe, ezért csak így megkapjátok :) Nagy hála Kirának <3 Az új rész már félig-meddig készen van, igyekszem feltenni sulikezdés előtt. A részlet csak 18 éven felülieknek  ajánlott tartalom.

Dóra Szemszöge

-          Félek! Miért is kellett nekünk az éjszaka közepén autóba ülni? – fontam össze a kezemet magam előtt.

-          Jól van, bocsi! Sok dolgom volt és elfelejtettem tankolni! Én is ember vagyok. Majd elsétálunk egy benzinkúthoz.

-          Megőrültél? A legközelebbi vagy két mérföldre van! És sötét van és hideg. Nem megyek sehova!

-          Fázol? – húzta fel Adam a szemöldökét. Az arcán megjelent az a tipikus bárgyú mosoly.

-          Igen – válaszoltam durcásan.

-          Tudom, hogy hogy melegíthetnénk fel egymást- ekkor rá emeltem a tekintetemet. Szemében huncut fény csillant. Megfogta a derekam, majd maga mellé húzott a hátsó ülésre.

-          Adam! Megláthat valaki!- próbáltam szabadulni az öleléséből.

-          Akkor lesz egy jó estéje- erre hangosan felnevettem.

Adam szájával kereste az enyémet, majd mikor megtalálta szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kezei az ingem gombjaival kezdett el babrálni, majd mikor teljesen kigombolta, végigsimított a hasamon, majd keze lejjebb csúszott, végig az oldalamon, elérte karcsú derekam, majd felsimított a hátamon és egy kézzel kikapcsolta a melltartóm csatját. Pár pillanat ott feküdtem alatta félmeztelenül, míg ő teljesen felöltözve vigyorodott le rám.

-          Sose fogom megszokni- suttogta fátyolos hangon.

 Kezemet becsúsztattam a pólója alá, végig simítva a bordáim, áthúztam a feje felett. Belecsókoltam a nyakába, amitől felnyögött, majd újra lecsapott a számra. Forró lehelete szinte perzselte az arcomat.

 Kezem Adam nadrágja gombjával bíbelődött, majd mikor kioldottam levette magáról. Pillanatok alatt mindketten ott voltunk meztelenül Adam kocsijának a hátsó ülésen.  Keze felfedező útra indult a testemen. Ujjait végighúzta a járomcsontomtól, a nyakamon keresztül végig a combom belső felé. Nyögés hagyta el a számat, kezemet a nyaka köré fontam és még közelebb húztam magamhoz. Lábamat átkulcsoltam a dereka felett, és ingerlően hozzá dörzsöltem az ágyékomat az övéhez. Adam zihálása felerősödött, majd szája követte keze vonalát. Apró csókokkal halmozta el a nyakamat, majd végül a két melleim közötti utat. Kéjesen felnyögtem, mikor száját a mellbimbómra tapasztotta. Adam nyelvét végig húzta a hasamon a köldökömön keresztül, majd hirtelen visszatért a számra és mohón belecsókolt.  Nyelve éhesen kapott az enyém után, majd vad táncba hívta, majd behatolt, mire testem aprón megrándult a szenvedélytől, ami szinte átizzította minden porcikámat. Csípőm követte az ő csípőjének mozgását, majd egyre gyorsabb iramot diktált. De ez a gyönyör, ami minden sejtemben érződött, fokozódott és szinte extázisba csapott át. Mintha minden megszűnt volna körülöttem, csak én és Adam voltunk a világon, és az az eszeveszett boldogság, ami mindkettőnket elöntött.  Adam vad zihálása mutatta, hogy még mindig nincs vége, ó nagyon nincs! Szinte eggyé forrtunk és így repültünk egyre magasabbra a csillagos ég felé, de a szenvedély hullámai mindig visszarántott a földre, hogy újra elrugaszkodhassunk a földtől. Majd mikor már olyan magasan voltunk, hogy a hullámok nem értek el minket éreztük, hogy az extázis beteljesül, sikoly hagyta el a számat, majd Adam rám omlott.

-          Ugye, nem kell leszállnom rólad?- nyögte a nyakamba.

-          Nem, maradj csak nyugodtan- mosolyodtam el.

-          Akkor jó. Mert én elfáradtam- nevetett fel.

40.Rész - Kezdődik

Sziasztok! Igen, új rész van, ami immár a negyvenedik :) Tudom, hogy rettentő sokat késtem a fejezettel, és nagyon sajnálom, ahogy azt is, hogy mostanában csak ilyen rövideket kaptok. Ígérem, változtatok rajta. Szerintem magasan ez lett az eddigi legjobb fejezetem, tehát most már joggal mondhatom: "Visszatértem". Most viszont a fejezetről elöljáróban: Feltűnik egy "új" szereplő a rész végén, akit majd később fedek majd fel :P Melindát és a kutyust (: D) most háttérbe szorítottam, és nagyobb figyelmet adtam a Kira+Tommy párosunknak. Ja, és beleszerettem abba a cipőbe, amit Dorka kapott Adamtől *-* Jó olvasást!   

UI: Új dizi van készülőben (: Megírhatjátok kommiban, hogy milyen színeket látnátok szívesen vissza a blogon.

Dóra Szemszöge

F

elszisszentem, és gyorsan letettem a bögrét a TV előtt heverő üveg asztalra. Az ujjaimat a felsőmbe töröltem, és igyekeztem nem felhorkanni a fájdalomtól. Utálok egyedül maradni ebben a nagy házban. Oké, én egyeztem bele abba, hogy inkább itthon maradok, és nem kísérem el Adamet, aki pillanatnyilag boltkóros hírében áll. Nem kísérgethetem őt mindenhová, még ha nagyon is ezt akarom. Most jöhetne a duma a személyes szabadságról, vagy arról hogyan sikerült megégetnem az ujjaimat egy bögre gőzölgő tea segítségével, netán pedig elgondolkozhatnék azon, miért beszélek magamban. Felsóhajtottam, és leültem a kanapéra, ölembe véve a laptopomat. Itt az idő, hogy egy kicsikét kutakodjak a youtube-os videókban. Beütöttem a youtube keresőjébe a legutóbbi koncert helyszínét és dátumát, és elindítottam az első videót. Lejjebb tekertem, és a kommentárokat kezdtem el olvasgatni. Most az egyszer kíváncsi voltam az idegen emberek véleményére.

„Szerintem borzasztó ez az új csaj. Hatalmas hírverés van körülötte, pedig csak egy kiégett egyetemista, Adam pedig volt olyan hülye, hogy bevegye őt a háttérzenekarba. Teljességgel katasztrofális, amit ez a Dora csinál. Azt hiszem több millió rajongó, és a háttérzenekar+Adam nevében beszélhetek: Mindenkinek jobb lenne, ha visszamenne Magyarországra, és ott folytatná a kornyikálást.”

Nagyot nyelve még egyszer végigolvastam a hozzászólást. A betűk nem változtak, csak az agyam homályosodott el. Ökölbe szorított ujjakkal nyeltem le a sírást. Lecsaptam a laptop tetejét, és félredobva azt felálltam és a konyhába siettem. Összepréselt ajkakkal elővettem egy sörös üveget a hűtőből. Felbontva azt megráztam a fejemet. Nem. Mire Adam hazaér, egy holtrészeg lányt talál a lakásában? Nem készülhetek ki fél perc alatt, pár mondat miatt. Visszaraktam a sörös üveget a hűtőbe, majd előkapartam a mobilomat a zsebemből. Az anyám számát tárcsáztam. „Ha magányos vagy, rám mindig számíthatsz”-kántálta anyám a fejemben szüntelenül. Nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon miattam, de berúgni sem szeretnék. Vagy beszélek, vagy iszom.-állapítottam meg anya számát tárcsázva.
Első csörgés. Semmi. Második csörgés. Semmi. Harmadik csörgés. Ismételten semmi. Negyedik csörgés. Semmi. Még egy csörgést várok, aztán kinyomom a telefont. Ötödik csörgés. A vonal recsegni kezdett.

-Igen?-szólt bele egy finom, női hang. Nem anyu volt.

-Natasha?-kérdeztem vissza meglepetten. Pár másodperc csöndben eltelt.

-TE?-ordibált Natasha. Már tudtam, mire készül.

-Hé, várj! Ne nyomd ki!-kérleltem őt magyarul.-Add oda nekem anyut, oké?-óvatosan beszéltem vele.

-Én nem vagyok jó?-morogta megvetéssel a hangjában.-Fulladj meg te örömlány!-sziszegte dühösen, majd kinyomta a telefont, ami kiesett a kezemből, a padlóra zuhanva. Hátrább lépkedtem, mikor beleütköztem a falba. Üveges tekintettel leültem a földre, úgy hogy a hátam továbbra is a falhoz érjen. Percekig ülhettem ott, sőt, talán órákig. A fejemet a térdemre hajtva ócsároltam magamat. A fejemben tomboló káosz egyre nagyobb volt. Beletúrtam a hajamba, így hátrafésülve azt. Sóhajtottam egyet, majd felálltam. A földön heverő telefonomat a konyhapultra raktam, majd visszaültem a kanapéra.

Adam Szemszöge

Izgatottan néztem körbe, miközben megpróbáltam eldönteni, hogy melyik boltba menjek be elsőnek. Egy boltban képes vagyok órákat tölteni, amit most az egyszer el akarok kerülni. Végül betértem az első férfi ruhaboltba, és megajándékoztam magamat pár új farmerrel. Ennyi elég is lesz mára-mormogtam összeszorított fogakkal, mikor elhaladtam egy női cipőbolt mellett. Egy farmerkabátos barna hajú lány próbálgatta bárgyú mosollyal a cipőket, mellette pedig egy szőke hajú, vékony fiú állt unott arckifejezéssel. De hiszen az Tommy! És akkor a lány… az pedig Kira. Összepréselt ajkakkal fordítottam el a fejemet, és úgy próbáltam elossoni a kitámasztott bejárat előtt.

- Adam!-kiáltott fel Kira lelkesen, mire én összerezzentem. Nem, képtelenség hogy hátulról kiszúrjon. Mintha mi sem történt volna, zsebre vágtam a kezemet, és tovább sétáltam.

-Adam! Tudom, hogy te vagy az.-kiáltotta nekem újra. Ismét összerezzentem, majd egy lemondó sóhaj kíséretében beléptem a boltba.

-Hogy szúrtál ki?-túrtam bele a hajamba, miközben körülnéztem a boltban. Cipők és polcok ezrei mindenütt. Árcédulák nélkül is tudtam, hogy mennyibe kerül egy pár cipő ebből a boltból.

-Ó, tudod éppen egy divatszakértőért imádkoztam.-nézett Kira szúrósan Tommyra, mire az grimaszolni kezdett. Felnevettem. Annyira jellemző Kirára, hogy nem a kérdésemre válaszol.

-Miért, mi a gond?-vettem szemügyre a lány melletti cipős dobozok százait, mikor egy magas nő két cipős dobozt cipelve Kira elé lépett. Kira oldalra húzott szájjal, és felhúzott szemöldökkel jelezte a nőnek, hogy leléphet.

-Nem tudok dönteni.-mormolta Kira, miközben nekiesett a dobozoknak.-Magassarkú, szanda, balerinacipő, telitalpú…-sorolta megzavarodva.-Ez annyira…fusztrál.-sóhajtva bújtatta bele a lábát egy fekete-fehér Chanel cipőbe.

-Fusztrál az, hogy nem tudsz cipőt választani?-sandítottam Tommyra, aki bólintott.-Miért nem veszel inkább…Táskát? Vagy fülbevalókat?-tanácsoltam Kirának, aki megrázta a fejét.

-Táskám és fülbevalóm rengeteg van.-fújtatta szemügyre véve a magas sarkút a lábán.

-Apropó, ki fogja ezt fizetni?-böktem a cipő felé Kira lábán, aki ismét bárgyú mosolyt vetett Tommyra.

-Én.-harapta be Tommy az alsó ajkát, mikor Kira egy újabb pár cipőt emelt ki az egyik dobozból.

-Ez lesz az!-visította Kira izgatottan, majd felvette a narancssárga magas sarkút. Tommy megkönnyebbülten felállt.

-Remek, akkor mehetünk is.-ült ki elégedett mosoly Tommy arcára. Kira levette a cipőket, visszarakta a cipősdobozba, és a pénztárhoz lökdöste Tommyt.

-Megvárlak titeket a bejáratnál.-kacsintottam Kiráékra, és a bejárathoz sétáltam. Nekidőltem a falnak, amikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem, hogy Dóri telefonált rám, de tévedtem. John volt az.

-Hali.-köszöntöttem őt derűsen.

-Adam, hol vagy most?-mondta elhaló hangon, köszönés nélkül.

-Egy cipőboltban, miért?-válaszoltam felhúzott szemöldökkel.

-Le tudsz ülni?- faggatózott tovább.

-John, kezdessz…megijeszteni.-suttogóra fogtam a beszédet, ugyanis a pénztáros nő újra és újra felemelte a fejét.

-Baszd meg, Adam!-sipítozta John, aminek hatására a telefon majdnem kiesett a kezemből.

-John, mit szívtál?-fordultam el a pénztárosnő elől. John kezd…megőrülni.

-Adam, téged Grammyre jelöltek! G-R-A-M-M-Y-re!!-kiabálta a telefonba. Megráztam a fejemet, és megkapaszkodtam a falba, nehogy elessek.

-Asszem’ tényleg le kellett volna ülnöm.-mormogtam magam elé.-Biztos, hogy ez nem egy..tévedés?-kérdeztem bizonytalanul. Nem tudom, hogy milyen választ várjak. Ha John megbizonyosodik arról, hogy ez egy tévedés, furcsán csalódott leszek. Viszont ha nem tévedés, akkor sikítani fogok.

-Adam, a Whataya Want From Me mától Grammyre jelölt dal!-hangzott az egyértelmű válasz.

OMG. Oh My God. Ó, istenem. Te jó ég. Mi van még? Izgatottan kinyomtam a telefont, és zsebre vágtam azt. Megfordultam, majd feltűnt, hogy Tommy és Kira mögöttem állnak.

-Srácok…-haraptam az ajkamba, hogy elfojtsam a vigyorgást-engem Grammyre jelöltek!

Tommy elvigyorodott, Kira pedig ugrálni és kiabálni kezdett, amit nem bántam. Ugyanis én is csatlakoztam hozzá. Ez egyszer ugyanis nem érdekelt, mit gondolnak mások.

Dóra Szemszöge

-Megjöttem!-hallatszott Adam vidám hangja az előszobából. Én a laptopot szó szerint rádobtam az asztalra, és az előszobába rohantam. Adam éppen néhány méretes szatyrot helyezett a földre, mikor szó szerint a nyakába ugrottam. Először átöleltem, vállába fúrva a fejemet, aztán pedig megcsókoltam.

-Hiányoztál.-öleltem meg őt újra.

-Másfél órát voltam távol.-szabadkozott vigyorogva, mire megvontam a vállamat.

-Mit vettél?-fixíroztam a szatyrokat.

-Öhm, apróságokat.-válaszolt habozva, mire én felvontam a szemöldökömet.

-Egy Louise Goldin cipő nem számít apróságnak.-szúrtam ki az egyik kilógó cipős doboz logóját.

-Na igen, erről akartam veled beszélni.-préselte össze az ajkait, majd megfogta a szatyrokat, és a kanapéhoz cipelte őket.

-Adam, ne ijesztgess, rendben?-rogytam le a kanapéra, majd belekortyoltam a bögrében pihenő teámba.

-Grammyre jelöltek.-jelentette ki Adam vigyorogva, én pedig kis híján félrenyeltem. Fulladozva tettem vissza a bögrét a helyére.

-Úristen.-préseltem ki magamból a fulladozás után.-Sikíthatok?-villantottam Adamre a kislányos mosolyomat, mire ő bólintott.

-ÚRISTEN!-ismételtem meg magamat immár kiabálva. Felálltam, és megöleltem Adamet. Ő magához szorított, majd leültetett a kanapéra. Megfogta az egyik fekete szatyrot, majd a kezembe nyomta a benne lévő cipős dobozt.

-Ez a tiéd.-mosolyodott el, mikor kihámoztam a cipőket a csomágolásból. Alig hittem a szememnek. A cipő fekete volt, ezüst kövekkel kirakva, a sarkán pedig tüskék. Megfordítottam azt, hogy lássam a számozását: Pont az én méretem.

-Nagyon szép.-állapítottam meg mikor felhúztam a lábamra őket.-Köszönöm.-léptem hozzá közelebb, egy csókot nyomva a szájára.-De miért kapom?-ültem vissza a kanapéra, ugyanis kissé nehézkes volt benne a járás. Vigyáztam, hogy a tüskékkel ne szakítsam ki a kanapé huzatát.

-Mert te fogsz engem elkísérni a díjátadóra.-jelentette ki vigyorogva.

-Én? Tessék?-döbbentem le teljesen.-Úgy értem hogy…Nem fognak…?

-Nem.-rázta meg a fejét.-Csak mint barát, tudod. Nincs ebben semmi rossz.-tájékoztatott Adam. Elmosolyodtam. Hányszor akartam én ott lenni, akár egy kisebb díjátadón? Nagyon sokszor. És most, az ölembe hullik, nem is akárhogyan. Izgatottság fogott el. Az ilyen díjátadókon olyan hírességek fordulnak meg, és lépnek fel, mint például Katy Perry, Rihanna, vagy Lady Gaga. És most én is idekeveredem?

-Jó buli lesz.-kérlelt Adam finoman.

-Persze hogy elkísérlek!-vettem le a cipőket.-És egy Grammy díjjal jövünk majd haza.-nevettem fel.

-Imádlak, te kis hülye.-borzolta össze a hajamat Adam, mire én felháborodást színleltem.

-Bonnie fejét borzogasd.-igazítottam vissza a hajtincseimet, mire Adam felnevetett.

-Apropó, hol is van?-nézett körül Adam mániákus vigyorral az arcán. Felnevettem.

-Nem tudom.-vettem fel ártatlan arckifejezést, majd sóhajtottam.-Ezek szerint ma nem lesz kutya terrorizálás.-állapítottam meg vigyorogva, mire Adam felmorgott.

E/3

Los Angeles repülőtere, LAX

A szőkésbarna lány elveszetten sétált a repülőtéren. A méretes fekete napszemüvege annak ellenére is rajta volt, hogy december végén járunk. Két hatalmas fekete bőröndöt cipelt maga után, a kezében egy papírkát szorongatva. A papíron egy cím állt, ahová sürgősen el kellene jutnia. Nehéz volt kivívni az ide utat, megegyezni a szüleivel, és stb. Nem ronthat el semmit. Jól tudja, hogy mit akar. Talán hiba volt hazudni-mormogta magában, amikor hatodjára járta végig a repülőteret, a kijáratot keresve. Lehet, hogy külsőleg megváltozott, de belül ugyanaz marad. Ez volt az a mondat, amit a lány képtelen volt beismerni. De talán jobban irtózott attól, hogy keresztülhúzzák a számításait. Meg kell mutatnia neki azt, hogy ő sokkal jobb Dóránál. Beharapva alsó ajkát levette a napszemüvegét, és körülnézett. Kiszúrt egy kijárat feliratú táblát, majd magát dicsérve visszahelyezte a napszemüvegét, majd dobott egy SMS-t otthonra.

„Megérkeztem.”

A lány feltekintett. Egy újabb fejezet kezdődik, mormolta magában angolul. 

39.Rész - Földönkívüli

Dorka Szemszöge

-Egyszerűen fantasztikus voltál!-lelkendezett Adam újból, és újból.-És az amikor...
-Adam, elég lesz.-állítottam őt le, mielőtt újra rákezdett volna.-Sosem leszek olyan jó, mint te.-világosítottam fel, mire ő bólintott.
-Lehet, de...-kezdett volna rá újból, amikor meglátta, hogy nem az autó anyós ülésének ajtajához közeledek, hanem a vezetőjéhez, elhallgatott.
-Biztos?-kérdezte bizonytalankodva.-Még nem nagyon vezettél.-emlékeztettet rá 'biztosvagyebenne' hangnemben.
-Adam?-szólítottam őt meg.
-Igen?-válaszolt lassan, tagolva.
-Kérem a kulcsot.-nyújtottam ki a kezemet. Adam belenyúlt a zsebébe, és odadobta a kocsi kulcsot.
-Köszi.-sziszegtem, és nyelvet nyújtottam Adamre.
Ő csak felhúzott szemöldökkel beült a kocsiba, és becsatolta a biztonsági övét.
-Előre szólok, ha bármi baja lesz a kocsimnak, ne számíts könyörületes estére.-fenyegetőzött mosolyogva.
-16 hónap után most kezdesz kételkedni bennem?-bedugtam a kulcsot, majd elfordítottam.
-Ki tudsz parkolni innen?-nézett Adam a visszapillantó tükörbe.-Szűk a hely.
Mérgesen összecsikorgattam a fogamat, és a gázba tapostam. Az autó hatalmas sebességgel megindult hátra, mire ijedten fékeztem. Az autó nyikorgott egyet, Adam pedig felhorkant. Enyhítettem a kormány szorításán, majd csalódottan hátradőltem.
-Inkább vezess te.-mormogtam, mire Adam kárörvendően elmosolyodott, és kiszállt, hogy helyet cseréljünk.

***

Melinda Szemszöge

Őszintén szólva nem tudom, mit keresek itt. Jó, oké, végül is rá tudnék fogni ezer dolgot, amiatt most a stúdió ajtaja előtt állok napszemüvegben, de mind-mind hülyeség lenne. Szóval most nagy levegőt veszek, és valahogy beosonok az egyébként kihalt épületbe -biztattam magamat félhangosan. Az önbizalmam bárhogy is, de kezd elfogyni. Csak találok valamit, amit fel tudok használni. Nekifeszültem a forgó-ajtónak, és beléptem a stúdióba. A várt dolog fogadott: Csak a recepciós lány ücsörgött a pultja mögött, az mp4-esét hallgatva. Ő tuti nem fog észrevenni. Felvihogtam, és magabiztos léptekkel elsétáltam a lány előtt. Felsétáltam az emeletre, majd megálltam John irodája előtt. A kilincsre helyeztem a kezemet, amikor az ajtó magától kinyitódott, majd megpillantottam egy ajtóban álló férfit. Nekem háttal állt, és telefonált.Vettem az adást, és szinte beugrottam az ajtó mögé. 

-Ühüm, készen van.-mormogta a férfi, és kilépett az ajtón. Erősebben hozzápréseltem magamat a falhoz, és lélegzet visszafojtva hallgatóztam.
-Most csinálta meg, a felvétel az irodámban van.-Felismervén a hangot, óvatosan balra léptem egyet. Úgy három lépésnyire lehet egy másik ajtó, amit most vettem észre. Ha elég gyors és halk vagyok, az John irodájának az ajtajának becsukása előtt be tudok oda rohanni, így John nem vesz majd észre. Mert ez John hangja.
-Nem, nem adhatjuk ki. Dóra megparancsolta Adamnek, hogy csak azzal a feltétellel énekli fel a dalt, ha az nem kerül nyilvánosság elé, Adam pedig megígérte neki.-horkant fel John óvatosan, én pedig ismét oldalra léptem egyet. Az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam az esetleges "Nyertem" és "Király vagyok" felkiáltásaimat.
-Oké. Majd holnap látlak.-John kinyomta a telefont, majd kulcsokkal kezdett el zörögni. Úgy döntöttem nem kockáztatok. Utoljára léptem egyet, és feltéptem a másik ajtót,  becsuktam magam után. Egy raktár helyiségben találtam magamat. Az ajtóhoz tapasztottam a fülemet, és zsebre vágtam a napszemüvegemet. Hamarosan John lépteinek zaja járta át a folyosót. Akkor már biztos voltam benne, hogy kijöhetek. Leporoltam a ruhámat, majd megálltam John irodájának ajtaja előtt. Nekifeszültem annak, de nem nyílt ki. Tudhattam volna. Most mi a fenét csináljak? Nekem most kell az a felvétel. Most! A lábammal dobbantottam egyet, és beletúrtam a hajamba. A kezem egy fém dologba ütközött. Mosolyogva kiszedtem a hajamból a hajtűt, majd beledugtam azt a zárba. Elfordítottam, majd összeszorított fogakkal lenyomtam a kilincset. Mikor az ajtó kinyílt az arcomon bujkáló mosoly még szélesebb lett. Rutinosan a kis fekete komódhoz rohantam, és véletlenszerűen kinyitottam a fiókokat. Már feltúrtam az összes fiók tartalmát, amikor megakadt a szemem egy fehér tokban lévő kék CD-n. Óvatosan kiszedtem a tokból a CD-t, és elolvastam a feliratot.

"Dóra Carter - E.T."

E.T.? Micsoda hülye dal cím ez! Magamban fortyogva rendet tettem a fiókokban, és zsebre tettem a CD-t. Az irodához csak John-nak, és Adamnek van hozzáférése. S ha véletlenül publikálásra kerül a dal, nem John lesz majd a hibás, ha a befolyásom is közrejátszik a dologban. Felnevettem, és kisiettem az irodából, zsebre dugott kézzel. Ugyanis a zsebemben több van egy elcseszett dalnál. A sorsom van benne.
Hazaérve azonnal beraktam a korongot a lemez lejátszóba. Csak tudnom kell, mit dobok fel a netre. De mielőtt túlságosan is beleélném magamat: Az ilyen illegális feltöltések nem hosszú életűek. Az a szajha tapsol egyet, és a dal lekerül a youtube-ról. De talán okozok vele egy jó kis összezördülést. Benyomtam a "Play"-t, és flegmán hallgatni kezdtem a dalt.

A dal felénél megállítottam a lejátszást. Ennyi bőven elég volt. Hátralendítve a hajamat eltorzított hanggal énekeltem a dal refrénjét. Jó kis paródia lehetne belőle. Kivettem a lejátszóból a CD-t, rátöltöttem a dalt a gépre, és felraktam a Youtube-ra.

Dorka Szemszöge

Végignéztem a házon. Vagyis, mondhatni a villán. A ház tört fehér falai és a hatalmas ablakok mindig is pompásan mutattak. Amikor először megláttam ezt a házat, egy fojtogató csapdának éreztem. De most már több, mint az otthonom. 

-Mit nézel ilyen feltűnően?-simogatta meg Adam finoman a combomat, és aztán kikapcsolta a biztonsági övét. 

-Csak a...házat. Gyönyörű.-kiszálltam a kocsiból, és becsuktam az ajtót.

-Fele annyira sem az, mint te.-kacsintott rám Adam.-Bent vár rád valami meglepetés.

Gyanakodva Adamre néztem, ő pedig felnevetett. 

-Nyugodj meg, eszméi értéke van, nem pedig vagyoni.
Egy csöppet megnyugodtam. Kíváncsian indultam be a házba, Adam pedig követett. Ahogy beléptem a nappaliba, egy kutya szaladt oda hozzám. Fehér kutya volt, fekete foltokkal.
-De édes vagy!-guggoltam le a kutyushoz, és megsimogattam a fejét.
-Gondoltam hogy értékelni fogod.-nyomott egy puszit Adam a homlokomra.
-Clyde lesz a neve.-jelentettem ki, miközben az ölembe vettem a kutyát, aki farkat csóválva ugatott egyet, mintha tiltakozna.
-Édes, ő kislány.-nevetett fel Adam, mire én felhúzott szemöldökkel korrigáltam a hibán.
-Akkor Bonnie lesz.-vigyorogtam.-Tudod, mint a rabló páros.
Adam vigyorogva bólintott.
-Köszönöm.-súgtam oda neki, majd hálából megcsókoltam.

38.Rész - Los Angeles

Sziasztok ^-^ Új rész. Mérlegeltem magamban egy csomót, és emésztettem magamat. Végül is arra jutottam, hogy a befejező epizódot kitöröltem. Rajtatok kívül ennek még volt egy fontos oka. Rájöttem, hogy nem a tényezők a fontosak, hanem az, amit én akarok. Én mélyen, nagyon mélyen nagyon nem akartam befejezni. És nem is fogom ;) Úgyhogy sikerült összehoznom nektek egy ugyan rövid, de új részt. Remélem senkit sem kavarok majd meg túlságosan az ugrálással az időben. :) 

Dóra Szemszöge

[Négy hónappal később]

-Jó reggelt.-nyomtam egy sietős puszit Adam arcára, majd egy hirtelen mozdulattal felkaptam a kabátomat, és a táskámat.- Máris késésben vagy, drágám.-világosítottam őt fel, miközben végignéztem ahogy pizsamában végigcsoszog a konyhán. 

Felmordult, majd nyugodtan kinyitotta a konyhaszekrény ajtaját. Kivett belőle egy narancssárga bögrét, majd töltött magának egy kevés kávét. 

-Ha én késésben vagyok, akkor te is, Drágám.- a szájához emelte a bögrét, mire én letámasztottam a könyökömet a pultra, a másik kezemmel pedig feszültem kopogtam a körmeimmel. 

-Ezt fejezd be.-nézett rám szúrósan, majd elmosolyodott.-Így nem tudom meginni.

Felhorkantam, majd igyekeztem kitúrni a telefonomat a táskámból. Mikor tapasztaltam, hogy az Iphone-omnak hűlt helye van, ijedten nyúltam bele a kabátzsebembe, ahol egy nagy téglalap szerű valamit tapintottam ki. Elégedett arckifejezéssel halásztam ki a zsebemből. Az első fizetésem gyümölcse, hála Adamnek. Sosem egyeztem volna bele abba, hogy valamikor is rám költse a pénzét, ezért gondosan kivártam a fizetés napját. Igaz nem kevés kellemetlenséget okozott az, hogy másfél hónapig nem volt telefonom, eléggé megnehezítette a 'karrieremet'. Adam csak annyit kért, ha nem vehet nekem telefont, legalább ő válassza ki azt. Nehezen, de beleegyeztem. Őszintén szólva fura ezt kimondani azt hogy karrier. Igaz, Hollywood kislány koromban is vonzott, de akkor teljesen más okok miatt. Két hónappal ezelőtt ugyanis megírtam az első... dalomat? Elég sok harc után megmutattam Adamnek, akit természetesen nem hagyott nyugodni a dolog. Addig küzdött, míg fel nem éneklem. Hát, ezt ma reggel kellett volna megtennem, de valószínűleg elkésünk. John szerint ezzel a dallal berobbanhatnék. De nem azért, mert jó a dal; hanem mert manapság egy semmit mondó 'Frájdééj'-el is világhírnévre lehet szert tenni. Oké, azt senki sem mondta, hogy rossz a dal, de John a hallgatásával erre enged következtetni. Márpedig én hiszem, hogy ez a dal több mindennél. A saját Adam iránt táplált érzelmeim ihlették. Valójában az eredeti dalból egy-két sort ki kellett szednem, a populáris dolgok miatt. Apropó, Popular. Gondolom, mindenkit érdekel, mi lett Ericel. 

Nemsokkal a dal megírása előtt rájöttem, hogy mit akarok. Adamet. Önző voltam Ericel, de talán ez vezetett el odáig, hogy  Eric jelenleg Svédországban van, aminek nem örülök. Nélkülöznöm kell   a vagány és vakmerő legjobb barátomat. Mert igen, közel kerültünk egymáshoz, de végül mindketten rájöttünk, hogy kit is szeretünk igazán. Én Adamet, Eric pedig Svédországot, a hazáját, a rajongóit. Kirának ki kellett hevernie a dolgot, de mi mellette álltunk, mindenben. Adammel szerveztünk nekik egy vak randit, ami nem éppen úgy sült el, ahogy kellett volna.

Adam Szemszöge

Két hónappal ezelőtt

-Jajj, gyere már!-taszigáltam Tommyt a karjánál fogva a lépcsőkön.

-Figyu, szerintem ez még korai. Csak most szakítottam Kirával, és...-szabadkozott, majd egy óvatlan pillanatban kirántotta a karját a kezeim közül.

-Tommy. Nézz rám.-indultam felé a hipnotizáló nézésemmel.-Mit veszíthetsz?

-Semmit.-sóhajtott lemondóan.-Utállak.-rúgott bele a földbe, miután egy kivilágított teherautó elszáguldott mellette.

-Imádom Los Angelest este.-nevettem fel, mikor Tommy ijedten összerezzent a teherautót hallván. 

Dóra Szemszöge
Jelen

Adam belekortyolt a kávéjába, majd elfintorodott.
-Ez nagyon rossz.-hadonászott a bögrével, majd gyorsan beleöntötte a lefolyóba.
-Adam, ha megkérhetlek rá, akkor...-kezdtem bele negédesen.- ODATOLNÁD A SEGGEDET A HÁLÓBA, ÉS VOLNÁL SZÍVES FELÖLTÖZNI?-ordibáltam eszelősen. Adam felhúzta a szemöldökét, majd határozatlanul kinyögött egy "Nyugi"-t. Az öklömmel az asztalra csapva jeleztem, hogy jobban teszi ha engedelmeskedik.

***

-Jól van, sajnálom amiért ordibáltam.-morogtam a biztonsági övemet piszkálva.-De eléggé feszült vagyok a dal miatt.
-Nincs okod aggódni.-simogatta meg Adam a combomat.-Te vagy a legjobb.-mondta biztatóan, mire elmosolyodtam.
-Tudom.-nevettem fel, majd Adam szótlanul bekanyarodott a stúdióhoz.

***

-Éééés felvétel!-sipítozott John, ami egyre gyakrabban előfordult mostanság. Bólintottam, és elkezdtem énekelni a dalt. Nyilvánvalóan nem ez lesz majd az eredeti változat. A dal átmegy még egy csomó dolgon, magyarul javítanak majd a hangomon. Remélem.

-Álljunk meg, oké?-hagytam abba az éneklést a refrén előtt.-Mindjárt jövök.-siettem kifelé az ajtón a szemrehányó tekintetek megbámulása nélkül. Kisiettem a friss levegőre, és leültem a járda szegélyre. Pár másodpercig csak ültem ott, mozdulat nélkül, mikor Adam megjelent, és leült mellém. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, majd becsukta. Aztán ugyanezt még egyszer.
-Ha okosat tudnék mondani, akkor nem énekesnek mentem volna.-magyarázta az előbbi gyenge próbálkozásait. Savanyúan felnevettem.
-Nem akarom hogy kiadják a dalt.-fordultam Adam felé.
-Rendben.-bólintott nehézkesen.
-Tudom, hogy nem értesz egyet.-néztem rá szemrehányó, de mégis kedves arccal. Ilyet is tudnék? Hm.

-Nem rendelkezek feledted, sajnos.-tápászkodott fel a földről.-De megígérem, hogy nem adjuk ki a dalt. Csak énekeld fel, rendben?-porolta le a farmerját.
-Áll az alku.-álltam fel én is, és kezet nyújtottam Adamnek. Ő elfogadta a kéz fogást, majd visszatessékelt a stúdióba.

Melinda Szemszöge

-Vajon mennyi az idő?-vihorásztam enyhén kétség beesett hanggal, és kissé oldalra hajoltam, hogy előszedjem a kabátom zsebéből a mobilomat. A jobb kezemmel a kabát zsebében matattam, a bal kezemmel pedig a poharamat szorítottam. Valami selejtes lötty volt benne, de az alkohol tartalma igen magas volt. Pontosan ezért rendeltem. Ok nélkül újra felröhögtem. Tulajdonképpen hány napja vagyok itt? Milyen nap van ma? Végre megragadtam a mobilomat. Vagyis akartam, ugyanis túlságosan is elszámítottam az oldalra hajolást. Lezuhantam a székről.
-Rohadt élet.-mormogtam, majd megkapaszkodtam az asztal szélébe, és igyekeztem újra felülni a székemre. Mikor sikerült, egy büszke mosoly féleséggel az arcomon kikotortam a telefonomat. Semmi sem változott rajta, lassan három hónapja. Senki sem keress. Mert szánalmas vagyok. "Szánalmas vagy!"-ordibáltam magammal, a kocsma kellős közepén. Páran felemelték a fejüket, de egyébként semmi reakció. Senkit sem érdeklek."Kibaszottul szánalmas!" ordibáltam továbbra is. Nem igaz, hogy egy los angelesi kocsmában megszokott az ilyesmi. Itt mindenki olyan...mű. Senki sem engedné meg magának a lassan második itt töltött éjszaka után(mely leginkább a boros és a sörös üvegek társaságában telt el) egyszer csak trágár szavakat kiáltozzon. Az ordibálásom egyre hangosabb lett. A pincér sóhajtott egyet, mire én ledobtam a poharamat a földre. Nem tudom, hogy összetört-e. Elővettem a tárcámat, és sietve kiemeltem belőle 40 dollárt. Csak azután jutott az eszembe, hogy már fizettem, mikor felálltam. Mindegy, mérlegeltem. Lassú és bizonytalan léptekkel a kijárat felé vettem az irányt. Mikor odaértem, mintha mi sem történt volna, kinyögtem egy "Viszlát!"-ot, és kiléptem az utcára. A tátongó, fájó és mély sebeimet a város zaja tompította, egy kicsit. Nem tudtam nem Adamre gondolni. Már biztosan az esküvőt tervezgetik, és nyilvánosan, kézen fogva járkálnak mindenhová. És az újság is tele van velük.-szemeztem az egyik kukában heverő tegnapi újsággal. Odalépkedtem, mintha kiakartam volna valamit dobni, de e helyett megragadtam az újságot. A legnagyobb meglepetésemre, minden felesleges dologról szó volt, csak Adamről nem. Lehetséges, hogy úgy döntöttek nem élnek a lehetőséggel, amit John kínált fel nekik? Lehetetlen.
Felnéztem az újságból, és hanyagul a kukába dobtam. Egy pillanatra megdermedtem, hogy felmérjem a helyzetet. A lehetőségeim már sokkal jobban festettek. Sokkal jobban. "Nem is vagyok olyan szánalmas!" kiabáltam fel az ég felé, és szinte éreztem magamon a szúrós tekinteteket. Élveztem hallgatni a "Pofa Be!" és a "Kussolj!" okat. Visszatipegtem a kocsmába, és eltettem az asztalomon heverő pénzt. Újra a régi önmagam voltam.