2011. július 31., vasárnap

40.Rész - Kezdődik

Sziasztok! Igen, új rész van, ami immár a negyvenedik :) Tudom, hogy rettentő sokat késtem a fejezettel, és nagyon sajnálom, ahogy azt is, hogy mostanában csak ilyen rövideket kaptok. Ígérem, változtatok rajta. Szerintem magasan ez lett az eddigi legjobb fejezetem, tehát most már joggal mondhatom: "Visszatértem". Most viszont a fejezetről elöljáróban: Feltűnik egy "új" szereplő a rész végén, akit majd később fedek majd fel :P Melindát és a kutyust (: D) most háttérbe szorítottam, és nagyobb figyelmet adtam a Kira+Tommy párosunknak. Ja, és beleszerettem abba a cipőbe, amit Dorka kapott Adamtől *-* Jó olvasást!   


UI: Új dizi van készülőben (: Megírhatjátok kommiban, hogy milyen színeket látnátok szívesen vissza a blogon.


Dóra Szemszöge


F
elszisszentem, és gyorsan letettem a bögrét a TV előtt heverő üveg asztalra. Az ujjaimat a felsőmbe töröltem, és igyekeztem nem felhorkanni a fájdalomtól. Utálok egyedül maradni ebben a nagy házban. Oké, én egyeztem bele abba, hogy inkább itthon maradok, és nem kísérem el Adamet, aki pillanatnyilag boltkóros hírében áll. Nem kísérgethetem őt mindenhová, még ha nagyon is ezt akarom. Most jöhetne a duma a személyes szabadságról, vagy arról hogyan sikerült megégetnem az ujjaimat egy bögre gőzölgő tea segítségével, netán pedig elgondolkozhatnék azon, miért beszélek magamban. Felsóhajtottam, és leültem a kanapéra, ölembe véve a laptopomat. Itt az idő, hogy egy kicsikét kutakodjak a youtube-os videókban. Beütöttem a youtube keresőjébe a legutóbbi koncert helyszínét és dátumát, és elindítottam az első videót. Lejjebb tekertem, és a kommentárokat kezdtem el olvasgatni. Most az egyszer kíváncsi voltam az idegen emberek véleményére.

„Szerintem borzasztó ez az új csaj. Hatalmas hírverés van körülötte, pedig csak egy kiégett egyetemista, Adam pedig volt olyan hülye, hogy bevegye őt a háttérzenekarba. Teljességgel katasztrofális, amit ez a Dora csinál. Azt hiszem több millió rajongó, és a háttérzenekar+Adam nevében beszélhetek: Mindenkinek jobb lenne, ha visszamenne Magyarországra, és ott folytatná a kornyikálást.”

Nagyot nyelve még egyszer végigolvastam a hozzászólást. A betűk nem változtak, csak az agyam homályosodott el. Ökölbe szorított ujjakkal nyeltem le a sírást. Lecsaptam a laptop tetejét, és félredobva azt felálltam és a konyhába siettem. Összepréselt ajkakkal elővettem egy sörös üveget a hűtőből. Felbontva azt megráztam a fejemet. Nem. Mire Adam hazaér, egy holtrészeg lányt talál a lakásában? Nem készülhetek ki fél perc alatt, pár mondat miatt. Visszaraktam a sörös üveget a hűtőbe, majd előkapartam a mobilomat a zsebemből. Az anyám számát tárcsáztam. „Ha magányos vagy, rám mindig számíthatsz”-kántálta anyám a fejemben szüntelenül. Nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon miattam, de berúgni sem szeretnék. Vagy beszélek, vagy iszom.-állapítottam meg anya számát tárcsázva.
Első csörgés. Semmi. Második csörgés. Semmi. Harmadik csörgés. Ismételten semmi. Negyedik csörgés. Semmi. Még egy csörgést várok, aztán kinyomom a telefont. Ötödik csörgés. A vonal recsegni kezdett.
-Igen?-szólt bele egy finom, női hang. Nem anyu volt.
-Natasha?-kérdeztem vissza meglepetten. Pár másodperc csöndben eltelt.
-TE?-ordibált Natasha. Már tudtam, mire készül.
-Hé, várj! Ne nyomd ki!-kérleltem őt magyarul.-Add oda nekem anyut, oké?-óvatosan beszéltem vele.
-Én nem vagyok jó?-morogta megvetéssel a hangjában.-Fulladj meg te örömlány!-sziszegte dühösen, majd kinyomta a telefont, ami kiesett a kezemből, a padlóra zuhanva. Hátrább lépkedtem, mikor beleütköztem a falba. Üveges tekintettel leültem a földre, úgy hogy a hátam továbbra is a falhoz érjen. Percekig ülhettem ott, sőt, talán órákig. A fejemet a térdemre hajtva ócsároltam magamat. A fejemben tomboló káosz egyre nagyobb volt. Beletúrtam a hajamba, így hátrafésülve azt. Sóhajtottam egyet, majd felálltam. A földön heverő telefonomat a konyhapultra raktam, majd visszaültem a kanapéra.

Adam Szemszöge

Izgatottan néztem körbe, miközben megpróbáltam eldönteni, hogy melyik boltba menjek be elsőnek. Egy boltban képes vagyok órákat tölteni, amit most az egyszer el akarok kerülni. Végül betértem az első férfi ruhaboltba, és megajándékoztam magamat pár új farmerrel. Ennyi elég is lesz mára-mormogtam összeszorított fogakkal, mikor elhaladtam egy női cipőbolt mellett. Egy farmerkabátos barna hajú lány próbálgatta bárgyú mosollyal a cipőket, mellette pedig egy szőke hajú, vékony fiú állt unott arckifejezéssel. De hiszen az Tommy! És akkor a lány… az pedig Kira. Összepréselt ajkakkal fordítottam el a fejemet, és úgy próbáltam elossoni a kitámasztott bejárat előtt.
- Adam!-kiáltott fel Kira lelkesen, mire én összerezzentem. Nem, képtelenség hogy hátulról kiszúrjon. Mintha mi sem történt volna, zsebre vágtam a kezemet, és tovább sétáltam.
-Adam! Tudom, hogy te vagy az.-kiáltotta nekem újra. Ismét összerezzentem, majd egy lemondó sóhaj kíséretében beléptem a boltba.
-Hogy szúrtál ki?-túrtam bele a hajamba, miközben körülnéztem a boltban. Cipők és polcok ezrei mindenütt. Árcédulák nélkül is tudtam, hogy mennyibe kerül egy pár cipő ebből a boltból.
-Ó, tudod éppen egy divatszakértőért imádkoztam.-nézett Kira szúrósan Tommyra, mire az grimaszolni kezdett. Felnevettem. Annyira jellemző Kirára, hogy nem a kérdésemre válaszol.
-Miért, mi a gond?-vettem szemügyre a lány melletti cipős dobozok százait, mikor egy magas nő két cipős dobozt cipelve Kira elé lépett. Kira oldalra húzott szájjal, és felhúzott szemöldökkel jelezte a nőnek, hogy leléphet.
-Nem tudok dönteni.-mormolta Kira, miközben nekiesett a dobozoknak.-Magassarkú, szanda, balerinacipő, telitalpú…-sorolta megzavarodva.-Ez annyira…fusztrál.-sóhajtva bújtatta bele a lábát egy fekete-fehér Chanel cipőbe.
-Fusztrál az, hogy nem tudsz cipőt választani?-sandítottam Tommyra, aki bólintott.-Miért nem veszel inkább…Táskát? Vagy fülbevalókat?-tanácsoltam Kirának, aki megrázta a fejét.
-Táskám és fülbevalóm rengeteg van.-fújtatta szemügyre véve a magas sarkút a lábán.
-Apropó, ki fogja ezt fizetni?-böktem a cipő felé Kira lábán, aki ismét bárgyú mosolyt vetett Tommyra.
-Én.-harapta be Tommy az alsó ajkát, mikor Kira egy újabb pár cipőt emelt ki az egyik dobozból.
-Ez lesz az!-visította Kira izgatottan, majd felvette a narancssárga magas sarkút. Tommy megkönnyebbülten felállt.
-Remek, akkor mehetünk is.-ült ki elégedett mosoly Tommy arcára. Kira levette a cipőket, visszarakta a cipősdobozba, és a pénztárhoz lökdöste Tommyt.
-Megvárlak titeket a bejáratnál.-kacsintottam Kiráékra, és a bejárathoz sétáltam. Nekidőltem a falnak, amikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem, hogy Dóri telefonált rám, de tévedtem. John volt az.
-Hali.-köszöntöttem őt derűsen.
-Adam, hol vagy most?-mondta elhaló hangon, köszönés nélkül.
-Egy cipőboltban, miért?-válaszoltam felhúzott szemöldökkel.
-Le tudsz ülni?- faggatózott tovább.
-John, kezdessz…megijeszteni.-suttogóra fogtam a beszédet, ugyanis a pénztáros nő újra és újra felemelte a fejét.
-Baszd meg, Adam!-sipítozta John, aminek hatására a telefon majdnem kiesett a kezemből.
-John, mit szívtál?-fordultam el a pénztárosnő elől. John kezd…megőrülni.
-Adam, téged Grammyre jelöltek! G-R-A-M-M-Y-re!!-kiabálta a telefonba. Megráztam a fejemet, és megkapaszkodtam a falba, nehogy elessek.
-Asszem’ tényleg le kellett volna ülnöm.-mormogtam magam elé.-Biztos, hogy ez nem egy..tévedés?-kérdeztem bizonytalanul. Nem tudom, hogy milyen választ várjak. Ha John megbizonyosodik arról, hogy ez egy tévedés, furcsán csalódott leszek. Viszont ha nem tévedés, akkor sikítani fogok.
-Adam, a Whataya Want From Me mától Grammyre jelölt dal!-hangzott az egyértelmű válasz.
OMG. Oh My God. Ó, istenem. Te jó ég. Mi van még? Izgatottan kinyomtam a telefont, és zsebre vágtam azt. Megfordultam, majd feltűnt, hogy Tommy és Kira mögöttem állnak.
-Srácok…-haraptam az ajkamba, hogy elfojtsam a vigyorgást-engem Grammyre jelöltek!
Tommy elvigyorodott, Kira pedig ugrálni és kiabálni kezdett, amit nem bántam. Ugyanis én is csatlakoztam hozzá. Ez egyszer ugyanis nem érdekelt, mit gondolnak mások.

Dóra Szemszöge


-Megjöttem!-hallatszott Adam vidám hangja az előszobából. Én a laptopot szó szerint rádobtam az asztalra, és az előszobába rohantam. Adam éppen néhány méretes szatyrot helyezett a földre, mikor szó szerint a nyakába ugrottam. Először átöleltem, vállába fúrva a fejemet, aztán pedig megcsókoltam.
-Hiányoztál.-öleltem meg őt újra.
-Másfél órát voltam távol.-szabadkozott vigyorogva, mire megvontam a vállamat.
-Mit vettél?-fixíroztam a szatyrokat.
-Öhm, apróságokat.-válaszolt habozva, mire én felvontam a szemöldökömet.
-Egy Louise Goldin cipő nem számít apróságnak.-szúrtam ki az egyik kilógó cipős doboz logóját.
-Na igen, erről akartam veled beszélni.-préselte össze az ajkait, majd megfogta a szatyrokat, és a kanapéhoz cipelte őket.
-Adam, ne ijesztgess, rendben?-rogytam le a kanapéra, majd belekortyoltam a bögrében pihenő teámba.
-Grammyre jelöltek.-jelentette ki Adam vigyorogva, én pedig kis híján félrenyeltem. Fulladozva tettem vissza a bögrét a helyére.
-Úristen.-préseltem ki magamból a fulladozás után.-Sikíthatok?-villantottam Adamre a kislányos mosolyomat, mire ő bólintott.
-ÚRISTEN!-ismételtem meg magamat immár kiabálva. Felálltam, és megöleltem Adamet. Ő magához szorított, majd leültetett a kanapéra. Megfogta az egyik fekete szatyrot, majd a kezembe nyomta a benne lévő cipős dobozt.
-Ez a tiéd.-mosolyodott el, mikor kihámoztam a cipőket a csomágolásból. Alig hittem a szememnek. A cipő fekete volt, ezüst kövekkel kirakva, a sarkán pedig tüskék. Megfordítottam azt, hogy lássam a számozását: Pont az én méretem.
-Nagyon szép.-állapítottam meg mikor felhúztam a lábamra őket.-Köszönöm.-léptem hozzá közelebb, egy csókot nyomva a szájára.-De miért kapom?-ültem vissza a kanapéra, ugyanis kissé nehézkes volt benne a járás. Vigyáztam, hogy a tüskékkel ne szakítsam ki a kanapé huzatát.
-Mert te fogsz engem elkísérni a díjátadóra.-jelentette ki vigyorogva.
-Én? Tessék?-döbbentem le teljesen.-Úgy értem hogy…Nem fognak…?
-Nem.-rázta meg a fejét.-Csak mint barát, tudod. Nincs ebben semmi rossz.-tájékoztatott Adam. Elmosolyodtam. Hányszor akartam én ott lenni, akár egy kisebb díjátadón? Nagyon sokszor. És most, az ölembe hullik, nem is akárhogyan. Izgatottság fogott el. Az ilyen díjátadókon olyan hírességek fordulnak meg, és lépnek fel, mint például Katy Perry, Rihanna, vagy Lady Gaga. És most én is idekeveredem?
-Jó buli lesz.-kérlelt Adam finoman.
-Persze hogy elkísérlek!-vettem le a cipőket.-És egy Grammy díjjal jövünk majd haza.-nevettem fel.
-Imádlak, te kis hülye.-borzolta össze a hajamat Adam, mire én felháborodást színleltem.
-Bonnie fejét borzogasd.-igazítottam vissza a hajtincseimet, mire Adam felnevetett.
-Apropó, hol is van?-nézett körül Adam mániákus vigyorral az arcán. Felnevettem.
-Nem tudom.-vettem fel ártatlan arckifejezést, majd sóhajtottam.-Ezek szerint ma nem lesz kutya terrorizálás.-állapítottam meg vigyorogva, mire Adam felmorgott.

E/3
Los Angeles repülőtere, LAX

A szőkésbarna lány elveszetten sétált a repülőtéren. A méretes fekete napszemüvege annak ellenére is rajta volt, hogy december végén járunk. Két hatalmas fekete bőröndöt cipelt maga után, a kezében egy papírkát szorongatva. A papíron egy cím állt, ahová sürgősen el kellene jutnia. Nehéz volt kivívni az ide utat, megegyezni a szüleivel, és stb. Nem ronthat el semmit. Jól tudja, hogy mit akar. Talán hiba volt hazudni-mormogta magában, amikor hatodjára járta végig a repülőteret, a kijáratot keresve. Lehet, hogy külsőleg megváltozott, de belül ugyanaz marad. Ez volt az a mondat, amit a lány képtelen volt beismerni. De talán jobban irtózott attól, hogy keresztülhúzzák a számításait. Meg kell mutatnia neki azt, hogy ő sokkal jobb Dóránál. Beharapva alsó ajkát levette a napszemüvegét, és körülnézett. Kiszúrt egy kijárat feliratú táblát, majd magát dicsérve visszahelyezte a napszemüvegét, majd dobott egy SMS-t otthonra.
Megérkeztem.”
A lány feltekintett. Egy újabb fejezet kezdődik, mormolta magában angolul. 

6 megjegyzés:

Alexandra írta...

UHH :D ez nagyon jóó lett!! ♥ Amúgy szerintem ez a csaj a végén az Natasa!! :D szerintem... ^^ már várom a következőt :D kutya terrorizálás x'D ez tecciiik :D

Mili és Kylie írta...

Szia!
Végre valaki leírta mi az az OMG!!!
Kössz, jó volt a fejezet.Pusz!

annie írta...

Szia!

Már nagyon hiányoltam az új részt. De megérte várni, szuper, mint mindig.

Lillancs írta...

Nagyon jó lett ;D
Dorka szokás szerint nagyon kishitű, de szerintem nem kéne hinnie a kommenteknek. Vagyis, né tuti nem tenném. Amúgy ez a rész tényleg felülmúlhatatlan lett ;)
Kira olyna hülye xd De nagyon bírom.
Meg Adamet is <33333
Az a csaj végén sztem nem Natasha, mert neki hidrogénszőke haja van. és tök ronda az a cipő amit Dorka kapott xDDD Vagyis tüskék nélkül bejövős lenne, de így nem jó. És Grammy *-* Ha itt is bruno mars nyeri, falnak megyek.

τιnα. írta...

sziaa. nagyon jó a történet. :D várom az új részt. remélem minél előbb megírod. :D ezt a részt rövidnek találtam. :( de amúgy nagyon jó. csak így tovább. ;D Kira&Adam. annyira aranyosak. (: várom a folytatást. xx.♥

~Beauty° írta...

Basszus Doduka lehülyéztek engem utána benyomták h cuki vagyok :D Háháá nem tudom eldönteni :DDD
Am nagyon jóó lett. Kira kicsit idegbeteg, látszik, hogy rólam mintáztad :DD ÉS én is kb így vásárlok :D Nem tudom honnan tudtad úgy látszik te mindenhova követsz :DD
XOXO:
Kira