26.Rész

26.Rész-Bonyolult világ

Sötét van. Félek. Egyedül vagyok, de távol, egy árny rajzolódik ki. Hunyorítok, hogy jobban lássam, de felesleges, mert a következő pillanatban minden kivilágosodik. Körbenéztem, de egészen belefájdult a fejem a tejfehér távolba. Ismét az árnyra nézek, aki most már fényesen ragyog. Behunyom a szemem, mert túl sok a fény. Mire kinyitom, az árny már tisztán kivehető. Olyan ismerős, és mégis idegenek az arcvonásai. Adam az. Elindulok felé, de amilyen közel kerülök hozzá, ő annál távolabb van.

-Nem bírom ezt tovább. Két életem van…- visszhangzott Adam

-Neem!-visítottam.-Nem teheted ezt még egyszer!- kezdtem el futni felé.

-Sajnálom.-suttogta, majd köddé vált. Éreztem, ahogy a könnyeim elárasztják az arcomat.

-Nem-ráztam meg a fejem.-Nem történhet meg még egyszer.-roskadtam össze. A fehér föld puha volt, ezért gondolkodás nélkül lefeküdtem. A könnyeim kezdtek elfogyni, majd elaludtam.

Egy sötét szobában ébredtem, azt hiszem egyedül. Gyorsan körbenéztem, és észrevettem a mellettem alvó Adamet. 

-Álom volt.-nyugtattam magamat, sikertelenül. Egy hirtelen mozdulattal ledobtam magamról a takarót, és felültem.Szemügyre vettem, hogy Adam felébredt-e rám, de ő aludt mint a bunda. Gyorsan kiosontam a szobából, egyenesen a konyhába. Leültem egy székre, majd dörzsölni kezdtem a szemem. Úgy döntöttem, felhívom anyut, hogy ne aggódjon. Felmentem a lépcsőn, majd megálltam az ajtó előtt. Halkan akartam benyitni, hogy ne ébresszem fel Adamet. Kezemet a kilincsre tettem,  de a következő pillanatban Adam szólalt meg mögöttem.
-Minden rendben van?-lépett hozzám közelebb, én pedig összerázkódtam.
-Igen,csak megijesztettél.-bólintottam. 
-Erre specializálódtam.-mosolygott.-Mióta vannak rémálmaid?
Gyorsan megfordultam.
-Rémálmok?-kérdeztem vissza.-Honnan veszed?
-Hát-mosolygott-elég nehezen tudtam elaludni tőled.-vallotta be.
-Ne haragudj.-néztem le a földre-Nem akartalak felébreszteni, csak...
-Hiányoznak a szüleid.-fejezte be a mondatomat.-Tudok valamit, aminek segítségével hamar elfelejtenéd őket; legalább egy kis időre.-ölelt át.
-Tudnék rá egy két példát mondani.-sóhajtottam.
-Az ebédlőasztal csak ránk vár.-mosolygott pimaszul, majd felemelt, és a konyha felé vette az irányt.
-Muszáj folyton ezt csinálnod? Esküszöm, egyszer lehányom az ingedet. Tulajdonképpen hány óra?
-Hat óra körül.-rántotta meg a vállát. Már a konyhában voltunk, Adam pedig mint pár órával ezelőtt felültetett          
az asztalra, és rám mászott. 
-Nagyon remélem most semmi se szakít minket félbe.-sóhajtott Adam, majd megcsókolt.
______________________________________________
Már majdnem végeztünk, amikor valami kellemetlen hang szakított minket félbe.
-A fenébe.-mérgelődtem.-Mi a fene ez?
-A csengő,Dorka.-próbált Adam higgadt maradni.
-Amúgy sem túl kényelmes ez az asztal.-rántottam meg a vállam.
-Na,ha ennyire panaszkodós kedvedben vagy, akkor mehetsz ajtót nyitni.-mászott le rólam Adam.
-Gonosz vagy.-kezdtem el felöltözni.
-Felesleges felöltöznöd.-legyintett Adam.-Biztos valami hajléktalan, és azt akarja hogy vegyél tőle valamit.-rántotta meg a vállát.-És tudod, folytatni szeretném.-mosolygott pimaszul.
Imádom a mosolyát. Szebb, mint akármelyik tavaszi erdő lombfakadás közben. És őszintén szólva, egy évben nem csak egyszer fordul elő. Irigylem őt. Mindenen képes mosolyogni. És mindenre rá tud venni, 
pusztán a mosolyával. Ráadásul, csak ő tud úgy mosolyogni, hogy közben szexi is.
Úgy döntöttem, fehérneműben és köntösben nyitok ajtót. Elég nagy meggondolatlanság volt. Mezítláb az ajtóhoz siettem, és kinyitottam. A személyhez, aki az ajtóban állt egyszerre fűzött gyűlölet, és szeretet. A meglepődöttségtől levegőt is elfelejtettem venni.
-Wow...-nézett végig rajtam a férfi.-Mint a régi szép időkben.
Szégyenkezve elrejtettem a fehérneműt a köntösöm alá, majd nagyot nyeltem.
-Hogy a fenébe kerülsz te ide?-nyögtem ki fal fehér arccal. A férfi láthatólag jól szórakozott rajtam.
-Hát nem örülsz a régi pasidnak, Dórikám?-lökött arrébb, és besétált a házba.
-Nem!Kifelé, azonnal. Ez nem a te házad,hogy csak úgy besétálj.-próbáltam kiabálni, hogy Adam meghallja, és idejöjjön. De eddig semmi.
-De a te házad sem.-nézett körbe.-Szóval te meggazdagodsz, a jó öreg Erick-ed pedig elszegényedik.-fintorgott. Ő volt az, Erick. Furcsa módon, angolul beszélt.
-Óó, hát nem jövedelmezz a hajózási cég, vagy csak nem adnak elég piát ahhoz, hogy jól érezd magad?-kiabáltam. Ha ezt Adam nem hallotta akkor semmit sem.
Gúnyosan elnevette magát.
-Nos, nem erről van szó.-állt meg végre.-A lényeg az hogy mikor elmentél, kissé összetörtem.-vakarta meg zavartan a fejét.-Nem tudtam dolgozni,és ezért Amerikába jöttem,utánad. Adminisztrációs munkát kaptam egy lemezcégnél, ahol az a b*zi is van. Így megszereztem a címet, és...-elakadt a szava,amikor meglátta Adamet. Adam ugyanúgy meglepődött, és összeráncolta a homlokát.
-Kifelé.-mutatott az ajtó felé.-Mégis mit képzelsz, ki vagy te hogy besétálsz ide?-vörösödött el Adam feje a méregtől. Erick végignézett rajta, és aztán rajtam is.
-Ó,gondolom megzavartan valamit.-kuncogott.-Szóval a meleg méhecske próbálta beporozni a virágot, mi?-nevette el magát, én pedig Adamhez siettem.
-Ne csinálj hülyeséget.-súgtam a fülébe.
-Mondtam valamit.-szólt Adam határozottan,mit sem törődve velem.-Kifelé, vagy a mentő fog elvinni.-intett Adam fejével a kijárat felé.
-Még látjuk egymást.-intett nagyképűen felénk, és becsapta maga mögött az ajtót.
-Te jó ég.-temettem arcom a tenyerembe.
-Mit képzel magáról? Idejön és sérteget. A saját házamban!-mérgelődött Adam, kezét ökölbe szorítva.
-Sérteget? Téged?-kaptam fel a vizet.-Menten agyvérzést kapok.-elevenítettem fel magyaros beszéd módomat. Ha ideges vagyok, folyton ez van.
-Mi bajod van?-flegmáskodott.-Nem bírom ha sértegetnek-rántotta meg a vállát.
-Ez nem rólad szól, hát nem érted?-emeltem fel a hangom.
-Hanem kiről? Rólad? Mostanában mindig minden rólad szól!-kiabált.
-Mivel fél évig le se szartál!-kiabáltam neki vissza, mire minden indulat eltűnt az arcáról.
-Sajnálom.-lépett hozzám közelebb, és megsimogatta az arcom. Éreztem, ahogy elvörösödik az arcom, és könnyek gyöngyöznek a szememben.
-Sajnálhatod.-"téptem" le az arcomról a kezét, és felrohantam a hálószobába, és magamra zártam az ajtót.
Lehet, hogy mindenen felkapom a vizet. Lehet hogy szörnyű ember vagyok, de nem érdekel. Haza akarok menni. Most azonnal. Hiányzik Pest, a szmog, a Való Világ, a Jézuska, a szörnyű foci, és SP.
Oké,az előző mondatomban nem vagyok olyan biztos. De haza akarok menni. Azt hiszem.
-Dóri! Nem úgy értettem! Ne haragudj.-dőlt Adam az ajtóhoz, majd megpróbált bejönni.
Felemeltem a fejem, és észrevettem hogy Adam "kissé" feldíszítette a hálót.
Az ágy tele volt szórva rózsaszirmokkal. A föld pedig gyertyákkal. Körbenéztem már harmadjára, és előtört belőlem a sírás. Mindent megtenne értem, csak épp én hisztizek folyton. Őt szeretem a világon a legjobban, mégis elutasítom.
-Gyere.-nyitottam ki szipogva az ajtót. Semmire sem vágytam, csak egy kis alvásra. Adam lassan besétált,és bűnbánóan rám nézett.
-Ne haragudj. Elborult az agyam. Tudod milyen vagyok, ha a féltékenység a hatalmába kerít.-nyelt egy nagyot.
-Nem értem, hogy miért vagy féltékeny. Az ember csak akkor féltékeny, ha nem bízik a másikban.-fésültem a fülem mögé göndör fürtjeim.
-Nem azért vagyok féltékeny, mert nem bízok benned. Egyszerűen csak félek, hogy más többet tud neked adni, mint én. Például a családodat, vagy egy másikat.-ült le az ágy szélére.
-Hogy érted, hogy egy másikat?-vakartam meg tanácstalanul a fejemet, és leültem mellé.
-A sztárság miatt nem tudunk összeházasodni,vagy gyermeket várni.-babrált a kezével.
-Adam,nyugi.-fogtam meg a kezét, és az ölébe helyeztem.-Te olyan dolgot adsz nekem,(pusztán azzal hogy létezel)amit senki más nem tud. Ne aggódj.-nyugtattam őt meg.
Megsimogatta az arcomat, majd közel húzott magához,annyira hogy a homlokunk összeért.
-Azt javaslom folytassuk amit elkezdtünk.-suttogta, én pedig gondolkodás nélkül beleegyeztem.

Nem hiszem, hogy hibát követtem el, azzal hogy ideköltöztem. De azt tudom, hogy valahányszor veszekedni fogunk, még jobban haza akarok majd menni. Éppen ezért jó ötlet, hogy háttérénekes legyek, mert Adamen kívül más is köt majd ide. De lámpalázam van, és Adammel dolgozni elég...furcsa lesz. Ráadásul itt van Erick is. Miért kell mindenek ilyet bonyolultnak lennie?