29.Rész
Dupla Csavar
Dupla Csavar
-Már csak 99 kell.-bontogattam nagy cukortartalmú csokimat, úgy hogy Adam lábán ültem. Javában tornázott, hogy miért arról gőzöm sincs. Most a hátizom erősítésnél tartott, ezért megkért, hogy üljek rá a lábára. Fel-le emelgette felső testét, és próbálta mindnél több ideig fent tartani magát.-Tulajdonképpen miért is csinálod ezt?-haraptam bele a kezemben lévő édességbe. Igazából csak heccelésből csináltam, amit Adam észre is vett.
-Tudom hogy nem a legjobb reggeli program.-sóhajtott Adam, majd levegőt vet, hogy folytassa, de közbeszóltam.
-Miről beszélsz? Életem vágya, hogy minden reggelem úgy töltsem, hogy a lábadon ülök, és undorító csokit zabálok, normális reggeli helyett.-humorizáltam, majd felálltam. Muszáj volt, ugyanis éreztem, ahogy Adam fárad. Az izmai egyre gyengébben feszültek meg. Amúgy is így lenne, mivel lassan fél órája csücsülök rajta.
-Keresd meg a sapkát amit tegnap vettünk, és vegyél fel napszemüveget.-utasított, és lassan felállt.-Megmutatom hogy reggeliznek az amerikaiak.-hangvételéből hallatszott, hogy valami rosszban sántikál.
(...)
Megigazítottam a fejemen a kék sapkámat. A vége lelógott hátul. Amolyan kukás sapka volt, ahogy régebben neveztem. Elnevettem magam a szánalmamon, és a tükörbe néztem. Akár egy zombi. Előre raktam barna fürtjeimet. Így az összkép nem volt olyan rossz.
-Fura vagy így.-állapította meg Adam, miután alaposan végignézett rajtam.-Tegnap olyan...olyan komolyan festettél.-kapott be egy fehér rágógumit. Messziről éreztem a mentolos illatát. A gyomrom megkordult, elvégre ma a félig megrágott csokimon kívül nem ettem semmit. Eltorzult arccal a hasamra tettem a kezem.
-Mikor jön az amerikai reggelim? Az éhenhalás szélén állok.-nyafogtam.
Nem szólt semmit, csak közelebb lépett, és hirtelen megcsókolt. Gyors és nyálas csók volt, ezért utána rögtön letöröltem a számat a kezemmel.
-Ezt mire véljem?-harapdáltam ajkaimat, hogy tudja, mire gondolok.
-Reggeli.-röhögte el magát, mire én oldalba böktem.-Menjünk.
-Fura vagy így.-állapította meg Adam, miután alaposan végignézett rajtam.-Tegnap olyan...olyan komolyan festettél.-kapott be egy fehér rágógumit. Messziről éreztem a mentolos illatát. A gyomrom megkordult, elvégre ma a félig megrágott csokimon kívül nem ettem semmit. Eltorzult arccal a hasamra tettem a kezem.
-Mikor jön az amerikai reggelim? Az éhenhalás szélén állok.-nyafogtam.
Nem szólt semmit, csak közelebb lépett, és hirtelen megcsókolt. Gyors és nyálas csók volt, ezért utána rögtön letöröltem a számat a kezemmel.
-Ezt mire véljem?-harapdáltam ajkaimat, hogy tudja, mire gondolok.
-Reggeli.-röhögte el magát, mire én oldalba böktem.-Menjünk.
(...)
Los Angeles utcái, E/3
Minden tökéletesen rendben van. Legalábbis ezt szűri le az a járókelő, aki elsétál Adamék mellett. A fiú sugárzó arccal integet a fotósoknak, miközben a lány igyekszik elbújni mögötte. Óvatosan, lassan lépkednek. Adam úgy tesz, mintha ráérnének, de valójában késésben vannak. A próba 10:30-kor kezdődik, most pedig 10:26 van. Mindenesetre nyugodtan sétálnak oda az egyik hot-dogos bódéhoz, majd két hatalmas becsomagolt valamivel ülnek le az egyik szemközti park padjára. A fotósok majd' fellökik egymást, hogy a legjobb szemszögből örökítsék meg a történteket. Minden rendben megy addig, még valaki elkiáltja magát. Adam összerezzen a neve hallatán, és igyekszik jó gyorsan elpucolni az említett helyről, de hiába, hiszen már régen körbevették őt.
E/1
(Dóri szemszöge)
Csendesen autó grammokat osztogat, és minden második mondata a "Thank You". Megbizonyosodtam róla, hogy nem nézz ide, majd egy gyors mozdulattal kidobtam az ételt a kukába. Végül a tömeg eloszlik, és Adam zavartan odasétál hozzám.
-Ne haragudj, csak..-magyarázkodott.
-Mindegy.-legyintettem.-Mellesleg cuki vagy autó gramm osztás közben.-mosolyogtam rá.-Emiatt ne érezd magad rosszul.
-Nem is érzem rosszul magam.-szeme sarkából a hot-dogját nézte.-Te már végeztél?-tekintette mintha égetett volna, és valami furcsa szurkálást éreztem. Bűntudat. Egy hot-dog miatt. Én sem vagyok normális.
-Igen. Persze.-vágtam rá gyorsan.-Jó volt.-bólogattam, mint az a kutya a kocsiban. Emlékszek rá, hogy kisebb koromban mindig elszórakoztam vele egy-egy hosszú autóút közben, ameddig le nem esett a feje. Elég nagy csalódás volt számomra, mert mindig azt hittem, hogy valami különös dolog miatt bólogat egyfolytában, nem pedig a fej végére szerelt csavartól.
-Mi az?-csettintett a szemem előtt Adam.-Eléggé elgondolkoztál.
-Ja...Semmi.-ráztam meg a fejem, mintha így elrepültek volna gyerekes gondolataim. Pedig még mindig jobb a szexnél. Adam szinte minden második pillanatban arra gondol. Hogy ezt honnan tudom? Ha az övcsatjához nyúl, általában az jár a fejében. Már megint elgondolkoztam. Adam elindult előre, én pedig észbe kaptam, és utána indultam.
-Nem vagyunk késésben?-néztem körbe, valami óra után kutatva.
-Nem.-vágta rá egyből, úgy hogy szinte be sem fejeztem a mondatomat.
Pár perc múlva beértünk a stúdióba. Ma szokatlanul csöndes volt, egyetlen egy ember mászkált a márványköves folyosón, méghozzá egy 60 év körüli takarítónő. Úgy tettem, mint aki tudja merre kell menni, és tartottam a tempót Adammel. Olykor azért kicsit lemaradtam, hogy megbizonyosodjak Adam oda megy be, ahová én is beakarnék. Gyorsan beértünk a próbaterembe. A hangszerek mögött a zenekar állt. Tommy és Monte idegesen dobogtak cipőjükkel, majd összenéztem mikor megláttak. A hatalmas fekete színpad előtt egy pár szék volt elhelyezve. Az egyiken John ült, a másikon pár nő, akik egy hatalmas mappát tartottak a kezükben. John mellett Melinda ült. Melinda?! Mit keres ő itt?-megrángattam Adam dzsekijének a végét, és a fejemmel Melinda felé böktem.
-Sziasztok.-körülnézett, és mindenfelé eleresztett egy mosolyt. Az első sorban ülő hölgyek elpirultak, és az egyik a mappájával legyezte magát.
-Gráciák.-suttogta Adam.
-Hol a fenében voltatok? Már régen el kellett volna kezdeni a próbát.-támadt le minket Cam, majd öklét a másik tenyerébe csapta.
Szúrósan néztem Adamre, aki intett, hogy kövessem őt. Felmentünk a színpad oldalán lévő lépcsőn, és már a színpad jobb oldalán találtuk magunkat. Egy kis rész(ami tele volt ruhákkal, táskákkal és egyéb személyes dolgokkal)teljes fedettséget élvezet a nézőtéren ülő emberek tekintetétől, de a színpadon lévő emberek mindent láthattak.
-John azért van itt, hogy meglássa mit tudsz. Vakon nem fog beleegyezni.-magyarázta.-És csak azt akartam hogy normálisan megreggelizz, ahogy mindenki más ezen a rohadt bolygón.-emelte följebb a hangját.
-Nem érdekel az hogy John itt van. De Melinda...Ő mit keress itt?-nehezen találtam a kifejezéseket. Ha dühös vagyok, legszívesebben magyarul káromkodnék.
-Azt szeretném én is megtudni.-szemében láttam a düh-t, és azt hogy hamarosan letámadja Johnt. Kezével körbefogta az arcom, hogy megnyugtasson.
-Szépen elénekled valamelyik dalomat, és minden rendben.-fújta ki lassan a levegőt. Tommy kezével jelezte, hogy ideje jönnünk. Bólintottam, és négy lépéssel a színpad látható részében megálltam. Nem tudom hova kéne állnom.
-Cam mellé.-súgta oda Tommy a fogai közt, hogy ne látszódjon hogy kisegített. Gyorsan és zavartan a helyemre álltam, és a mikrofonnal bénáztam.
-Szóval, ha jól tudom, három nap múlva egy talk-showban kell beszélned a 2011-es terveidről, és elő kell adnod pár számot.-magyarázta John, majd elővett egy fekete füzetet.-Én az If I Had You-ra, a Down The Rabbit Hole-ra, és a Soaked-re gondoltam.-hadarta. Adam megakart szólalni, de John már lejegyezte a számokat. Adam lesütötte a szemét.
-Szerintem ezek nem jók.-szólta közbe gyorsan.John meglepetten felnézett, Melinda pedig unottan a telefonjával babrált.
-Ugyan miért nem?-John hangneméből hallatszott, hogy mennyire lekezel.
-Mert szerintem három szám nem elég. Adam énekes, nem? És a Soaked sem jó annyira. Valami pörgős lendület kéne, elvégre nyár van. Lehetne helyette a Fever, Sure Fire Winners, Srut.-egyre elbizonytalanodtam. Talán mégsem volt olyan jó ötlet szembeszállni Johnnal.-És az...If I had you-val sem értek egyet. Mindenkinek elege van már a folytonos slágerekből, mert az összes énekes azt adja elő. Én nagyon szeretem az If I Had You-t, de most az egyszer, nem lehetne más?
Pár másodperc néma csönd következett. Tommy csóválta a fejét, John pedig gondolkozott. Csak Adam állt ott meglepetten.
-Nem lehetne.-ejtette bele táskájába telefonját hirtelen Melinda.-Ne te döntsd már el, drágám.-Jó pofizott.
-Szerintem szavazzunk.-állapította meg Isaac.-Ki szavaz Dóri verziójára?-lazán letette a dobverőket.
Határozottan feltettem a kezemet. Cam és Monte követett. John úgy tekintett rájuk, mint árulókra. Végül Isaac is feltette a kezét.
-Ki szavaz ez ellen?-tette le mindenki a kezét. Melinda a magasba lendítette a kezét. A lila műkörme már messziről is látszott.
Körülnézett, majd öntelt arcot vágott.
-Megbeszéltük.-bólintott John, majd ismét elővette azt a határidőnaplót, amibe lejegyezte a számokat. A toll hangjából ki lehetett találni.-John lehúzta a saját ötletét, és oda firkantotta az enyémet.
-Kezdjük el.-utasította Adam a többieket. Most már nem csak a magánéletemben, a munkámban is irányít. Összenéztünk Cammel, aki könnyed arckifejezéssel jelezte, hogy ne is törődjek ezzel, mivel ez megszokott dolog. Őszintén szólva nem tudtam, melyik dallal kezdünk, és hogy melyik résznél kell majd énekelnem. Persze, már a zenéből felismertem a Music Again-t. A refrénnél halkan énekeltem(Megjegyzem hol késve, hol gyorsabban), és ott, ahol úgy éreztem passzolna a "hangom" Adaméhez. Igazából nem tudom mit keresek itt. Egyszer énekeltem, és mindenki holt biztos abban, hogy jó háttérénekes lesz belőlem. De én nem érzem magam annak. 10 perc múlva annyira kiszáradt a torkom, hogy nyelni is alig tudtam. Gyorsan két dal között egy kis szünetet kértem. John vonakodva, de beleegyezett, Melinda pedig ellenezte. Furcsa, hogy John hogyan viselkedik velem.
-Addig legalább a többiek is pihennek.-sóhajtott.
-Nem értek ezzel egyet! Ha nem bírja a strapát, 10 perc után, akkor mit fog csinálni a koncerteken? Percenként pisilni jár majd?-csavarta Melinda fekete haját az ujja köré, és hangosan rágcsálta a rágógumit. A többiek elnevették magukat, ami nem esett annyira jól. Adam is nevetett. Letettem a mikrofont, és felemelt fejjel, cseppet sem zavartan a táskámhoz sétáltam. Kivettem a pénztárcámat, és kimentem a teremből. Lábujjhegyre álltam, hogy körülnézze. Valami büfé féleséget kerestem. Találomra elindultam előre, majd összetalálkoztam egy ital-automatával. Palackozott üdítőket dobott ki a gép, mindössze pár dollárért. Bedobtam a pénzt, és kiválasztottam a legolcsóbbat. A gép nagy zúgással válaszolt, majd semmi. Újra megnyomtam a gombot. Ismét zúgás, aztán semmi.
-Nem úgy kell.-hallatszott mögöttem egy ismerős férfi hang, majd mellém lépett, és belerúgott a képbe, ami hamarosan kiadta az ásványvizes flakont. Elismerően bólintottam.
-Mit akarsz, Erick?-vettem ki a flakont, és lecsavartam a kupakot.
-Csak beszélgetni. Mint...régi jó barátok-mosolygott rám.
-Már régen nem vagyunk barátok.-emlékeztettem rá unottan, majd beleittam az ásványvízbe.
-Pont ezért.-tördelte ujjait.
-Mondj három ésszerű érvet, ami szerint veled kéne lennem, és nem Adammel.-parancsoltam rá.-Most rögtön. Ha az egyik érved is jó, meggondolom...tudod mit.-váltottam át magyarra. Itt még a falnak is füle van.
-Azt javaslom üljünk le.-mutatott a büfé előtti székekre. Engedelmesen odasétáltam, és leültem.
-Első érvem következik.-figyelmeztetett-Avagy a miért hagyott el dilemma.-unott arcot vágtam, és menni készültem, de elkezdte a mondandóját. Képtelen voltam kihagyni.-Szóval elhagyott. Mind egy rongybabát. Nem volt rád szüksége. Fél éven át elvolt nélküled. Akkor miért pont most kellenél neki?-nem hagyta hogy válaszoljak, ironikus kérdés volt.-Megmondom. Megunta ezt az állapotot is, ahogy téged annak idején. És te repültél újra a karjaiba. És tudom, hogy még egyszer megfogja csinálni. Nem törődik veled, vedd már észre. Nem kéri ki semmiről a véleményed. Fogadjunk, hogy nem kérdezte meg, tetszik-e sztárosdi. Ha annyira szeretne, amennyire mondja, feladna érted mindent. Ahogy én tettem.-húzta ki magát.
Nem szólaltam meg. Tulajdonképpen igaza volt.
-Miből gondolod, hogy különbül bánnál velem?-kérdeztem halkan, szinte suttogva.
-Ki kérném mindenben a véleményedet, és törődnék veled. Nem járnék el este bulizni.-sorolt még el ezernyi hülyeséget. Csöndben ültem, de belül ordítottam. Legszívesebben felálltam volna, és kiordítottam volna hogy Elég! , de nem tettem. Tudom mit fogok csinálni, és ebbe belerángatom majd drága Kira barátnőmet is.
-Hát, szia.-álltam fel, és visszaindultam a terembe.
Mikor benyitottam, éles hangzavar ütötte meg a fülemet. Melinda egy asztalnál ült, és Cam ült vele szemben. Szkandereztek. Cam az utolsó pillanatban lenyomta Melindát, aki megrázta a kezét. A műkörme ide oda repült.
-Óh, hali.-integetett.-Jössz te is?-bólintottam, és helyet cseréltem Cammel.-A nyertes megcsókolthatja Adamet.-jelentette ki. John szeme elkerekedett, Adam pedig feszülten rám nézett. A jókedv mintha elillant volna a teremből.
Bólintottam. Ismét. Lehet hogy hagyom magam. Adamet nem érdekli. Ha kéne, rögtön ágyba vinné a kicsikét. Tommy elindította menetet. A kezem szinte pehely könnyű volt, Melinda majdnem elsőre lenyomta az asztalra. De az utolsó pillanatban erőt vettem magamon, és próbáltam lenyomni a kezét. Jó öt perce lehetett, amikor végre fölényben voltam. Pár centi kellett volna. A legutolsó erőmből végleg lenyomtam az asztalra Melinda kezét. A műkörme megkarcolta a karomat. A többiek éljeneztek, és tapsoltak. Adam elégedetten mosolygott rám, és átölelt. Szomorúan magamba szívtam az illatát. Pont mint félévvel ezelőtt.
-Ha ő nyert volna, egy ujjal se nyúltam volna hozzá.-nyugtatott meg, és szorosabban ölelt át.
-Tudom.-hazudtam.-Bízok benned.-ez viszont nem hazugság volt.
-Csókot!-visították a többiek. Melinda durcásan visszaült a helyére. Adam megrántotta a vállát, és rám mosolygott.
-Szeretnéd?-kérdezte meg. Őszintén szólva megnyugodtam. Ilyen téren kikéri a véleményemet.
-Igen.-suttogtam, és megcsókoltam. Kicsit keserű, és erőltetett volt, de valamennyire megnyugodtam.
-Mi megyünk.-szólt oda Johnnak Adam, majd átkarolt.-Jó voltál.-súgta oda, és egy puszit nyomott az arcomra. Megint égni kezdett az arcom. Bűntudat. A telefonom pittyegni kezdett, én meg elővettem.
1 új SMS érkezett. Szövege:
Szia. Ne haragudj rám. Tudom, hogy nagyon megbántottalak az előbb. Meg tudsz nekem a többiért is valaha megbocsájtani? E.
-Nem tudom mit képzel ez magáról.-mérgelődött Adam, miután megmutattam neki az SMS-st.-Ti beszéltetek az előbb?-mutatott az ajtóra.
-Igen. Nem lényeg.-legyintettem, és elküldtem a választ Ericknek.
"Nem, soha. D."
-Mi az?-csettintett a szemem előtt Adam.-Eléggé elgondolkoztál.
-Ja...Semmi.-ráztam meg a fejem, mintha így elrepültek volna gyerekes gondolataim. Pedig még mindig jobb a szexnél. Adam szinte minden második pillanatban arra gondol. Hogy ezt honnan tudom? Ha az övcsatjához nyúl, általában az jár a fejében. Már megint elgondolkoztam. Adam elindult előre, én pedig észbe kaptam, és utána indultam.
-Nem vagyunk késésben?-néztem körbe, valami óra után kutatva.
-Nem.-vágta rá egyből, úgy hogy szinte be sem fejeztem a mondatomat.
Pár perc múlva beértünk a stúdióba. Ma szokatlanul csöndes volt, egyetlen egy ember mászkált a márványköves folyosón, méghozzá egy 60 év körüli takarítónő. Úgy tettem, mint aki tudja merre kell menni, és tartottam a tempót Adammel. Olykor azért kicsit lemaradtam, hogy megbizonyosodjak Adam oda megy be, ahová én is beakarnék. Gyorsan beértünk a próbaterembe. A hangszerek mögött a zenekar állt. Tommy és Monte idegesen dobogtak cipőjükkel, majd összenéztem mikor megláttak. A hatalmas fekete színpad előtt egy pár szék volt elhelyezve. Az egyiken John ült, a másikon pár nő, akik egy hatalmas mappát tartottak a kezükben. John mellett Melinda ült. Melinda?! Mit keres ő itt?-megrángattam Adam dzsekijének a végét, és a fejemmel Melinda felé böktem.
-Sziasztok.-körülnézett, és mindenfelé eleresztett egy mosolyt. Az első sorban ülő hölgyek elpirultak, és az egyik a mappájával legyezte magát.
-Gráciák.-suttogta Adam.
-Hol a fenében voltatok? Már régen el kellett volna kezdeni a próbát.-támadt le minket Cam, majd öklét a másik tenyerébe csapta.
Szúrósan néztem Adamre, aki intett, hogy kövessem őt. Felmentünk a színpad oldalán lévő lépcsőn, és már a színpad jobb oldalán találtuk magunkat. Egy kis rész(ami tele volt ruhákkal, táskákkal és egyéb személyes dolgokkal)teljes fedettséget élvezet a nézőtéren ülő emberek tekintetétől, de a színpadon lévő emberek mindent láthattak.
-John azért van itt, hogy meglássa mit tudsz. Vakon nem fog beleegyezni.-magyarázta.-És csak azt akartam hogy normálisan megreggelizz, ahogy mindenki más ezen a rohadt bolygón.-emelte följebb a hangját.
-Nem érdekel az hogy John itt van. De Melinda...Ő mit keress itt?-nehezen találtam a kifejezéseket. Ha dühös vagyok, legszívesebben magyarul káromkodnék.
-Azt szeretném én is megtudni.-szemében láttam a düh-t, és azt hogy hamarosan letámadja Johnt. Kezével körbefogta az arcom, hogy megnyugtasson.
-Szépen elénekled valamelyik dalomat, és minden rendben.-fújta ki lassan a levegőt. Tommy kezével jelezte, hogy ideje jönnünk. Bólintottam, és négy lépéssel a színpad látható részében megálltam. Nem tudom hova kéne állnom.
-Cam mellé.-súgta oda Tommy a fogai közt, hogy ne látszódjon hogy kisegített. Gyorsan és zavartan a helyemre álltam, és a mikrofonnal bénáztam.
-Szóval, ha jól tudom, három nap múlva egy talk-showban kell beszélned a 2011-es terveidről, és elő kell adnod pár számot.-magyarázta John, majd elővett egy fekete füzetet.-Én az If I Had You-ra, a Down The Rabbit Hole-ra, és a Soaked-re gondoltam.-hadarta. Adam megakart szólalni, de John már lejegyezte a számokat. Adam lesütötte a szemét.
-Szerintem ezek nem jók.-szólta közbe gyorsan.John meglepetten felnézett, Melinda pedig unottan a telefonjával babrált.
-Ugyan miért nem?-John hangneméből hallatszott, hogy mennyire lekezel.
-Mert szerintem három szám nem elég. Adam énekes, nem? És a Soaked sem jó annyira. Valami pörgős lendület kéne, elvégre nyár van. Lehetne helyette a Fever, Sure Fire Winners, Srut.-egyre elbizonytalanodtam. Talán mégsem volt olyan jó ötlet szembeszállni Johnnal.-És az...If I had you-val sem értek egyet. Mindenkinek elege van már a folytonos slágerekből, mert az összes énekes azt adja elő. Én nagyon szeretem az If I Had You-t, de most az egyszer, nem lehetne más?
Pár másodperc néma csönd következett. Tommy csóválta a fejét, John pedig gondolkozott. Csak Adam állt ott meglepetten.
-Nem lehetne.-ejtette bele táskájába telefonját hirtelen Melinda.-Ne te döntsd már el, drágám.-Jó pofizott.
-Szerintem szavazzunk.-állapította meg Isaac.-Ki szavaz Dóri verziójára?-lazán letette a dobverőket.
Határozottan feltettem a kezemet. Cam és Monte követett. John úgy tekintett rájuk, mint árulókra. Végül Isaac is feltette a kezét.
-Ki szavaz ez ellen?-tette le mindenki a kezét. Melinda a magasba lendítette a kezét. A lila műkörme már messziről is látszott.
Körülnézett, majd öntelt arcot vágott.
-Megbeszéltük.-bólintott John, majd ismét elővette azt a határidőnaplót, amibe lejegyezte a számokat. A toll hangjából ki lehetett találni.-John lehúzta a saját ötletét, és oda firkantotta az enyémet.
-Kezdjük el.-utasította Adam a többieket. Most már nem csak a magánéletemben, a munkámban is irányít. Összenéztünk Cammel, aki könnyed arckifejezéssel jelezte, hogy ne is törődjek ezzel, mivel ez megszokott dolog. Őszintén szólva nem tudtam, melyik dallal kezdünk, és hogy melyik résznél kell majd énekelnem. Persze, már a zenéből felismertem a Music Again-t. A refrénnél halkan énekeltem(Megjegyzem hol késve, hol gyorsabban), és ott, ahol úgy éreztem passzolna a "hangom" Adaméhez. Igazából nem tudom mit keresek itt. Egyszer énekeltem, és mindenki holt biztos abban, hogy jó háttérénekes lesz belőlem. De én nem érzem magam annak. 10 perc múlva annyira kiszáradt a torkom, hogy nyelni is alig tudtam. Gyorsan két dal között egy kis szünetet kértem. John vonakodva, de beleegyezett, Melinda pedig ellenezte. Furcsa, hogy John hogyan viselkedik velem.
-Addig legalább a többiek is pihennek.-sóhajtott.
-Nem értek ezzel egyet! Ha nem bírja a strapát, 10 perc után, akkor mit fog csinálni a koncerteken? Percenként pisilni jár majd?-csavarta Melinda fekete haját az ujja köré, és hangosan rágcsálta a rágógumit. A többiek elnevették magukat, ami nem esett annyira jól. Adam is nevetett. Letettem a mikrofont, és felemelt fejjel, cseppet sem zavartan a táskámhoz sétáltam. Kivettem a pénztárcámat, és kimentem a teremből. Lábujjhegyre álltam, hogy körülnézze. Valami büfé féleséget kerestem. Találomra elindultam előre, majd összetalálkoztam egy ital-automatával. Palackozott üdítőket dobott ki a gép, mindössze pár dollárért. Bedobtam a pénzt, és kiválasztottam a legolcsóbbat. A gép nagy zúgással válaszolt, majd semmi. Újra megnyomtam a gombot. Ismét zúgás, aztán semmi.
-Nem úgy kell.-hallatszott mögöttem egy ismerős férfi hang, majd mellém lépett, és belerúgott a képbe, ami hamarosan kiadta az ásványvizes flakont. Elismerően bólintottam.
-Mit akarsz, Erick?-vettem ki a flakont, és lecsavartam a kupakot.
-Csak beszélgetni. Mint...régi jó barátok-mosolygott rám.
-Már régen nem vagyunk barátok.-emlékeztettem rá unottan, majd beleittam az ásványvízbe.
-Pont ezért.-tördelte ujjait.
-Mondj három ésszerű érvet, ami szerint veled kéne lennem, és nem Adammel.-parancsoltam rá.-Most rögtön. Ha az egyik érved is jó, meggondolom...tudod mit.-váltottam át magyarra. Itt még a falnak is füle van.
-Azt javaslom üljünk le.-mutatott a büfé előtti székekre. Engedelmesen odasétáltam, és leültem.
-Első érvem következik.-figyelmeztetett-Avagy a miért hagyott el dilemma.-unott arcot vágtam, és menni készültem, de elkezdte a mondandóját. Képtelen voltam kihagyni.-Szóval elhagyott. Mind egy rongybabát. Nem volt rád szüksége. Fél éven át elvolt nélküled. Akkor miért pont most kellenél neki?-nem hagyta hogy válaszoljak, ironikus kérdés volt.-Megmondom. Megunta ezt az állapotot is, ahogy téged annak idején. És te repültél újra a karjaiba. És tudom, hogy még egyszer megfogja csinálni. Nem törődik veled, vedd már észre. Nem kéri ki semmiről a véleményed. Fogadjunk, hogy nem kérdezte meg, tetszik-e sztárosdi. Ha annyira szeretne, amennyire mondja, feladna érted mindent. Ahogy én tettem.-húzta ki magát.
Nem szólaltam meg. Tulajdonképpen igaza volt.
-Miből gondolod, hogy különbül bánnál velem?-kérdeztem halkan, szinte suttogva.
-Ki kérném mindenben a véleményedet, és törődnék veled. Nem járnék el este bulizni.-sorolt még el ezernyi hülyeséget. Csöndben ültem, de belül ordítottam. Legszívesebben felálltam volna, és kiordítottam volna hogy Elég! , de nem tettem. Tudom mit fogok csinálni, és ebbe belerángatom majd drága Kira barátnőmet is.
-Hát, szia.-álltam fel, és visszaindultam a terembe.
Mikor benyitottam, éles hangzavar ütötte meg a fülemet. Melinda egy asztalnál ült, és Cam ült vele szemben. Szkandereztek. Cam az utolsó pillanatban lenyomta Melindát, aki megrázta a kezét. A műkörme ide oda repült.
-Óh, hali.-integetett.-Jössz te is?-bólintottam, és helyet cseréltem Cammel.-A nyertes megcsókolthatja Adamet.-jelentette ki. John szeme elkerekedett, Adam pedig feszülten rám nézett. A jókedv mintha elillant volna a teremből.
Bólintottam. Ismét. Lehet hogy hagyom magam. Adamet nem érdekli. Ha kéne, rögtön ágyba vinné a kicsikét. Tommy elindította menetet. A kezem szinte pehely könnyű volt, Melinda majdnem elsőre lenyomta az asztalra. De az utolsó pillanatban erőt vettem magamon, és próbáltam lenyomni a kezét. Jó öt perce lehetett, amikor végre fölényben voltam. Pár centi kellett volna. A legutolsó erőmből végleg lenyomtam az asztalra Melinda kezét. A műkörme megkarcolta a karomat. A többiek éljeneztek, és tapsoltak. Adam elégedetten mosolygott rám, és átölelt. Szomorúan magamba szívtam az illatát. Pont mint félévvel ezelőtt.
-Ha ő nyert volna, egy ujjal se nyúltam volna hozzá.-nyugtatott meg, és szorosabban ölelt át.
-Tudom.-hazudtam.-Bízok benned.-ez viszont nem hazugság volt.
-Csókot!-visították a többiek. Melinda durcásan visszaült a helyére. Adam megrántotta a vállát, és rám mosolygott.
-Szeretnéd?-kérdezte meg. Őszintén szólva megnyugodtam. Ilyen téren kikéri a véleményemet.
-Igen.-suttogtam, és megcsókoltam. Kicsit keserű, és erőltetett volt, de valamennyire megnyugodtam.
-Mi megyünk.-szólt oda Johnnak Adam, majd átkarolt.-Jó voltál.-súgta oda, és egy puszit nyomott az arcomra. Megint égni kezdett az arcom. Bűntudat. A telefonom pittyegni kezdett, én meg elővettem.
1 új SMS érkezett. Szövege:
Szia. Ne haragudj rám. Tudom, hogy nagyon megbántottalak az előbb. Meg tudsz nekem a többiért is valaha megbocsájtani? E.
-Nem tudom mit képzel ez magáról.-mérgelődött Adam, miután megmutattam neki az SMS-st.-Ti beszéltetek az előbb?-mutatott az ajtóra.
-Igen. Nem lényeg.-legyintettem, és elküldtem a választ Ericknek.
"Nem, soha. D."
6 megjegyzés:
Wáá Dodu nagyon jó lett *-*
és a Kira barátnős részt már várom
siess a frissel Irak <3
Imáádoooomimádoomimádoooom^^ Az SMS válasz xD
Egyre jobbak, komolyan:) Dorka ott ne hagyja Adamet! És Melinda pedig irritáló, kis ribanc :S Remélem megjárja, miután bűnt követ el(mert gondolom azt fogja). ADORA Team >.<
Majd MSN-en beszélünk béjbíí :)
Jaa, valamit kihagytam :D
Szóval hogy őszinte legyek, Kira nem annyira szimpatikus nekem:/ Olyan pattogós, hiperaktív stb, aztán amikor visszaüt a cselekedete hallgat. Ez amolyan összefüggő tulajdonság, de kíváncsi vagyok hogy mit csinálnak majd együtt a kövi fejiben :D
Szia!
Megint szuper lett, mint mindig!
Jó volt, hogy Melinda kicsit ráfázott. Egyébként már én is nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy kedvenc főhősnőnk miben "mesterkedik" Kirával.
Sajnálom szegény Dórit, mert úgy látom, hogy sokszor kívülállónak, elhagyatottnak érzi magát az új életében. Szerintem jó lenne (és a történetet is tovább lehetne bonyolítani ezáltal), ha valamilyen módon összetalálkozna és barátságot kötne valakivel. "Természetesen" egy sztárral (pasival), aki beleszeretne Dóriba... és segítene neki beleszokni a sztáréletbe. Na persze Dóri nem csalná meg Adamet.
Szerintem Eric Saade pont megfelelő lenne, már csak azért is, mert Dórival egyidős, ráadásul vicces, hogy az újranyomulós ex-pasit is Ericknek hívják.
Adam biztos nagyon ki lenne akadva, ha kapna egy komoly vetélytársat (az ex-pasitól nem tart annyira szerintem, szimplán csak dühíti a jelenléte), aki mind a magánéletében, mind a szakmájában ellenfél lehet, ráadásul majdnem egy évtizeddel fiatalabb őnála. Talán észbe kapna és felvállalná Dórit végre a nyilvánosság előtt. Hiszen senki nem várhatja el a szerelmétől, hogy korlátlan ideig tűrje a barát, munkatárs stb. jelzőket, megfosztva magukat például attól, hogy kéz a kézben sétáljanak az utcán...
Na ez most igen hosszú lett...
Szia annie! Ez tök jó ötlet, az új részben biztosan benne lesz^^ Köszi mindenkinek :)
Szia!
Most olvastam az új részt!!Nagyon jó! Szerintem is szupi annie ötlete! Dóri tényleg kicsit magányosnak tűnik, Adam nem igazán érti meg. Legalábbis nekem ez jön le. Ettől függetlenül nem lenne jó ha szakítanának, és az a Melinda tényleg egy hárpia! Ügyesen próbálja Dórit furni, remélem nem jön össze neki!
puszi
Megjegyzés küldése