39.Rész - Földönkívüli

Dorka Szemszöge

-Egyszerűen fantasztikus voltál!-lelkendezett Adam újból, és újból.-És az amikor...
-Adam, elég lesz.-állítottam őt le, mielőtt újra rákezdett volna.-Sosem leszek olyan jó, mint te.-világosítottam fel, mire ő bólintott.
-Lehet, de...-kezdett volna rá újból, amikor meglátta, hogy nem az autó anyós ülésének ajtajához közeledek, hanem a vezetőjéhez, elhallgatott.
-Biztos?-kérdezte bizonytalankodva.-Még nem nagyon vezettél.-emlékeztettet rá 'biztosvagyebenne' hangnemben.
-Adam?-szólítottam őt meg.
-Igen?-válaszolt lassan, tagolva.
-Kérem a kulcsot.-nyújtottam ki a kezemet. Adam belenyúlt a zsebébe, és odadobta a kocsi kulcsot.
-Köszi.-sziszegtem, és nyelvet nyújtottam Adamre.
Ő csak felhúzott szemöldökkel beült a kocsiba, és becsatolta a biztonsági övét.
-Előre szólok, ha bármi baja lesz a kocsimnak, ne számíts könyörületes estére.-fenyegetőzött mosolyogva.
-16 hónap után most kezdesz kételkedni bennem?-bedugtam a kulcsot, majd elfordítottam.
-Ki tudsz parkolni innen?-nézett Adam a visszapillantó tükörbe.-Szűk a hely.
Mérgesen összecsikorgattam a fogamat, és a gázba tapostam. Az autó hatalmas sebességgel megindult hátra, mire ijedten fékeztem. Az autó nyikorgott egyet, Adam pedig felhorkant. Enyhítettem a kormány szorításán, majd csalódottan hátradőltem.
-Inkább vezess te.-mormogtam, mire Adam kárörvendően elmosolyodott, és kiszállt, hogy helyet cseréljünk.

***

Melinda Szemszöge

Őszintén szólva nem tudom, mit keresek itt. Jó, oké, végül is rá tudnék fogni ezer dolgot, amiatt most a stúdió ajtaja előtt állok napszemüvegben, de mind-mind hülyeség lenne. Szóval most nagy levegőt veszek, és valahogy beosonok az egyébként kihalt épületbe -biztattam magamat félhangosan. Az önbizalmam bárhogy is, de kezd elfogyni. Csak találok valamit, amit fel tudok használni. Nekifeszültem a forgó-ajtónak, és beléptem a stúdióba. A várt dolog fogadott: Csak a recepciós lány ücsörgött a pultja mögött, az mp4-esét hallgatva. Ő tuti nem fog észrevenni. Felvihogtam, és magabiztos léptekkel elsétáltam a lány előtt. Felsétáltam az emeletre, majd megálltam John irodája előtt. A kilincsre helyeztem a kezemet, amikor az ajtó magától kinyitódott, majd megpillantottam egy ajtóban álló férfit. Nekem háttal állt, és telefonált.Vettem az adást, és szinte beugrottam az ajtó mögé. 

-Ühüm, készen van.-mormogta a férfi, és kilépett az ajtón. Erősebben hozzápréseltem magamat a falhoz, és lélegzet visszafojtva hallgatóztam.
-Most csinálta meg, a felvétel az irodámban van.-Felismervén a hangot, óvatosan balra léptem egyet. Úgy három lépésnyire lehet egy másik ajtó, amit most vettem észre. Ha elég gyors és halk vagyok, az John irodájának az ajtajának becsukása előtt be tudok oda rohanni, így John nem vesz majd észre. Mert ez John hangja.
-Nem, nem adhatjuk ki. Dóra megparancsolta Adamnek, hogy csak azzal a feltétellel énekli fel a dalt, ha az nem kerül nyilvánosság elé, Adam pedig megígérte neki.-horkant fel John óvatosan, én pedig ismét oldalra léptem egyet. Az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam az esetleges "Nyertem" és "Király vagyok" felkiáltásaimat.
-Oké. Majd holnap látlak.-John kinyomta a telefont, majd kulcsokkal kezdett el zörögni. Úgy döntöttem nem kockáztatok. Utoljára léptem egyet, és feltéptem a másik ajtót,  becsuktam magam után. Egy raktár helyiségben találtam magamat. Az ajtóhoz tapasztottam a fülemet, és zsebre vágtam a napszemüvegemet. Hamarosan John lépteinek zaja járta át a folyosót. Akkor már biztos voltam benne, hogy kijöhetek. Leporoltam a ruhámat, majd megálltam John irodájának ajtaja előtt. Nekifeszültem annak, de nem nyílt ki. Tudhattam volna. Most mi a fenét csináljak? Nekem most kell az a felvétel. Most! A lábammal dobbantottam egyet, és beletúrtam a hajamba. A kezem egy fém dologba ütközött. Mosolyogva kiszedtem a hajamból a hajtűt, majd beledugtam azt a zárba. Elfordítottam, majd összeszorított fogakkal lenyomtam a kilincset. Mikor az ajtó kinyílt az arcomon bujkáló mosoly még szélesebb lett. Rutinosan a kis fekete komódhoz rohantam, és véletlenszerűen kinyitottam a fiókokat. Már feltúrtam az összes fiók tartalmát, amikor megakadt a szemem egy fehér tokban lévő kék CD-n. Óvatosan kiszedtem a tokból a CD-t, és elolvastam a feliratot.

"Dóra Carter - E.T."

E.T.? Micsoda hülye dal cím ez! Magamban fortyogva rendet tettem a fiókokban, és zsebre tettem a CD-t. Az irodához csak John-nak, és Adamnek van hozzáférése. S ha véletlenül publikálásra kerül a dal, nem John lesz majd a hibás, ha a befolyásom is közrejátszik a dologban. Felnevettem, és kisiettem az irodából, zsebre dugott kézzel. Ugyanis a zsebemben több van egy elcseszett dalnál. A sorsom van benne.
Hazaérve azonnal beraktam a korongot a lemez lejátszóba. Csak tudnom kell, mit dobok fel a netre. De mielőtt túlságosan is beleélném magamat: Az ilyen illegális feltöltések nem hosszú életűek. Az a szajha tapsol egyet, és a dal lekerül a youtube-ról. De talán okozok vele egy jó kis összezördülést. Benyomtam a "Play"-t, és flegmán hallgatni kezdtem a dalt.

A dal felénél megállítottam a lejátszást. Ennyi bőven elég volt. Hátralendítve a hajamat eltorzított hanggal énekeltem a dal refrénjét. Jó kis paródia lehetne belőle. Kivettem a lejátszóból a CD-t, rátöltöttem a dalt a gépre, és felraktam a Youtube-ra.

Dorka Szemszöge

Végignéztem a házon. Vagyis, mondhatni a villán. A ház tört fehér falai és a hatalmas ablakok mindig is pompásan mutattak. Amikor először megláttam ezt a házat, egy fojtogató csapdának éreztem. De most már több, mint az otthonom. 

-Mit nézel ilyen feltűnően?-simogatta meg Adam finoman a combomat, és aztán kikapcsolta a biztonsági övét. 

-Csak a...házat. Gyönyörű.-kiszálltam a kocsiból, és becsuktam az ajtót.

-Fele annyira sem az, mint te.-kacsintott rám Adam.-Bent vár rád valami meglepetés.

Gyanakodva Adamre néztem, ő pedig felnevetett. 

-Nyugodj meg, eszméi értéke van, nem pedig vagyoni.
Egy csöppet megnyugodtam. Kíváncsian indultam be a házba, Adam pedig követett. Ahogy beléptem a nappaliba, egy kutya szaladt oda hozzám. Fehér kutya volt, fekete foltokkal.
-De édes vagy!-guggoltam le a kutyushoz, és megsimogattam a fejét.
-Gondoltam hogy értékelni fogod.-nyomott egy puszit Adam a homlokomra.
-Clyde lesz a neve.-jelentettem ki, miközben az ölembe vettem a kutyát, aki farkat csóválva ugatott egyet, mintha tiltakozna.
-Édes, ő kislány.-nevetett fel Adam, mire én felhúzott szemöldökkel korrigáltam a hibán.
-Akkor Bonnie lesz.-vigyorogtam.-Tudod, mint a rabló páros.
Adam vigyorogva bólintott.
-Köszönöm.-súgtam oda neki, majd hálából megcsókoltam.